SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF):
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF):
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége a múlt héten elfogadott fővárosi törvényről sajtótájékoztatót tartott, melyben a törvényt ugyan alkotmányosnak, de egyben igen rossznak minősítette. A szabad demokraták drámai hangon kijelentették, hogy a törvény megszüntette az egységes fővárost, kerületekre szakítva azt. Mindezért pedig a felelősséget a kormánykoalícióra hárították.
A sajtótájékoztató kapcsán az is elhangzott, hogy a koalíciót mögöttes politikai szándék vezette, és hogy a kormánykoalíció mintegy ennek a rossz törvénynek a meghozatalával kívánt "visszavágni" azért, hogy az 1990. évi helyhatósági választásokon nem sikerült vezető helyét megőrizni.
Ha tréfálkozni lenne kedvem, azt kellene mondanom, hogy örülök annak a fejlődésnek, amit az SZDSZ nekünk tulajdonít, mert ezek szerint most már csak rossz törvényeket alkotunk, de már legalább nem alkotmányelleneseket. (Mádai Péter, SZDSZ: Nem igaz.)
Azonban nincs tréfálkozni kedvem, tekintettel arra, hogy a Szabad Demokraták fenti állítása a valóságnak olyan súlyos, hangulatkeltő elferdítése, melyre legenyhébb kifejezésként is kénytelen vagyok azt mondani, noha nem szeretek ilyen minősítéseket használni, hogy ezek az állítások valótlanságok.
Amikor ezt állítom, a legkisebb súllyal bíró érvem az a szavazási arány, mellyel ez a törvény elfogadást nyert. Noha nem kétharmados törvényről van szó, az Országgyűlés 69%-os többséggel, tehát nyilvánvalóan számottevő ellenzéki támogatással tette magáévá a törvényt. (Zaj az SZDSZ padsoraiban.) Legyen tehát az bármilyen, erényeiért való dicséretekben, hibáiért való elmarasztalásban a koalíciónak és az ellenzéknek osztoznia kell.
De a szavazati aránynál sokkal lényegesebb érv az a körülmény, hogy a törvény tartalmi részének számos igen lényeges pontját ténylegesen a helyi, kerületi önkormányzatok polgármesterei és a főváros főpolgármestere között létrejött egyezség határozta meg.
A kerületek és a főváros, a helyi polgármesterek és Demszky főpolgármester közötti torzsalkodások végigkísérték a törvény megszületéséig vezető folyamatot. Ezek a konfrontációk ugyanakkor jelentősen késleltették a törvény megszületését is.
A helyzet ugyanis az volt, hogy a Kormányt és a kormánykoalíciót az az alapvető szempont vezette, hogy a kerületi önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat elképzeléseit, akaratát a legmesszebbmenőkig figyelembe vegye, és hogy a törvény elfogadására ne az érdekelt önkormányzatok ellenére, hanem azok egyetértésével kerüljön sor.
A törvény vitájának a folyamatában a Kormány oly mértékben igyekezett az önkormányzatok érdekeit tekintetbe venni, hogy Demszky főpolgármester úr kezdeményezésére még alkotmánymódosítási javaslatot is terjesztett a tisztelt Ház elé, mely a funkciókkal együtt történő tulajdonmozgást lehetővé tette volna. A bizottsági jegyzőkönyvekből rekonstruálható, hogy ez az alkotmánymódosítás sem a kormánykoalíción bukott meg, hanem elsősorban a Szabad Demokraták voltak azok, akik e körben szembefordultak Demszky úr elképzeléseivel.
Az eddigiek során nem került kellően hangsúlyozásra, hogy nemcsak ez az Alkotmány-módosítási vita, hanem a fővárosssal kapcsolatos egyéb vitás kérdések jó része is főleg a szabad demokraták belső, házon belüli viszálykodását képezte, és ekként is hatott ki a fővárosi törvényre.
Amikor a főváros által igényelt jogkört megkérdőjelező kerületi önkormányzatok és a főváros vitáját, majd pedig a köztük létrejött megállapodást elemezzük és értékeljük, nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak a főváros áll Demszky főpolgármester úr irányításával szabad demokrata vezetés alatt, hanem a 22 kerületből 20 esetben ugyancsak az SZDSZ állítja a polgármestert. A kerületek és a főváros küzdelme tehát ebből a szemszögből nézve elsősorban SZDSZ belküzdelem volt. A létrejött egyezség pedig alapvetően az SZDSZ házon belüli paktuma.
