BALOGH GÁBOR
BALOGH GÁBOR
BALOGH GÁBOR (KDNP): (képviselői helyéről) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap többen is mondták, hogy könnyű nekem, hiszen a miniszter úr már elmondta, amit a Kereszténydemokratáknak mondani kellene. Csak ezek megfeledkeznek arról, hogy más egy koalíciós miniszterként beszélni, és megint más pártpolitikai érdekeket képviselni. Bizonyos értelemben itt nincs ellentmondás, csak a pártpolitika egy sajátos arculatot ad a pártnak, míg a kormánykoalíciós előterjesztés a koalíciónak;, úgyhogy amit mondok, kérem, ennek alapján bírálják el.
A Kereszténydemokraták mindig rendszerspecifikusan gondolkodnak, azaz minden egyes jelenséget megpróbálnak alrendszerként, modellként felfogni, és kapcsolni valamelyik magasabb szintű modellhez, s e modellek együttesét tekinteni rendszernek. Ez lényegében a szubszidiaritás elvét foglalja magában, azaz olyan elvet, amelyben magasabb és alacsonyabb szintű, meghatározott autonómiával rendelkező struktúrák léteznek. A társadalombiztosítás is felfogható ilyen rendszernek, amely magasabb, illetve alacsonyabb szintű rendszerekre, alrendszerekre tagozódik.
A FIDESZ-nek a szónokát figyelve, lényegében nagyjából azt pedzette, amit mi is gondolunk, hogy a kutyát a farkánál fogtuk meg, és lehet, hogy megharap. Emiatt terjesztettem be még az év elején, amit a Parlament is elfogadott, hogy koncepció nélkül nem lehet önkormányzatot létrehozni. Tehát koncepcióra kellene építeni az önkormányzatot, vagyis ezt tekintjük mi bizonyos értelemben rendszerspecifikus gondolkodásnak.
A társadalombiztosítás új alapokra helyezésekor mindenképpen változtatnunk kell korlátozott funkcióin. Amennyiben önök is úgy gondolják, itt a lehetőség, hogy olyan irányba mozdítsuk, amelyben egyszerre viselhetné az embercélúság jegyeit, és komoly tényezőként vehetne részt a gazdasági és a társadalmi átalakulásban, a társadalmi életben.
Jól tudom, hogy a társadalombiztosítás csak az egyik aspektusa a gazdasági, politikai és a társadalmi élet sokszínűségének. Emiatt nem is illik túlhangsúlyozni a jelentőségét, mégis arra ösztönözzük a tisztelt Ház tagjait, hogy ne szűklátókörűen kezeljék ezt a kérdést, különösen hogy a jövőben ne az egyes pártpolitikai intézkedések határozzák meg ennek az intézményrendszernek a sorsát, és ne váljék pártvillongások céltáblájává.
Éppen ezért javaslom a társadalombiztosítás intézményrendszerének további depolitizálását, továbbá olyan összeférhetetlenségi szabályok beépítését, amelyek megakadályozzák, hogy a társadalombiztosításban vezető politikai, gazdasági, munkaköri, hozzátartozói és lelki rokonságra való tekintettel összefonódások jöjjenek létre. Az Országgyűlés tehát állapítson meg olyan általános szabályokat a szervezeti struktúra kiépítése során, amelyek a magasabb szintű vezetők esetében kizárják az ilyen irányú összefonódásokat.
A depolitizáláson és az összeférhetetlenség kimondásán kívül harmadikként mint általános szabályt, szükségesnek tartom a világtendencia figyelembevételét, ami egyrészt az egységesítési törekvésekben, másrészt a képviseleti demokráciában, annak előnyeiben és korlátaiban nyilvánul meg. Így már most elkerülhetjük azt a folyamatot, amelynek eredményeként úgyis ezt a célt érnénk el, csak éppen kitérők nélkül.
Ehhez mindenképpen szükségesnek látszik, hogy a társadalombiztosítás szervezeti rendszerének csúcsán közjogi funkciókkal felruházott testület álljon, tehát ne laza szövetségként működjön, vagy pedig: nem tartanánk célszerűnek, ha a különböző villongások miatt működését, szervezeti struktúráinak hatékonyságát akadályoznák személyi vagy egyéb ellentétek, ellenérdekek.
A Kereszténydemokrata Néppárt úgy gondolja, hogy ez felel meg leginkább a világtendenciának, illetőleg a szakmai, szakmapolitikai áramlatoknak, minthogy ez szolgálja leginkább az ember és családja szociális biztonságát.
Az elkövetkezendőkben nem általános elméleti síkon, hanem a gyakorlatra és az eljárástechnikákra orientálódó területek oldaláról, vagyis rendszerfilozófiai megközelítésben kívánok a társadalombiztosítás szervezeti felépítéséről, irányításáról és igazgatásáról szólni.
