CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi, érdekfeszítőnek talán nem mondható és csendesen csordogáló vita ellenére mélyen meg vagyok győződve arról, hogy valamennyien tudjuk, hogy a társadalombiztosítási reform koncepciója kapcsán milyen súlyos, felelősségteljes döntéseket kell hoznunk.
A tegnapi csendesen csordogáló vita is arról győzhetett meg bennünket, hogy az érdekellentétek a részletekben vannak, és hogy ezek megfogalmazódtak már tegnap is. A tegnapi csendes vita arról győzött meg engem, hogy a legjobb jó szándékunk ellenére sem mi vagyunk a leginkább hivatottak arra, hogy a társadalombiztosításban feszülő érdekeket egyeztessük, hogy igen nagy szükség volna társadalombiztosítási önkormányzatra, igen nagy szükség volna arra, hogy az érintettek, a nyugdíjasok, a teherviselők, a járulékfizetők, az orvosok, a betegek beleszólhassanak ellátásaik alakításába. Éppen ezért nem értek igazán egyet a törvényindoklásban szereplő mondattal, amelyik tulajdonképpen a társadalombiztosítási önkormányzat létrehozásának legfőbb okát a társadalombiztosítási reform megkönnyítésében látja. Ez mélyen igaz, ugyanakkor mégis többről és másról is van szó. Magyarországon ugyanis a társadalombiztosítást az elmúlt században a munkás önkormányzat igazgatta. Azok a munkások, akik fizetésük és járulékaik egy részét társaik ellátására fordították.
Száz évvel ezelőtt, 1891. május 9. után, amikor kéthónapos vitát követően Baross Gábor miniszter előterjesztésében döntött a magyar Parlament a kötelező társadalombiztosítás bevezetéséről, akkor egy új önkormányzat is alakult. Ebben, miután kötelező járulékokat fizettek a munkáltatók, egyharmad részben a munkáltatók, kétharmad részben a munkavállalók képviselői vettek részt, egészen 1906-ig, amikor a balesetbiztosítás bevezetését törvényerőre emelték, és 50-50%-ossá, tehát paritásos összetételűvé alakult a társadalombiztosító intézetek választmánya.
Természetesen az állam is belépett harmadik szereplőként a társadalombiztosítási önkormányzatok testületeibe, és ennek indoka nem csak a társadalombiztosítás mögött megjelenő törvényes garancia volt, hanem az állami támogatás időről időre változó volta is.
Igen érdekes a társadalombiztosítási önkormányzatnak az elmúlt 40 évben tapasztalt történelme is. Tulajdonképpen Magyarországon a társadalombiztosítás önkormányzatát mindig is viták követték, és az önkormányzatról szóló vitákat nem annyira az jellemezte, hogy ez kötődött az állami részvétel nagyságához, mint sokkal inkább politikai és hatalmi szempontok.
Szeretném felhívni az önök figyelmét arra is, hogy az önkormányzati igazgatás valójában nem azt jelenti, hogy az állam most demokratikusan és helyesen átenged valamit a társadalombiztosítási önkormányzatnak a saját, öröktől fogva létező jogosítványai közül, például a társadalombiztosítási reform jobb formai előkészítése érdekében, hanem mélyen tartalmi kérdésről van szó. Vissza akarunk térni az eredeti állapothoz, a tradíciókhoz, a teherviselés önigazgatásához. Éppen azért, mert a magyar hagyomány nagyon bonyolult és tanulságos, a reform előtörténete is nagyon tanulságos, nagyon bonyolult kérdéseket vet fel. Hazánkban érdemes a magyar hagyomány figyelembevétele mellett a döntés előtt a nem- zetközi tapasztalatokat is figyelembe venni, nem vagyunk igazán nehéz helyzetben. Arról van ugyanis szó, hogy az önkormányzati viták az elmúlt tíz évben a világon mindenhol felerősödtek. Felerősödtek, mert a hagyományosan nagyon önálló biztosítói szervezetek is állami hozzájárulás igénybevételére kényszerültek, ezért ezeknek az önkormányzatoknak az önállósága megrendült. Ha elővesszük a nemzetközi vitákat, áttekintjük a nemzetközi szakirodalmat és főleg, ha támaszkodunk a legutolsó jelentésre, amelyet 1988 szeptemberében Genfben nyújtottak be, és amely húsz ország felmérései alapján próbál meg választ adni arra, hogy mi is az önkormányzat, mi ebben a teherviselők és mi az állam szerepe, azt hiszem, tárgyilagosabb értékítéletet alkothatunk a jelenlegi törvénytervezetről.