A kormányzat – mint erre utaltam – a lehető legteljesebb mértékben igyekezett a kerületi és a fővárosi önkormányzatok közötti megállapodást tekintetbe venni, mivelhogy nem akart útjába állni az önkormányzatok elképzelései érvényesülésének. Ez kitűnt magánál a szavazásnál is, ahol Morvay államtitkár úr a Kormány nevében nemegyszer azzal indokolta egyes módosító javaslatok támogatását, hogy azok a kerületek polgármestereinek és a fővárosi főpolgármesternek a megállapodását realizálják. Talán ennek nyilvánvalóvá tétele zavarta Pető Ivánt, a szabad demokraták frakcióvezetőjét, aki – bizonyára emlékeznek –, szót kérve arra kérte a Kormány képviselőjét, hogy a továbbiakban mellőzze a Kormány nyilatkozatának az indokolását.
A Kormány egyébként – ha emlékezetem nem csal – összesen 44 módosító javaslatot támogatott, és ebből 23 volt hivatva törvényszöveggé emelni a polgármesterek és a főpolgármester közötti megállapodást. A támogatott nyilatkozatok között lényegében ott volt a megállapodásnak a főváros egységét biztosító valamennyi eleme. Végül is a törvény tartalmi lényegét, meghatározó súlyú rendelkezéseit, különösen a főváros és a kerületek viszonyát a kerületi önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat közötti megállapodás határozta meg számos tekintetben.
A fentiekből következően, amennyiben ennek a törvénynek gyengéi lennének, ezért sokkal inkább az SZDSZ lenne felelős, mint bármely más politikai erő. Ilyen gyengék fennállta esetén a kormánykoalíciót és a Kormányt legfeljebb csak annyiban lehetne hibáztatni, amennyiben ezt a paktumot túlontúl tiszteletben tartotta. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fennálló politikai légkörben egyetlen kormányzat sem kísérelhette volna meg anélkül ennek a paktumnak az elutasítását, hogy ne idézte volna fel a saját fejére a centralizáció, a paternalizmus, az önkormányzat-ellenesség, az antidemokratizmus nem egyszer demagóg módon használt baljós vádjait. (Bekiabálás a jobb oldalról: Úgy van!)
Az SZDSZ sajtóértekezletén elhangzottakat külön igaztalannak tartjuk azért is, mert a Kormány eredetileg előterjesztett javaslata a polgármesteri, főpolgármesteri paktumban foglaltakhoz képest még egységesebb főváros megvalósítását irányozta elő. A Kormány eredeti szándékához képest a főváros homogenitásának markánsabb korlátozása a főpolgármesteri, polgármesteri alku által kialakított megállapodás elfogadása következtében valósult meg.
A sajtóértekezleteken elhangzottakat igaztalannak tartjuk még azért is, mert nem utolsósorban éppen az MDF köreiből kerültek ki azok a javaslatok, amelyek a fővárost valójában fenyegető szétesést megakadályozták. Többek között a magam javaslata volt az, amely a főváros közgyűlése egyetértését kötötte ki ahhoz, hogy valamely kerület vagy kerületi társulás a főváros feladat- vagy hatáskörébe tartozó szolgáltatást átvállalhasson. Továbbá magam is indítványoztam annak kimondását, hogy a fővárosi önkormányzati rendelettel a kerületi önkormányzat ellentétesen ne rendelkezhessen. Ez utóbbi javaslatom nem nyert ugyan elfogadást, de javaslatommal szembeni elvi ellenérveket megint csak az ellenzéki oldal szolgáltatta a jogforrási hierarchia elvi támadásával. Ugyancsak a kormánykoalíció vetette el a polgármesteri paktumnak azon szakmailag tarthatatlan, a főváros egységét veszélyeztető elemét, amely valamennyi fővárosi közgyűlési rendelethez a kerületek többségi egyetértését írta volna elő.
Tisztelt Ház! Magam is erőteljesen tápláltam olyan aggályokat, hogy a főváros egysége és működőképessége támogatást nem érdemlő érdekek küzdelmeinek áldozatává válik. Kétségtelen, hogy már csak az említettekből is következően a körülmények nem mindenben kedveztek szakmailag kifogástalan törvény megszületésének, de én mégis úgy látom, hogy a vitában és az egyeztetések során az ellentmondások letisztultak, és sikerült – nem utolsósorban a kormánykoalíció jóvoltából – végül is a kívánalmaknak megfelelő törvényt alkotni.
Bízom abban, hogy ez a törvény biztosítani tudja a főváros működőképességét és egységét, és abban is bízom, hogy a menet közben kiütköző működési zavarokat utóbb, ha szükséges, törvénymódosítással ki tudjuk javítani.
Egyet azonban a politikai morál oldaláról elfogadhatatlannak tartok, hogy egy párt a döntően saját hatalmi körei belharcából származó esetleges következményeket valóságot megcsúfoló érveléssel más párt vagy más politikai erő nyakába varrja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
