PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ):
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ):
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet arra – amit feltehetően mindenki tud a Házban –, hogy becsapjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy ma elkezdődik ez ügyben az érdemi vita. Ez egy látszat-vitanyitás, hiszen senki nem ismeri érdemben, aki vitatkozna ezzel az előterjesztéssel, vagy aki egyetértene bizonyos részeivel – nem ismerheti, hiszen, mint elnök úr is mondta, csak most kaptuk kézhez. Ez tehát egy látszat-vitakezdet, ami nem szerencsés; ezt a házbizottságban éppen a két másik ellenzéki párt tette szóvá, hogy félrevezetjük magunkat, ha így kezdjük meg ennek a fontos törvénynek az újratárgyalását. Ez az egyik, amit szerettem volna megállapítani.
A másik, amit szeretnék megállapítani, hogy mi kifejtettük álláspontunkat az Alkotmánybíróság véleménye és a törvénytervezet és a korábban a Parlament által elfogadott törvény viszonyával kapcsolatban. Csak megismétlem egyetlen mondatban: mi nem tudjuk elfogadni azt az álláspontot – ezt a most elénk terjesztett módosító indítvány nem érinti, de mint elvi álláspontot nem tudjuk elfogadni – azt, hogy a többségi politikai erő által képviselt politikai álláspont bármilyen módon is szembekerüljön az Alkotmánnyal, az alkotmányossággal. Ez nem az Alkotmánybírósággal, hanem az Alkotmánnyal való szembekerülést jelenti. Itt hallottunk olyan utalásokat, amelyek legalábbis megengedik azt, hogy ezt a megjegyzést megtegyem.
Ami a dolog érdemi részét illeti, a mi véleményünk szerint megint az a veszély fenyegeti a Parlamentet, amin egyszer már keresztülmentünk, és amit én nem tudok másként nevezni, mint úgy – ami, azt hiszem, példátlan a parlamentarizmus történetében –, hogy a kormánypártok obstrukciója veszélyezteti a Kormány folyamatos működését, a kormányzat munkáját. Bármilyen hangosan sóhajtanak is szemben képviselőtársaim, ezt kénytelen vagyok megállapítani. A kárpótlási törvény tárgyalásának első fordulója – mint mindannyian tudjuk – azért tartott olyan sokáig, mert a kormánypártok nem egyeztették álláspontjukat a törvényjavaslat benyújtása előtt, csak a törvény több hetes parlamenti tárgyalása után jutottak el oda, hogy egy merőben új álláspontot, közös álláspontot alakítsanak ki.
A most előterjesztett javaslat – aminek érdemi részével még nem tudok foglalkozni, de annyit megállapíthatok, hogy több rokonszenves és elfogadhatónak tűnő javaslat is szembeötlik belőle, így, első hallásra, első olvasásra – máris fölveti azt a problémát, hogy egyetlen kormánypárt álláspontját tükrözi. Nem ismerjük a másik két kormánypárt véleményét ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban, így pedig a Parlamentben gyors tárgyalást, hatékony munkát nagyon-nagyon nehéz elképzelni.
Azt kell mondanom, hogy ez a tárgyalási mód – túl azon, hogy az Országgyűlés hatékony munkáját akadályozza – súlyos nehézséget okoz a Kormánynak, ezért mondtam, hogy itt obstrukciós jellegű megoldásról van szó.
Mindannyian tudjuk, hogy mit kellett volna a Parlamentnek az első félévben végeznie, milyen törvényjavaslatokat kellett volna megtárgyalni. Ezeket a törvényjavaslatokat jórészt a kárpótlási törvény említett módon való tárgyalása miatt nem tudtuk megtárgyalni. Nem tárgyaltuk meg a társadalombiztosítási reformról szóló elképzeléseket, nem tudtuk megtárgyalni a költségvetési reformról szóló elképzeléseket, az adóreform-elképzeléseket. Ezeknek a törvényjavaslatoknak a második félévre húzódása azt jelenti, hogy a költségvetési tárgyalás máris veszélyben van, máris az a veszély fenyegeti a Parlamentet, hogy a tavalyi módon fogjuk az év végén, sebtében megtárgyalni a költségvetést. Ez az előterjesztési mód, ahogy most elénk kerül ez a nagyon alapos és részletes módosító indítvány, újra ezt a veszélyt jelzi, hiszen nem tudjuk, hogy a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Párt ebből mit tud magáévá tenni – márpedig, addig érdemben erről a dologról nem tudunk tárgyalni.