Nem kímélem önöket, ezért felolvasom ennek a jelentésnek a fogalommeghatározását, hiszen azt gondolom, ha a társadalombiztosítási önkormányzatról vitatkozunk, akkor érdemes magát a nemzetközi fogalommeghatározást is megismerni. Tehát: "A társadalombiztosítási önkormányzat törvény által alapított, olyan, autonómiával rendelkező, jogképes közjogi testület, amelyben a biztosítottak és a munkáltatók állami garancia mellett saját nevükben és önálló felelősségükre választott képviselőjük útján látják el a létről való gondoskodás törvény által rájuk bízott feladatait." Bonyolult ez a fogalommeghatározás, de azt hiszem, hogy minden szó a helyén van, a fogalommeghatározás részletes és pontos. Ezeket a jellemzőket kell nekünk is sorra venni és keresni a jelen törvénytervezetben. Ez a jelentés tulajdonképpen a fogalommeghatározás mellett a legfontosabb jellemzőket is vizsgálta, így az alkotmányos kereteket, a testületek jogállását, létrehozásuknak módját, feladatait, az állami hozzájárulás mértékét, az állam közreműködési és felügyeleti módját, valamint az ellenőrző szervek hatáskörének alakulását. Tulajdonképpen nekünk is ezeket a legfontosabb kérdéseket kell megválaszolnunk. Nem térnék ki valamennyire, csak öt kérdéscsoporttal foglalkoznék ezek közül. Így az alkotmányossággal; azzal a kérdéskörrel, hogy egy vagy több önkormányzatra van-e szükségünk; hogyan jöjjön létre ez az önkormányzat; milyen jogi és irányítási lehetőségei és jogosítványai vannak a javasolt önkormányzatnak, valamint annak, hogy milyen mértékű állami hozzájárulásról és részvételről beszélhetünk.
Kezdjük tehát az alkotmányossággal. Az Európa Tanács tagországainak alkotmányai minden esetben valamennyien tartalmaznak valamilyen szabályozást a társadalombiztosítás tekintetében. Rögzítik azt, hogy a társadalombiztosítás alapkérdései a törvényhozás tárgyát képezik, meghatározzák általánosan vagy részlegesen kötelező jellegét és az állam feladatait. Ennek tükrében úgy vélem, hogy egy jogállam nem tekinthet el a társadalombiztosítási alapjogok alkotmányos szabályozásától. A Magyar Köztársaság Alkotmánya konkrétan csak a 70. § (2) bekezdésében említi a társadalombiztosítást, mint a szociális biztonság egyik eszközrendszerét. Éppen a társadalombiztosítás mélyre ható és előre láthatóan évtizedes reformjai miatt szükségünk lenne ennél részletesebb és konkrétabb alkotmányjogi garanciákra. Így például megítélésünk szerint szerepelnie kellene az alkotmányban a társadalombiztosítási jognak, és szükség lenne megengedni a magánbiztosítást is. Szólni kellene az állami kötelezettségekről, amelyeket a társadalombiztosítás megszervezéséért és működtetéséért kell, hogy viseljen az állam, valamint az állami támogatásról. Tartalmaznia kellene az Alkotmánynak azt, hogy ez az új közjogi testület önálló önkormányzati normaalkotás lehetőségével is bírhat.
És fontos volna, hogy a területi önkormányzatokhoz hasonlóan rendelkezzék az Alkotmány arról, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat létrehozásához, valamint a társadalombiztosítási önkormányzatot érintő legfontosabb szabályoknak az eldöntéséhez szélesebb társadalmi konszenzusra, tehát kétharmados parlamenti döntéshozatalra legyen szükség.
Sajnos, alkotmánymódosításra nem készült javaslat. Természetesen a későbbi társadalombiztosítási törvények kapcsán még lesz lehetőség némi korrekcióra. Például lehet az állam szerepét tisztázni.
