SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási önkormányzatról előterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban röviden szeretném ismertetni észrevételeinket.
Egyetértünk azzal, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi, gazdasági szerkezetének kialakítása előtt, mely hosszú folyamatnak ígérkezik, szükséges megteremteni a társadalombiztosítás új típusú önkormányzati igazgatását. A tervezet azzal számol, hogy még ebben az évben megtörténik a Társadalombiztosítási Alap megosztása, és az 1992. évi költségvetés már különválasztja a nyugdíjbiztosítást és a betegbiztosítást.
A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság ehhez igazodva javasolja két önálló önkormányzat létrehozását. Számunkra viszont az egységes társadalombiztosítási önkormányzat látszik előnyösebbnek, mely belső szervezetében minden különösebb nehézség nélkül megoszthatná a pénzügyi alapokat.
Egyetértünk azzal, hogy a társadalombiztosítás a jövőben is állami feladat legyen. Utalnék arra, hogy a társadalombiztosítási rendszer megújításáról és rövidtávú feladatairól készült előterjesztés is 17 helyen hivatkozik a költségvetésre, az egész javaslatot szinte átszövi a költségvetési források feltételezése. Az állam jelenléte tehát meghatározó, így evidens, hogy az önkormányzatok az államszervezet részei legyenek.
A társadalombiztosítási viszonyok jogi szabályozása az Országgyűlés és a Kormány jogköre, a biztosítási önkormányzatoknak javaslattételi és véleményezési joguk van, de önálló szabályozási joguk nincs. Mi sem tartjuk szükségesnek a közvetlen állami jelenlétet a biztosítási önkormányzatok testületeiben, a szükséges állami kontroll biztosítható a törvényességi felügyelet eszközeivel is.
A biztosítási önkormányzatok 120-120 fős létszámát túlzottnak találjuk. Egy 40 fős testület sokkal eredményesebben működtethető. De ha a javasolt 120 fős önkormányzat kerül felállításra, nem tagadhatjuk el, hogy közülük csak 8 fő képviselje a 2 milliós nyugdíjas réteget.
A biztosítási képviselők delegálásával kapcsolatban az A változatot támogatjuk, a közvetlen választás ellen felhozott indokokat képviselőtársaimnak is szíves figyelmébe ajánlom, gondolom, mindenki számára meggyőzőek lesznek.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a delegálás előtt konszenzust kell kialakítani a szakszervezetekkel és az érdekképviseleti szervekkel.
Kívánatos lenne mielőbb túl lenni a szakszervezeti választásokon, mert ma még azt sem tudjuk, hogy az egyes szakszervezetek a munkavállalók hány százalékát képviselik.
Társadalmi elvárás az, hogy minden társadalmi réteg társadalmi helyzetére, tevékenységi körére és szakmai hovatartozására való tekintettel képviseletet nyerjen. Biztosítási ellátásra jogosultak és munkáltatók érdekképviseleti szövetségei, országos érdekképviseleti szervek legalább egy képviselő delegálására legyenek jogosultak.
Egyetértünk a társadalombiztosítás koncepcionális kérdéseivel foglalkozó elemző, döntés-előkészítő szervezet kialakításának szükségességével. Mivel a Parlament legitim társadalmi képviselet, javaslom, hogy ennek égisze alatt a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság közreműködésével alakuljon egy olyan testület, amelynek – a Parlament megfelelő felhatalmazásainak birtokában, az Érdekegyeztető Tanács, a szakminisztériumok és a társadalombiztosítás szakértőinek bevonásával – intézkedésekre is alkalma legyen. Ennek nagy előnye lenne, hogy a bizottságon keresztül biztosítva van minden parlamenti párt képviselete és a konszenzus kialakításának lehetősége. (Taps jobbról.)
