BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tulajdonképpen örültem akkor, amikor a vita elkezdődött, mert úgy éreztem, hogy más vágányon folytatódik, mint ahol a múltkor abbahagytuk. Az ellenzék is békülékeny hangot ütött meg. Úgy láttam, hogy az ellenzék is megérezte, hogy ez a törvény elkerülhetetlen. Azt hiszem, hogy igazán jó megoldás sajnos nincs. Mint Orbán Viktor említette, nincs is előttünk példa. Nem tudjuk tehát, hogy honnan vegyünk példát ehhez a folyamathoz. Magunknak kell kitaposnunk valamit, amiben a legkevésbé rosszat kell keresnünk.
Örültem akkor is, amikor a Kisgazdapárt vezérszónoka azt említette, hogy a Kisgazdapárt nem kíván részt venni ebben a vitában, viszont erre aztán a tagok rátettek úgy, hogy végül is nem kívántak részt venni a vitában, csak vagy hatszor-hétszer szólaltak fel. Ők koalíciós partnerek, de nem úgy nyilatkoztak meg, ha jól emlékszem, mintha a koalícióban részt kívánnának venni ebben a kérdésben. (Közbeszólás: Mádai Péter: Pedig koalíciós partnereitek.)
Tudnunk kell azt, hogy Kelet-Európa ebben a kérdésben vajúdik. Igazában sehol sem találták meg az utat. Nekünk valamit csinálnunk kell. Katona Tamásnak teljesen igaza van abban, hogy erről a törvényről nem lehet lemondani. Ma már nem lehet lemondani.
Az viszont nagyon elszomorított, ami itt elhangzott, főleg Torgyán József szájából, de Zsiros Gézáéból is. Azt hiszem, emlékszik a Parlament arra, hogy ki ragaszkodott ebben a Parlamentben olyan hevesen az 1000 aranykoronás határhoz. Fantasztikus csúsztatás az, ami itt elhangzott, hogy néhány százezer ember kezébe kerül a tulajdon ennek a törvénynek a kapcsán. Emlékeztetnem kell ugyanis a Parlamentet arra, hogy Magyarországon a tulajdonosok nulla egész valahány százalékának volt 1000 aranykoronája.
Azt hiszem, a Kisgazdapárt ragaszkodott ehhez az 1000 aranykoronához. Ehhez mérten tehát egy egészen kis töredék ez, mondván, hogy ezek lesznek majd az optimális méretű farmok.
Azóta – persze – ezek aprózódtak, mert örökösödés is volt. Ma pedig, mint a cirkuszban a bohóc a kalapból, előhúz valamit újra, és azt mondja, "van más", ha a publikum nem nevet. Most az a rém fenyeget bennünket, hogy a város rászabadul a falura, és mindent fölvásárol. Annak idején a Demokrata Fórum azzal a javaslattal állt elő, hogy kössük meg helybenlakáshoz a földtulajdon visszaszerzésének a lehetőségét. Erre megint "van más": mi lesz a városi tulajdonosokkal? Most pedig jönnek a városi tulajdonosok…
Kedves Kisgazdák! Én javaslom, hogy a nagyválasztmány előtt döntsék el, hogy mit is akarnak tulajdonképpen. Mert arra hivatkozni, hogy a parasztságnak ez és ez az érdeke, és hogy mit szól ehhez a parasztság… Azt hiszem, önök nem ezt várják, hanem azt, hogy arra a fölszólalásra, ami itt elhangzott, a parasztság úgy válaszol, hogy az öklét rázza az égre – erre pedig ebben az országban nincsen szükség. Én sajnálatosnak tartom azt a kijelentést, hogy a parasztságtól távol áll ez a licit-dolog, és teljesen alkalmatlan erre. Nem tudom, képviselőtársam albumból vagy pódiumról ismeri-e a magyar parasztot… (derültség a bal oldalon) …, de ez a paraszt bebizonyította, hogy igenis, tud vállalkozni, és igenis, tudja, hova teszi a pénzét. Nem kell ennyire lebecsülni őket! Ezer évig tudták azt, hogy mit kell csinálni, akkor is, ha esetleg a felsőség nem mindig tudta, hogy mit kell csinálni. Azt hiszem, a magyar paraszt nemcsak hogy tudja, hova tegye a pénzét, hanem át is lát a rostán, és észreveszi azt, hogy az ő nevére hivatkozva mi folyik itt. Köszönöm. (Taps a jobb és a bal oldalon.)