Lehet kiegészíteni az Alkotmányt a társadalombiztosítási jogok tekintetében, de az önkormányzatra vonatkozó alkotmányos garanciákat később nehéz lesz pótolni, vagy egyáltalán nem lesz lehetséges.
Fontos lett volna ez az alkotmányos megalapozás azért is, hiszen valamennyien tudjuk, hogy az önigazgatás az nagymértékben hozzájárul a szociális partnerség, a társadalmi konszenzus megteremtéséhez. Nagymértékben növelheti az ellátottak, a biztosítottak egymás iránti lojalitását, és azt is tudni kell, hogy igen jelentős terheket vesz le az állam, az államigazgatás válláról.
Erre igen nagy szükség lenne napjainkban is. Úgy gondolom, hogy igen nagy szükség lesz a belátható jövőben is.
A második jelentős kérdés az, ami már felmerült, hogy egy, vagy több önkormányzatra van-e szükség. Előttem szóló képviselőtársamhoz hasonlóan mi is az egy, egységes önkormányzat mellett voksolunk. Úgy gondoljuk, hogy annak ellenére, hogy mi egyetértünk az elkülönült nyugdíj- és egészségbiztosítási alap, valamint elkülönült szakbizottságok létrehozásával, az egységes önkormányzatnak számtalan előnye lehet a mi esetünkben, bár kétségtelen, hogy érvényes nemzetközi példákat bármilyen modellre lehet találni. Véleményünk szerint az egységes önkormányzat egy határozottabb érdekképviseletre lenne alkalmas.
Az egységes önkormányzat esetében kisebb lenne az állami intervenció, a beavatkozás lehetősége, az egymással is vitatkozó, anyagi erőforrásokért versenyző, elkülönült önkormányzatokat nem lehetne egymással szembeállítani, és nem utolsósorban az a véleményünk, hogy az egységes önkormányzat és az egységes igazgatás jóval olcsóbb és takarékosabb is lehetne.
Sajnáljuk, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a tárgyalás megkezdése között eltelt két- és fél hónapban ennek a változatnak a kidolgozására nem került sor, bár ismereteim szerint az előterjesztő nem zárkózott el ennek a változatnak a kidolgozásától, és ismereteim szerint ezt a változatot támogatja az Országos Érdekegyeztető Tanács is, amelyik érintett a társadalombiztosítási önkormányzat kérdéseiben.
Harmadikként – mint említettem – a testület létrehozásának módját érdemes megvizsgálni. A delegálás és választás kérdésköre azt hiszem, a legizgalmasabb, és politikailag is a legvitatottabb kérdés. Nyilvánvaló, hogy a javasolt, a Kormány által támogatott megoldás tekintetében aggályosnak kell lenni. Nem tudom, hogy az az Érdekegyeztető Tanács, illetve annak munkavállalói oldala, amelyiknek a legutóbbi időben nem igazán sikerült egyetlen kérdésben sem megállapodnia, a törvény hatályba lépése utáni 30 napon belül hogy lesz képes egy olyan névsort összeállítani, amely az elkövetkező négy évre fogja meghatározni a társadalombiztosítás önkormányzatában részt vevő személyeket és érdekképviseleti szervezeteket.
Ezért az a véleményünk, hogy igaz, csak delegálással lehet már 1991-ben önkormányzatot létrehozni, éppen ezért nem négy évre kellene ezt a delegált önkormányzatot összeállítani, hanem ideiglenesnek kéne tekinteni, egy vagy két évre kéne megadni a mandátumát, és az addig eltelt időben az itt már felvetett számtalan megoldás szerint lehetne tovább folytatni az egyeztetéseket, lehetne vitatkozni arról, hogy milyen képviselet a legitim, hogy munkástanácsok között, szakszervezetek között vagy szakszervezeti választások révén mérjük-e meg a szakszervezetek valóságos tekintélyét, és nagyon fontos volna, hogy egy-másfél év, vagy két év után valóban, ha delegált önkormányzatot hozunk létre, az erős, tekintélyes és elfogadott, legitim önkormányzat legyen.
