KATONA TAMÁS (MDF):
KATONA TAMÁS (MDF):
KATONA TAMÁS (MDF): Én egyszer elkövettem azt a könnyelműséget, hogy ezt a Házat úgy szólítottam meg, hogy "Kedves Barátaim", most megint elkövetem ezt a könnyelműséget. Sajnos, nem tudom a 2 perces felszólalások sorát szaporítani, nem is ígérem meg, hogy 2 percen belülre beleférek. Szeretnék egy kicsit erről a törvényjavaslatról beszélni és arról, ami mögötte van. Noha tudom, nehogy ez részletes vita, tessék rám kiabálni, ha nagyon el találok kalandozni.
Úgy érzem ugyanis, hogy ez a Kormány, amely a tavalyi választások után megalakult, mindjárt első megnyilatkozásában – és ez nem kizárólagosság, ugyanezt a jogot természetesen ugyanilyen örömmel megadjuk az ellenzék pártjainak is, amilyen mértékben ezt igénybe kívánják venni – 56-os indíttatású kormánynak tartja magát.
Ellentétben Maczó Ágnes képviselőtársunk véleményével, tudatosan vállaltuk ezt, és mindig hangoztattuk. Csak nem az a szerepe mostanság egy kormánynak, hogy állandóan a mellét döngetve dicsérje magát! Nincs is olyan helyzetben. Úgy érzem, hogy 56-os voltunk politikai kötelességekkel jár együtt, és ezért teljesen természetes volt számunkra, hogy ennek az új Kormánynak politikai és gazdasági kötelességei vannak az országgal és választóival szemben.
Politikai kötelességünk volt megtenni olyan dolgokat, amelyekre 56 kötelez bennünket! Megtenni azt, ami megtörtént: a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolását az első pillanattól kezdve vállaltuk, csak tanultunk 56-ból, és ezért úgy gondoltuk, hogy helytelen volna megint pusztán egyoldalúan kilépni ebből a szövetségből, és az a helyes megközelítés, amit a kormánykoalíció pártjai választottak, hogy a szerződés hagyjon el bennünket, hogy közös megegyezéssel tudjuk ezt felbontani.
Ugyanígy 56 kötelezett bennünket arra, hogy a szovjet csapatok kivonását Magyarország területéről szorgalmazzuk, és hála Istennek, ez is sikerült! Tehát voltak bizonyos politikai kötelezettségeink, és iparkodtunk ennek emberül megfelelni!
Nyilvánvaló volt, hogy örököltünk itt egy gazdasági helyzetet, és ahányszor elmondtuk – úgy érzem – maximális udvariassággal, hogy mennyire hálásak vagyunk az előző Kormánynak, hogy lehetővé tette, hogy a mi átmenetünk korábban kezdődjön, fokozatosabb legyen és békés legyen, nem szabad a kép teljessége kedvéért azt sem elhallgatnunk, hogy az előző kormányzat utolsó éveiben szaporodott meg az államadósság oly csillagászati mértékűen, hogy akkor használták fel ezeket a külföldi hiteleket tulajdonképpen a legésszerűtlenebb módon, akkor került ez állami támogatások formájában mint meg nem termelt jó az állampolgárokhoz!
Gyakorlatilag ez, és nem a mi politikánk az, amit egyfajta populista megközelítésnek érzek, noha akkor ez a szakmaiság köpenyében jelentkezett.
Úgy érzem tehát, hogy mi nagyon sok rosszat örököltünk gazdaságilag az előző Kormánytól, és amikor a három koalíciós párt egy nagyon szigorú, az embertelenül megterhelt társadalomra újabb és újabb terheket kényszerűen rárakó gazdasági politikát választott, ezzel igenis a legtisztességesebb utat választotta, mert egyedül ez vezet eredményre. De ezzel a saját népszerűségünket dobtuk oda. Ez is hozzátartozik a kép teljességéhez.
Mi itt egy csődtömeget örököltünk, hogy menynyire, azt mutatja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának napjainkban látható (az elnök csenget) tragikus összeomlása.
