CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a jegybanktörvénnyel kapcsolatban frakciónk álláspontját ebben a késői órában röviden összefoglalni. Ha szabad, akkor a végével kezdem: messzemenően támogatjuk a jegybanki törvényt, messzemenően kiérlelt anyagnak tartjuk, nagyon jó törvényjavaslat. Úgy véljük, hogy mindenképpen ki kell emelnünk azt, hogy a nemzeti valuta vásárlóerejének védelmére és a külső fizetési mérleg alakulásának korlátok között tartására való összpontosítás igényli a jegybanknak a törvénytervezetben előírt önállóságát. Ez azért is nagyon fontos, hiszen gazdasági életünkben az inflációnak a kordában tartása alapvetően érinti a lakosság minden rétegének helyzetét, ezért ez a törvényjavaslat a jegybank önállóságának ilyen formájú megteremtésével ezt a célt meszszemenően szolgálja.
Foglalkoztunk mint problémával a törvényjavaslat alapján azzal, hogy helyes-e a jegybank, a Parlament és a Kormány viszonya. Úgy véljük, hogy igen, ezzel kapcsolatban egy-két gondolatot szeretnék azonban elmondani. Az mindenképpen jó, hogy a Parlamentnek a beszámolási kötelezettség elő van írva, hogy a Parlament két gazdasági jellegű bizottsága részt vesz a jegybank felügyelőbizottságában. A Kormánnyal kapcsolatban – mint már hallottuk – előírja a törvénytervezet, hogy köteles a jegybank támogatni a Kormány gazdaságpolitikáját. Ezzel kapcsolatban nekem személy szerint volt olyan aggályom, hogy a gyakorlatban ez hogyan valósulhat meg. A végkövetkeztetésem az, hogy ennek a megvalósulását törvény, jogszabályhely igazában nem tudja biztosítani, de nem is lehet, hogy biztosítsa. Úgy vélem, hogy fejlett országoknál sincs ez biztosítva. Olyan magas fokú kooperativitásnak kell megnyilvánulnia a kormány és a jegybank részéről, amely kiküszöböli az esetleges konfliktusokat. Mint tudjuk, nemrégiben Németországban lemondott a jegybank elnöke, ez is mutatja, hogy máshol is lehet konfliktus, nyilván hazánkban is. Megértjük azt, hogy az esetleges konfliktusokra ez a törvénytervezet nem tud receptet adni.
Foglalkoztatott még az, vajon helyes-e az, hogy a törvénytervezetnek főleg az indokolásában az van leírva, hogy a jegybank önállósága biztosítja lényegében a monetáris politikáját akkor is, ha a gazdaságpolitikai konfliktusok abba az irányba hatnak, hogy a gazdasági problémákat többletpénz teremtése révén vagy külső eladósodás vállalásával oldják fel. Ez a konfliktushelyzet, amelyben előfordulhat nyilván vita a jegybank monetáris politikája és esetleg a Kormány gazdaságpolitikája között. Ennek a megoldására – amint az előbb céloztam rá – egyedüli üdvözítő mód a kooperativitás és végső soron a következtetések levonása, ha esetleg nem oldható fel a jegybank és a Kormány között kialakuló ellentét.
A másik kérdés, ami még foglalkoztatott: a jegybanki alapkamat, mint ismeretes, a törvénytervezet szerint teljesen önállóan a jegybank megállapítási hatáskörében van, ugyanakkor az árfolyampolitikát, az árfolyam esetleges megváltoztatását a törvénytervezet szerint köteles a jegybank egyeztetni a Kormánnyal. Úgy véltem, hogy itt valami feszültség van és ellentmondás, de a végkövetkeztetésünk az, hogy nem, a jegybanki alapkamat nyilvánvalóan meghatározza a gazdaság nagyon lényeges területét és menetét, mivel ez az éven túli lejáratú refinanszírozási hitelnek is a kamatlába, továbbá a központi költségvetésnek nyújtott jegybanki hitelé is. Ennek ellenére a jegybanki alapkamat megállapítása önállóan a jegybank feladatát képezheti, hiszen piacgazdaságról van szó, és itt nem érvényesülhet már az a régi rossz értelemben vett voluntaritás, nem lehet úgysem a gazdaságot megerőszakolni.
Ugyanakkor az továbbra is problémát okoz, hogy szükséges-e ebben a törvényben előírni azt, hogy a jegybanki alapkamat megváltoztatásáról tizenöt nappal előbb köteles a jegybank a Kormányt tájékoztatni. Az előbb céloztam arra, hogy messzemenően szükséges a kooperativitás, és hallottuk azt, hogy a jegybank munkájában folyamatosan, az igazgatótanács ülésein részt vesz a Kormány. Tehát ennek a kontaktusnak, úgy vélem, hogy nem szükséges ennyire előírt módját megadni, hiszen a Kormány nyilván tájékozódik arról, hogyha a jegybanki alapkamat emelése lesz szükséges.
Ezek voltak a gondjaink és rövid véleményünk a részletekről.
Összefoglalóan még egy mondatot kérek mindössze. Ez a jegybanki törvény a gazdasági törvényhozás menetében rendkívüli helyet foglal el; valóban megelőzhette volna a pénzintézetit, de azt hiszem, hogy így együtt azért már nem annyira jelentős az, hogy itt 2-es számú a sorrendben, hiszen valószínűleg együtt kerül elfogadásra, és én azt hiszem, hogy az Európába való belépésünk, amelynek nagyon fontos gazdasági vetülete van, ez által a törvény által – ha elfogadjuk – még teljesebb lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
