KÓNYA IMRE, DR. (MDF):
KÓNYA IMRE, DR. (MDF):
KÓNYA IMRE, DR. (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy esztendővel a szabad választások után parlamentáris rendszerünk, alkotmányos jogállamunk igazi próbatétel elé került. A rendszerváltoztatást irányító Országgyűlés eddigi legfontosabb döntését hozta meg. Nos, ezt a döntést, amely a rendszerváltozás két alapkérdését, a tulajdonviszonyokat és az igazságtétel kérdését érintette, a köztársasági elnök úr közbelépése nyomán az Alkotmánybíróság megkérdőjelezte. A demokrácia, a parlamentarizmus, az alkotmányosság alapkérdéseivel kellett szembesülnünk. Kinek mi a kompetenciája? Ki határoz a rendszerváltoztatás mikéntjében? Ki dönti el, hogy kié legyen a tulajdon? Hogy legyen-e igazságtétel, és milyen mértékben? S másfelől, ki mondja ki a döntő szót az alkotmányosság kérdésében?
Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság Országgyűlése előtt most induló vita a demokrácia érvényesülésének meggyőző bizonyítéka. A szabadon választott Parlament egy nagy többséggel meghozott szuverén döntését vizsgálja felül az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel.
Az eljárás bizonyítja ország-világ számára, hogy a Magyar Köztársaság Parlamentje elkötelezett az alkotmányosság, a jogállamiság eszméje mellett. Ezért a törvényhozó hatalom magától értetődő természetességgel fogadja el az általa létrehozott Alkotmánybíróságnak az általa alkotott törvényekben meghatározott jogköréből fakadó kompetenciáját önmaga hatalmának szükségszerű korlátjaként.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által előterjesztett módosítás célja tehát alapvetően egy olyan jogi megoldás elfogadása kell hogy legyen, amely összhangban áll az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével. Ugyanakkor ennek a módosításnak olyannak kell lennie, hogy a választók akaratából törvényhozói joggal felruházott testület által a demokrácia szabályainak figyelembevételével kialakított politikai akaratnak szerezzen érvényt. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy akkor, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésének megfelelő megoldást keressük, a szabadon választott Parlament többsége által meghatározott politikai céloknak változatlanul eleget kívánunk tenni.
Ugyanakkor mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a rendszerváltoztatást nagyon is körülhatárolt gazdasági lehetőségek közepette hozzuk létre. Céljaink csak akkor lesznek megvalósíthatók, ha mindenkor figyelemmel leszünk az ország működőképességének a fenntartására, ami a konkrét esetben annyit jelent, hogy az alkotmányosság biztosítására való törekvés, a szabad választás alapján meghatározó pozícióba került politikai erők által kialakított célok érvényesítése nem vezethet az ország működőképességének a veszélyeztetéséhez, tehát az Alkotmánybíróság által megfelelőnek tartott jogértelmezés figyelembevételével történő módosítás nem róhat a gazdaságra súlyosabb terhet annál, mint amit a korábban már elfogadott törvény jelentett a nemzetgazdaság számára.
Az Alkotmánybíróság döntése tulajdonképpen három kérdésben érinti a törvényt. Az Országgyűlés által elfogadott ügyrendi javaslatként a kárpótlási törvényt csak ezekben a kérdésekben lehet felülvizsgálni.
A három kérdés közül az első megoldás viszonylag egyszerű. A módosítás az eredeti célkitűzéseknek megfelelően, de időben előrehozva és konkrétan meghatározva a kárpótlási jogosultság kezdetét, az 1939. május 1-je után alkotott jogszabályokkal okozott tulajdoni sérelmekre is nevesíti a kárpótlás jogosultságát. Ez a megoldás összhangban van a korábban meghatározott elvekkel. Az elfogadott törvény csak az 1949. június 8-a után keletkezett károkról rendelkezett ugyan, de ugyanakkor utalt a korábbi károkkal kapcsolatos sérelmek orvoslásának a kötelezettségére is. Az Alkotmánybíróság döntése e körben azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy nincs kifejezetten megjelölve a korábbi sérelmekkel kapcsolatos törvények köre, valamint azt, hogy milyen határidőn belül kívánja az Országgyűlés rendezni az 1949 előtti sérelmeket. Ezt az Alkotmánybíróság által kifogásolt hiányosságot pótoljuk akkor, amikor egyrészt az 1939. május 1-jét követően alkotott és az állampolgárok tulajdonában sérelmet okozó jogszabályokat kifejezetten felsoroljuk, másrészt arra teszünk javaslatot, hogy nagyon rövid időn belül, még ez év november 30-ig alkossuk meg a vonatkozó jogszabályokkal okozott károkkal kapcsolatos részletes szabályokat is.
Szintén egyszerű volt annak a törvényi rendelkezésnek a módosítása, amely szerint a kárpótlásra jogosult az önkormányzati lakások megvásárlása alkalmával is használhatja fizetőeszközként a kárpótlási jegyét. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ez a rendelkezés az önkormányzati tulajdonosra vonatkozó rendelkezési jogot sérti, tehát alapvető önkormányzati jogot korlátoz. Ennek következtében egy ilyen rendelkezés elfogadásához a szavazásnál jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának a döntése szükséges azoknál az önkormányzati lakásoknál, amelyek már jelenleg is az önkormányzat tulajdonát képezik. Erre tekintettel, a realitásokat figyelembe véve, a módosító javaslat azt tartalmazza, hogy a kárpótlásra jogosultak csak azoknak az önkormányzati lakásoknak a tekintetében használhatják fizetőeszközként a kárpótlási jegyet, amelyek a törvény kihirdetését követően kerülnek ingyenesen az önkormányzatok tulajdonába.
Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati törvény rendelkezései következtében az állami lakásoknak csak igen kis hányada került az önkormányzatok tulajdonába. Nagy többségük – az ingatlankezelő vállalatok kezelésében levő úgynevezett tanácsi bérlakások – jelenleg még nem került az önkormányzatok tulajdonába, tehát a rájuk vonatkozóan meghozandó törvényi rendelkezés, amely a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozó jogosultságot jelent az ilyen lakások adás-vételénél, egyszerű szótöbbséggel is elfogadható. Ezért így módosítanók a törvényt.
A két előbb említett esetnél lényegesen bonyolultabb és nehezebben megoldható jogi problémát vet fel a termőfölddel összefüggő kárpótlási kérdés. Ez a harmadik kérdés, amelyet az Alkotmánybíróság megkérdőjelezett. A feladat itt is az volt, hogy a szabad választások eredményeképpen kormánykoalícióba került többségi politikai erők által kialakított társadalmi, gazdasági, politikai cél, illetve célok továbbra is érvényesüljenek, és az ennek megfelelő jogi megoldás az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével is összhangban álljon. Legjobb meggyőződésem szerint állíthatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által előterjesztett módosító indítvány, amely figyelembe vette az előző tárgyalások során a koalíciós partnereink által tett észrevételeket is, képes eleget tenni ennek a kettős követelménynek.
Javaslataink főbb elemei a következők. A földre vonatkozó vételi jogot nemcsak a volt tulajdonosokra, hanem minden kárpótoltra vonatkozóan kiterjesztettük. A másik ilyen elem az, hogy a föld megszerzésére vonatkozó jogosultság során a vételi jog alkalmazása keretében nem a törvény határozza meg a vételárat a kár megállapításával egyébként azonos szorzóval, hanem a vételár a piaci viszonyoknak megfelelően egy, kizárólag a kárpótoltak részvételével lefolytatott árverésen alakul ki.
Végül a harmadik változat az, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében nem kívánunk különbséget tenni a kárpótlás mértékében aszerint, hogy valaki kárpótlási jegyén földet kíván-e megszerezni tulajdonként, vagy pedig a privatizáció során kíván állami tulajdont magántulajdonként megszerezni. Mindkét esetre egységesen a 200 000 Ft jelentkezik mint a 100%-os kárpótlást nyújtó felső határ; attól kezdve is az egységesen megállapított degresszív kulccsal rendelkező táblázatot fogadjuk el. Abban a körben azonban, ahol földre váltják a kárpótlási jegyet – itt is függetlenül attól, hogy eredetileg földet vagy más vagyontárgyat vettek-e el a károsulttól –, 1 millió forint, azaz földértékre vonatkoztatva 1000 aranykorona összértékig, a degresszió által csökkentett érték erejéig minden kárpótlásra jogosult mezőgazdasági vállalkozói támogatásként megkaphatja a kárpótlási jegyét, feltéve, hogy vállalja azt, hogy az adóhatóság által ellenőrizhető módon legalább 5 esztendei időtartamra mezőgazdasági vállalkozó lesz.
Ez a megoldás megszüntet minden különbséget a volt földtulajdonosok és az egyéb vagyontárgyak elvételével károsultak között; a pozitív diszkriminációt pedig, amelyet az Alkotmánybíróság is megengedhetőnek tartott, nem a volt tulajdoni feltételhez köti, hanem azzal egyértelműen azt kívánja elősegíteni, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban új típusú farmergazdaságok is kialakuljanak. Az általunk javasolt megoldás változatlanul biztosítja tehát azt a társadalmi célt, hogy a működésképtelen termelőszövetkezeti tulajdon magántulajdonná alakuljon, a kárpótlás folyamán lökésszerűen meginduljon ez a folyamat oly módon, hogy azok, akiktől jogtalanul elvették a tulajdonukat – most már függetlenül hajdani tulajdonuk tárgyától –, földtulajdonosokká tudjanak válni.
Mély meggyőződésünk, hogy a kárpótlási törvény általunk javasolt módosításával eredetileg elhatározott összes céljaink kiválóan érvényesülnek. Az eredeti célok között mindenekelőtt annak tudunk eleget tenni, hogy azok, akik a legnagyobb sérelmet szenvedték az elmúlt rendszertől, akiktől jogtalanul elvették jogos tulajdonukat, az állami és szövetkezeti tulajdon magántulajdonná alakítása során vételi esélyhez jutnak. Ugyanakkor az állampolgárok tulajdonában okozott sérelmek ilyen orvoslása lehetőséget ad az ország érdekeit elsődlegesen szolgáló privatizáció biztonságos lefolytatására, megteremti a tulajdonviszonyok stabilizációját, stabilizálódását. A törvény meghozatalától kezdve a befektetők már nincsenek kitéve annak, hogy a volt tulajdonos esetleg visszakövetelné tőlük az általuk megvásárolt vagyontárgyat. Mindemellett eleget tudunk tenni a törvény másik céljának: a mezőgazdaságban a működésképtelen nagybirtokrendszert alapvetően ezzel a törvénynyel tudjuk felszámolni, illetve robbanásszerűen meg tudjuk indítani a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság struktúrájának kialakítását.
Mindezeknek a céloknak pedig úgy tudunk eleget tenni, hogy eközben egy olyan jogi konstrukciót alkalmazunk, amely legjobb meggyőződésünk szerint mindenben megfelel az Alkotmánybíróság több döntésében megnyilvánuló alkotmány értelmezésének.
Mindezekre tekintettel tisztelettel kérem, hogy az általunk előterjesztett módosító javaslatot elfogadva, az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített rendelkezéseket kiküszöbölve, az állampolgárok tulajdonában az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényt, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében további késedelem nélkül szíveskedjenek elfogadni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon és középen.)
