ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ):
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ):
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagyon furcsa helyzetben vagyunk, mert a politikai vita, nem egészen tudni, hogy miről, anélkül, hogy lenne előttünk egy olyan törvénytervezet, amelyet érdemes lenne megvitatnunk. Hiszen olyan későn kaptuk meg, hogy érdemileg belebocsátkozni annak tárgyalásába senkinek sem áll módjában. Mégis folyik a vita, mégis hangzanak el hozzászólások, és ez időnként sajnos arra kényszeríti azokat is, akik nem akarnak részt venni egy olyan vitában, amiről nem tudják pontosan, hogy miről folyik, hogy egy-két perc erejéig szót kérjenek maguknak. Ezért bátorkodtam én is most két perc erejéig szót kérni.
Egyúttal köszönetet szeretnék mondani Katona Tamásnak, aki hozzászólásával – azt gondolom – egy nagyon rossz irányt vett vitát tudott kilendíteni a holtpontról, és visszavenni abba a magasságba, ahol van értelme tulajdonjogról beszélni. Ezért is szeretnék az ő hozzászólásához kapcsolódni néhány megjegyzés erejéig, vállalva azt a kockázatot, hogy sokkal inkább egy általános vitában elmondásra alkalmas néhány mondatot fognak önök hallani, semmint egy részletes vitába illő hozzászólást.
Azt szeretném mondani nagyon röviden, hogy én mindig is tiszteletben tartottam a kormánynak azt az álláspontját, hogy 56-os politikai gyökereit előtérbe helyezze. Azt hiszem, nem is vitakérdés az, hogy ez a kormány elkötelezett az eddigi tapasztalatok szerint 1956 eszméje iránt, két ízben legalábbis teljesen világos, hogy a nemzeti függetlenség és a politikai demokrácia intézményrendszerének a kérdése.
Ebben az ügyben – úgy gondolom – 1956 meglehetősen egységes volt, ezért lehet is rá hivatkozni mint forrásra. Elvétettnek, elhibázottnak érzem azonban azt a pillanatot, amikor 1956-ra gazdaságpolitikai forrásként próbálunk visszamutatni és hivatkozni, mert ha valamiben nem volt 1956-ban egység ebben az országban, akkor az a gazdaságpolitikai kérdések területén állott fenn, vagy ha egység volt, akkor az legkevésbé sem egy polgári demokrácia irányában létezett, hanem valami egészen más irányban. Úgy gondolom tehát, hogy ebből a szempontból nem szerencsés egy gazdaságpolitikai törvényjavaslat esetében 1956-ra hivatkozni.
Ebben a tekintetben nálam avatottabb tudorai is vannak ennek a korszaknak. Bizonyára ismerik Bibó István memorandumát, amelyet az 1956-os forradalom utáni kibontakozásról írt, amelyben határozottan elvetette a kárpótlás eszméjét, és éppen azt mondta ki, hogy semmifajta kárpótlásra, ha Magyarország függetlensége és demokráciája helyreáll, nem lesz mód, és nem is szabad egyetlen kormánynak sem kísérletet tenni. Erre vonatkozóan mindössze a parasztság esetében tett valamilyen engedményt, de mint tudjuk, 1956-ban más volt a mezőgazdaság kollektivizálásának az állapota, mint ahogyan alakult a 60-as évek fejleményeinek a következtében. Ennyit tehát az 56-os gyökerekről.
Úgy gondolom, hogy még egy megjegyzést kell tennem, ami sajnálatos módon nagyon rossz irányba látszik vinni a vitát. Azt hiszem, nagyon határozottan le kell szögeznünk a FIDESZ frakció nevében, hogy számunkra a kárpótlási törvény nem hatalmi harc kérdése. Annyiban lehet egyáltalában ezt hatalmi harcnak tekinteni, amennyiben a választópolgárok szimpátiájának az elnyeréséért próbálnak a pártok bizonyos álláspontokat kialakítani, de azt a felfogást, hogy a tulajdon körüli hatalmi harcnak kellene felfognunk a kárpótlási törvényt, a FIDESZ frakció kezdettől fogva elutasította. Úgy gondoljuk, hogy ez az ország nincs abban a helyzetben, hogy a tulajdon gazdasági kérdése körül politikai, hatalmi harcot folytasson. Úgy ítéljük meg, hogy ennek az országnak olyan dolgot kell megtennie, amire még nemigen volt példa a világtörténelemben: nevesül egyszerre kell gazdasági válságot kezelni, és egyszerre kell teljesen új politikai intézményrendszert felépíteni. Ha ezt a két feladatot egyszerre akarjuk megtenni, abban az esetben alternatívák nemigen vannak előttünk. Úgy gondoljuk, hogy minden gazdasági törvényt ilyen helyzetben egy nemzeti gazdaságpolitika látószögéből kell megítélni.
Mi nem azért vetjük el a kárpótlási törvénynek azt a megoldását, amelyet eddig prezentált számunkra a kormánykoalíció, mert a mi hatalmi igényeinknek nem felel meg, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy az ország gazdasága számára helyrehozhatatlan károkkal jár. Legalábbis mi erről vagyunk meggyőződve. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