Nem hiszem, hogy ebben a Házban van valaki is, aki kiismerné magát ebben a pillanatban azon, hogy a Kisgazdapárt milyen módon kívánja a saját álláspontját ez ügyben kifejteni. Semmi közünk ahhoz, hogy a Kisgazdapárt a saját belső problémáival hogyan küszködik, de ha az a kormánykoalíció működését és ezen keresztül az ország működését is meghatározza, ahhoz – azt gondolom – már van közünk. Nem tudjuk, hogy a Kisgazdapárt azt, hogy a nagyválasztmánya vagy a parlamenti frakciója illetékes-e ezekben az ügyekben, mikor fogja eldönteni, és mikor teszi lehetővé azt, hogy egy olyan javaslat legyen előttünk, amiről biztosan tudhatjuk, hogy a kormánykoalíció egységes álláspontja.
Van a dolognak egy másik része is, ami a szokásos parlamenti tárgyalásoktól eltér, nevezetesen: nem tudjuk, hogy ebben az ügyben mi a Kormány hivatalos álláspontja. Ez egy jogi álláspont, amiben – még egyszer mondom – első látásra rokonszenves elemeket is találunk, de van a dolognak egy komoly pénzügyi része, amelyről éppen tegnap tett említést a pénzügyminiszter úr. A pénzügyminiszter úr nem látja ebben a pillanatban, hogy a kárpótlási elképzeléseknek milyen pénzügyi következményei vannak. Aki csak kézbevette a most elénk került javaslatot, láthatja, hogy a †49 előtti ügyekben a kárpótlás milyen jelentős törvénytömeget érint. Ennek a most novemberre ígért második kárpótlási törvénynek a pénzügyi következményei ebben a pillanatban átláthatatlanok. Így nagyon nehéz törvényt alkotni. Tehát, függetlenül a politikai konfliktusoktól, függetlenül a dolog politikai vonatkozásaitól, a gazdasági vonatkozásai is áttekinthetetlenek ebben a pillanatban ennek az elképzelésnek. Megint csak azt kell mondanom, hogy ez nemcsak a Parlament működését, hanem a Kormány működését is nehezíti.
Áttérve most már az SZDSZ álláspontjára, néhány szót erről is szólnék, bár természetesen – az elmondottak alapján ez, gondolom, világos – részletesebb elképzeléseinket majd a következő napokban, a viták során fogjuk kifejteni.
Azt azonban szeretném már elöljáróban megállapítani, hogy bennünket ennek a módosító indítványnak a tárgyalásakor két dolog fog vezérelni, két szempontból fogjuk megvizsgálni a módosító indítványt, illetve az egyéb módosító indítványokat. Az egyik természetesen az alkotmányosság szempontja – gondolom, ezt fölösleges mondani –, a másik pedig a gazdasági szempont: megengedhetetlen, hogy a gazdaságot bármilyen kárpótlási törvény is destabilizálja, bármilyen kárpótlási törvény olyan helyzetet teremtsen, amely a költségvetést alapjaiban megrendítheti. Ez nem azt jelenti – hogy félreértés ne essék! –, ahogy sokan értették korábban az elképzelésünket, hogy mi a kárpótlás ellen lennénk. Mi az első kárpótlási törvény vitájában is azt mondtuk, hogy szükség van kárpótlásra, most is ezt az álláspontot fogjuk képviselni – de a kárpótlási törvénynek, a kárpótlási elképzeléseknek igazodni kell az ország teherbíró képességéhez. Ez lesz tehát a másik szempont, amit képviselni fogunk ennek a törvényjavaslatnak, pontosabban módosító javaslatnak a vitájában.
Ebben a pillanatban ennyit tudunk erről a törvénytervezetről, illetve módosításról elmondani, a továbbiakban részletesebb álláspontunkat is kifejtjük. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)