Ahol ma a világon kötelező társadalombiztosítás működik, ott sehol sem pusztán magánjogi vagy szociológiai rendszerkategória. Az általam ismert SZDSZ-javaslatok inkább szociológiai rendszerként fogják fel a társadalombiztosítást, és ezért hangsúlyozom ezt, hogy ez elsősorban közjogi, társadalmi kategória.
Az ehhez szorosan kapcsolódó szervezeti struktúra is a társadalombiztosítás közjogiságát, társadalmiságát jeleníti meg. Az igaz, hogy nagyon sok országban nemcsak ágazatokra tagozódik, hanem ágazati önkormányzatként, dekoncentrált intézményként is működik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez a szervezeti felépítés problémamentes lenne, éppen ellenkezőleg. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, az ILO felmérése szerint az ilyen rendszer részben bonyolultsága, részben egysíkúsága miatt sehol sem örvend osztatlan sikernek. Úgy gondolom, hogy itt az ideje túllépni a hagyományos kereteken, a csupán ágazati önkormányzati tagozódáson, és a jelenlegi helyzetet figyelembe véve építeni fel a társadalombiztosítás szervezetét. Mert mit tapasztalunk ma hazánkban? Nőnek az inflatórikus jövedelmek, a reáljövedelmek viszont csökkennek. Az ország lakossága az elkövetkezendő évtizedekben tovább öregszik, melynek következtében – ha nem következik be strukturális változás – nőni fog az inaktívak száma, a járulékfizetőké pedig csökken. Jó, ha az ország a jelenlegi adósságállományán az ezredfordulóra érezhető mértékben úrrá tud lenni, hacsak valamilyen változás nem következik be itt is. Nő a fizetőképtelen vagy a fizetési gondokkal küszködő cégek száma, de növekszik a munkanélküliség és növekszik azoknak a száma, akik egyre inkább kikerülnek a gazdaság vezető szféráiból. A gazdaság makroszintű szabályozása egyre problematikusabbá válik.
Mindez csak néhány olyan szelet – hogy a szociológiai problémákat és annak következményeit ne is említsem –, amely a magyar társadalombiztosítás intézményi rendszere segélyezési szisztémájának megváltoztatását igényli. Most az a kérdés, hogy milyen szervezeti rendszert építsünk ki. Akár nyugatra, akár keletre tekintünk, mindenütt problémákkal, nehézségekkel találkozunk. Mindenütt arra ösztönöznek, hogy csináljuk, de vigyázzunk, mert az ő rendszerük is ilyen és ilyen hibákkal küszködik; tehát egyikük sem javasolja az övék lemásolását, sőt az egységes rendszer miatt – bizonyos értelemben – elismerően nyilatkoznak rólunk.
Éppen ezért én 3 pontban foglalnám össze a KDNP-nek a társadalombiztosítás szervezetére vonatkozó elképzelését. Az egyik az egységes irányítási rendszer. Ez megnyilvánul abban, amit mondtam, hogy a társadalombiztosítás szervezetének egységes önkormányzatként kell működnie. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne legyen ágazati tagozódása, sőt szükségesnek tartjuk – mégpedig a párt politikájának megfelelően – egy nyugdíjbiztosítási, egy egészségügy-biztosítási, illetőleg egy családi-jóléti ágazatnak a létrehozását már az első lépcsőben, a további tagozódás ezután lehetséges.
Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy az irányítás egy kézben összpontosuljon, vagyis egy olyan legfőbb fórumban, amit mi önkormányzati testületként határoztunk meg. Ezenkívül lehetőséget kell adni arra, hogy a társadalombiztosítás az ágazati tagozódása mellett önkormányzati igazgatási szervként, illetőleg igazgatási önkormányzati szervként is működhessék. Saját maga határozhassa meg azt, hogy melyik területen mi minősül a legjobban intézményi felállásnak. A struktúrát tekintve amellett vagyunk, hogy minél kevesebb lépcső épüljön be, vagyis nem tartjuk egyértelműen szükségesnek, hogy a megyei rendszer ilyen formában fennmaradjon. Ezt fejezzük ki azáltal, hogy igazgatási önkormányzati lehetőségeket, illetve dekoncentrált intézményi lehetőségeket is szeretnénk biztosítani. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy regionális szinten – tehát ahol már kezelhetők bizonyos gazdasági jellegű problémák – a társadalombiztosítás hatékonyan jelenjen meg. Ez megtörténhet úgy, hogy a vagyonkezeléssel elsődlegesen a regionális szintű irányítási, igazgatási szervek foglalkoznak. Ezt természetesen majd – a későbbiek során – az egyeztetésben pontosítani fogjuk.
