BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mécs Imre, Annus József és Zsigmond Attila képviselőtársaim beszédei után a személyi jövedelemadó általános szellemiségéről szóló fejtegetésemet nyugodtan elhagyhatom. A kérdés közepébe vágva itt, az általános vitában mindössze néhány mondatot szeretnék elmondani.
Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a szellemi alkotó tevékenységből származó jövedelmek jelenlegi speciális adóztatását még magas pénzügyi körökben is kedvezménynek nevezik, és a kedvezményeket visszaszorítani szándékozó, egyébként helyes koncepció alapján a megszüntetendő adózási formák közé sorolják. Kedvezményről szó sincs! Az ilyen jövedelmek után pontosan ugyanazon sávokban, ugyanazon kulcsok szerint határozzák meg az adó mértékét, mint bármely más személyi jövedelemnél, a különbség az adóalap megállapításának módjában van, mely jelenleg a szellemi tevékenységek esetében diktált költséghányad beszámításával történik, meghagyván ugyan a választás lehetőségét a tételes költségelszámolást kedvelőknek.
Azt halljuk: a kiemelkedő szellemi tevékenységet folytatók kedvezményt élveznek. Ez a következtetés azonban a tények felszínes egybevetéséből adódik. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a megkülönböztetetten kezelt szellemi alkotások sok esztendős felkészülés egyszeri és megismételhetetlen produktumai, amelyek nélkül a társadalmi-gazdasági haladás elképzelhetetlen, máris nyilvánvaló az adórendszeren belüli különbségtétel oka.
Ha ennek tovább vizsgáljuk gazdasági összefüggéseit, kedvezménynek nem tekinthető ez az adózási forma, csupán annak elismerése, hogy a jövedelmet hozó alkotás előzménye és feltétele az alkotó sok esztendős felkészülése, kísérletezése. Ennek ismeretében viszont már nyilvánvaló, hogy nem egy adott társadalmi csoport kedvezményéről van szó, hanem pusztán azoknak a költségeknek az átalányjellegű elismeréséről, amelyek a sokéves munka kimagasló eredményét megelőzték és megalapozták. Ezt pedig kedvezménynek feltüntetni – mélyen tisztelt képviselőtársaim –, különösen döntéselőkészítő szakértők részéről értelmiség- és művészellenes hangulatkeltésnek nevezhető, mely a közvélemény felkészítését szolgálja egy valójában értelmetlen döntés meghozatalához. (Szórványos taps.)
A jelenlegi költségelszámolási rendszer megszüntetése különösen közművelődési körben működési zavarokat fog okozni. Az adózás megváltozása magasabb bruttó tiszteletdíjigényeket válthat ki, hogy az eddigi bevétel legalább nominálisan megmaradjon.
Tisztelt Szabó Iván Barátom! Erre az intézményrendszerben fedzet sehol nem található. Előrelátható, hogy az igen széles alkotói rétegnél keresetcsökkenés következik majd be. A villanyszerelők visszaéléseit – sajnos – nem ismerem.
A tudósok, művészek általában egyéniségüknél, tevékenységüknél fogva nem ismerik az adminisztrációt, alkalmatlanok arra, hogy könyvelést, nyilvántartást vezessenek. Saját maguk általában nem tudnak eleget tenni azoknak a komplikált előírásoknak, amelyeket a törvény tervezete a könyvelésre, nyilvántartásra előír. De megítélésünk szerint a tudósokat, művészeket ilyen feladatokkal terhelni és ezzel elvonni alkotó munkájuktól, talán helytelennek minősíthető.
Széchenyit idézzem, mélyen tisztelt képviselőtársaim? A kiművelt emberfőkről? Vállalkozói mérlegre tenni a humán értékek világát?
Mindezek alapján összességében felelősséggel megfogalmazhatom, hogy az adórendszer ilyen kategorikus átalakítása az 1992. évre megoldhatatlan. Módosító javaslataink tükrözni fogják azokat az elképzeléseket, amelyeknek alapján az átalakítást majd későbbi időben lehetségesnek tartjuk. Mindenekelőtt szükséges a szakmai költségkódex pontos és egyeztetett összeállítása, amely nélkül a tételes költségelszámolás egyszerűen lehetetlen. Ez minden szakmára, az alkotói munka minden területére külön-külön részletes megfogalmazást igényel. A részletes vitában majd még szót ejtek erről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én tisztelettel kérem önöket a patkó minden oldalán, a szellemi alkotóerő helyzetét erősítsük, ne bizonytalanítsuk tovább. Inkább termelés, mint kultúra? Nincs termelés a XX. század végén kultúra nélkül. Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps.)