Negyedik kérdésként azt érdemes még megvizsgálnunk, hogy a javasolt önkormányzat rendelkezik-e azokkal az irányítási jogosítványokkal és igazgatási jogosítványokkal, amelyek elegendő autonómiát biztosítanak. Úgy gondoljuk és úgy látjuk, megvizsgálva a törvénytervezetet, hogy gondot fog jelenteni az, hogy a társadalombiztosítás igazgatási szervei részére az önkormányzat mellőzésével igazgatási utasításokat adhat a Kormány. Ugyanis az önkormányzatnak ebbe csak az átmeneti időben, az új igazgatási szervezetek létrehozásáig van beleszólási lehetősége, egyetértési joga.
Ez kettős irányítást alakíthat ki, vagy kormányzati túlsúlyt, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a passzust érdemes módosítani.
Aggályosak vagyunk a tekintetben is, hogy a közgyűlés kap ugyan minden jogot, de a törvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a közgyűlés számos fontos jogot delegáljon az elnökség részére. Így például a társadalombiztosítási törvénytervezetek véleményezését, igazgatási szervezetek létrehozását és más hasonló fontos döntéseket. Ezért a törvénytervezet itt is módosításra kell, hogy szoruljon, hiszen nagy a veszélye annak, hogy jól hangzó jogosítványok mellett is egy kiürült, "kvázi" önkormányzatot fogunk létrehozni.
Legutoljára az állam részvételéről és az állami felügyelet tartalmáról kívánok szólni. Nagyon érdekes magyar modell van készülőben. Ugyanis a világon mindenütt arról van szó, hogy az állam olyan mértékben vesz részt a társadalombiztosítás irányításában, amilyen mértékben hozzájárul a társadalombiztosítás finanszírozásához. Magyarországon, miután három év óta az állami költségvetés nem ad támogatást a társadalombiztosítás költségvetéséhez, történelmi az esély, hogy egy valóban önálló, nagyon független társadalombiztosítás jöjjön létre. Ehelyett inkább azt látom, hogy költségvetési támogatást ugyan nem helyeztek kilátásba, de egy erősen állam és Kormány által felügyelt társadalombiztosítási önkormányzat jöhet létre a javaslat szerint.
Azt gondolom tehát, hogy korlátozni kell a kormányzati felügyelet mértékét és tartalmát, mérlegelnünk kell, hogy miért van szükség a Kormány egyetértésére főigazgató és főigazgató-helyettesek kinevezéséhez, miért van szükség felesleges beleszólási jogosítványokra, amikor egyébként is az Országgyűlés felügyeli ezt az önkormányzatot.
Azzal szeretném befejezni, hogy természetesen üdvözöljük azt, hogy végre újra megtárgyalhatjuk, megtárgyalhatja a magyar Parlament az önkormányzat létrehozására szóló törvénytervezetet. Minden hozzászólásunkkal és minden módosító javaslatunkkal azon leszünk, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben aggályosak vagyunk ma még, hozzájáruljunk egy szélesebb körű konszenzus létrehozásához. Azért gondoljuk, hogy szükség van még egyeztetésre, szükség van még a törvénynek a megváltoztatására, mert nem lehet egy olyan önkormányzatot létrehozni, amelyik veleszületett fejlődési rendellenességgel az életre és a feladatára alkalmatlanként jön a világra. Én nagyon remélem, hogy jószándékú segítségünket a Kormány és az előterjesztő is elfogadja, és vallja Baross Gábornak az álláspontját, osztja Baross Gábor álláspontját, aki 100 évvel ezelőtt azt mondta el ennek a napirendnek a kapcsán a Parlamentben, hogy "előzőleg azt az elhatározást érleltem magamban, hogy éppen tekintettel a kérdésnek rendkívüli nehézségére, nem fogok semmiféle oly diszpozícióhoz szívósan ragaszkodni, amely meggyőződésem szerint nem az egész törvényjavaslat alapelvét képezi, és hogy szívesen engedek minden módosításnak és javításnak, mely ezt az alapelvet meg nem támadja, és örömmel veszem, ha bárki jobb, megfelelőbb szövegezést javasol."
Ebben a hitben köszönöm meg a figyelmüket, és kérem, hogy támogassák majd javaslatainkat a részletes vitában is. (Taps.)