A másik lényeges dolog a képviselők kérdése, tehát hogy kik képviseljék a társadalombiztosítást. A jelenlegi politikai, gazdasági helyzetet tekintve, illetve a társadalmi struktúrát nézve, azt akarjuk és azt szeretnénk, hogy megjelenjen minden egyes réteg képviselete. Ez elsődlegesen természetesen a járulékfizetők körét jelentené, de nem feledhetjük el, hogy a lakosságnak körülbelül 46%-a tartozik a társadalombiztosítás hatálya alá, és mégsem járulékfizetőként jelenik meg. Ebbe tartoznak a nyugdíjasok, illetve az iskoláskorúak vagy a tőlük fiatalabbak.
Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a munkáltatók, a biztosítottak, illetve a társadalombiztosítás hatálya alá tartozók képviselve legyenek, de a jelenlegi struktúrát tekintve nagyon fontosnak véljük az érdekvédelem, az érdekvédelmi szervek megjelenítését, vagyis egy hármas tagozódásban, egy hármas felépítésű önkormányzatban tudnánk lefedni azt a kört, amire a társadalombiztosítás kiterjed illetve érintett a társadalombiztosításban.
Fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi politikai viszonyokból induljunk ki. Ezt az érdekvédelem területén, de egyéb területen is egy kvázi elektori rendszerrel lehet megvalósítani, vagyis azoknak kell választási, delegálási lehetőséget adni – mert az első lépcsőben sajnos csak a delegálást lehet keresztülvinni –, akik már legitimációval rendelkeznek. Vagyis kik? Elsődlegesen: ha a biztosítotti kört nézzük, azok az önkormányzatok, területi, települési önkormányzatok, akik képviselőit az emberek maguk választották. Továbbá az érdekvédelem területén egy rotációs elv érvényesítése is szóba kerülhet. Ez nem ismeretlen egy kvázi elektori rendszerben, amikor több az érdekvédelmet megjelenítő szervezet, mint ahány hely jut az önkormányzatban. Ezt a rotációs elv alapján tudnánk elképzelni.
A másik, amiről már szóltam, az ágazati tagozódás. Az ágazati tagozódásnál mindenképpen javasolni kívánjuk, és ennek alapján kívánjuk felépíteni az ún. egészségbiztosítási igazgatótanács – vagy pedig egyéb elnevezéssel, de az egészségbiztosítás – megjelenítését, a nyugdíjbiztosítás megjelenítését, illetőleg a családi és jóléti biztosítási igazgatótanács, illetve ennek az ágazatnak a létrehozását.
Végezetül fontosnak tartjuk, hogy a társadalombiztosítás – mivel decentralizált intézmény, és függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban áll a Kormánnyal, illetve a Parlamenttel – saját ellenőrző hivatallal rendelkezzék. Ez nagyban elősegíti – ha valaki ismeri a rendszerelméletet – a visszacsatolás lehetőségét, és elősegíti olyan döntések hozását is, amelyeket egy saját ellenőrzési rendszer nélkül nem lehet megvalósítani. Ez lényegében a belső biztonságot jelenti a társadalombiztosítás számára.
Végezetül – mint ahogy a tegnapi nap folyamán már mondtam – a társadalombiztosítás gazdálkodására fontos és nagy súlyt kell helyeznünk. Ez megnyilvánulhat abban, hogy vagyonnal rendelkezik, tehát vagyonkezelést kell lebonyolítania, befektetéseket kell végrehajtania, és – mint ahogy mondtam – ki kell tágítani a horizontot, vagyis a banki szférába is meg kell engedni, hogy bejöjjön. Ezt az teszi szükségessé, hogy ha valóban szociális piacgazdaságot akarunk építeni, akkor legalább – ha már nyugaton nem sikerült – Magyarországon próbáljuk meg a "szociális" jelzőt egyenrangú félként kezelni a "piaci" jelzővel.
Úgy gondolom, hogy az egyes ágazati önkormányzatok alapvető feladata, hogy a jövő társadalombiztosítását kidolgozzák, és ennek alapján próbáljanak meg egy biztonságos, számunkra is elfogadható rendszert létrehozni.
Befejezésül: a társadalombiztosítás lényegében a szociális biztonságot őrzi meg. Amennyiben azt akarjuk, hogy a jövőben is ezzel foglalkozzék, és ezt tudja biztosítani, akkor meg kell engedni, hogy decentralizált, saját autonómiával rendelkező intézményként is működhessen, függetlenül attól, hogy a jelenlegi vagy a jövőbeli pártérdekek mit diktálnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
