HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:

Full text search

HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Örülök az elhangzott interpellációnak, mert rendkívül fontos kérdésre világít rá, rendkívül fontos kérdéssel foglalkozik, és alkalmat ad ugyanakkor arra, hogy elmondjam: ilyen "taposóaknákat" helyezett el utódjainak – például önnek és nekünk – a pártállam.
Érdekes a szerkezete a kifizetés rendjének, és az egész gazdasági-pénzügyi kapcsolatrendszernek. Az interpellációban említett tények valóban igazak. Nem vitás, hogy nagyon sokan kívánnak áttelepülni Magyarországra – megjegyezve azt, hogy a Kormány, de a magam részéről én sem biztatom az áttelepülni kívánókat. Ugyanis az az álláspontunk, hogy saját identitásukat lehetőleg ott, Erdélyben, Kárpátalján, a Partiumban, a Vajdaságban tartsák, őrizzék. Bár egy előző interpellációban a belügyminiszter úr utalt rá, én ismét aláhúzom és hangsúlyozom, hogy az áttelepülni kívánó magyaroknak a Kormány, a Köztársaság Kormánya, a lehetőségek határain belül minden támogatást megad az áttelepülés során, alatt és azt követően.
És most térnék át tulajdonképpen a Pénzügyminisztériummal és a Nemzeti Bankkal egyeztetett álláspontunk előadására.
Ön, amikor föltette a kérdést, az interpellációt, az áttelepülés egy komoly szeletét, a vagyoni részét emelte ki. A problémát, a rendkívül nagy gondot végső soron a korábbi rendszerben, a pártállamban kialakított és működtetett úgynevezett szocialista államközi elszámolási rendszer okozza. Ennek pénzügyi mechanizmusa szerint az állampolgárok egyéni átutalásai, illetve magánkövetelései, amelyek az úgynevezett nem-kereskedelmi fizetési tételek közé tartoztak, az államközi fizetési megállapodásnak részévé váltak. Ez egy kölcsönös szerződés volt. A transzferábilis rubelben elszámolt egyenlegben tehát együtt érvényesült a kereskedelmi forgalom és a lakossági átutalások egyenlege.
Így az ön, illetve önök által föltett első kérdésre az egyértelmű válaszom az, hogy abban a volt, torzult rendszerben a magánkövetelés, igenis, keveredhetett – sőt mit több: keveredett – az államadóssággal, és így osztozott annak sorsában.
1990 második félévétől a Szovjetunióból érkező átutalások ugrásszerűen megnőttek. Egyes esetekben – számos ilyen eset van – személyenként 10 millió forintot vagy annál nagyobb nagyságrendet is elért, ami arra utal, hogy bizonyos, már nem feltétlenül csak egyéni megtakarítások mozgásáról vagy netán tudatos mozgatásáról is szó lehet. Jelenleg – mai napi adat – 82 Szovjetunióból áttelepült javára 850 millió forintot tartunk nyilván kifizetetlen átutalásként, amelynek körülbelül a fele van magyarok tulajdonában – ha jól emlékszem, 43 vagy 44 –, és közel hasonló nagyságrendek, mint amit az imént említettem.
A Szovjetunió külgazdasági bankjában ellentétel nélküli átutalások történnek. Ezek az összegek jelentősen megnövelték és megnövelik a Szovejtunió ismert, nagyon komoly nagyságrendű eladósodását országunkkal, hazánkkal szemben. Ennek a technikai alapjaira már az imént kitértem – és erre reagálni kellett a Kormánynak. A Kormány, a Nemzeti Bank elnökének az előadását figyelembe véve, azt mérlegelve számos alkalommal foglalkozott az üggyel.
Tárgyalást kezdeményezett az illetékes szovjet szervekkel, és eközben kényszerült a kifizetéseket felfüggeszteni. Éppen a 3419/1990-es kormányhatározat egyértelmű utasítást ad arra a Nemzeti Banknak, illetve a Pénzügyminisztériumnak, hogy minden lehetséges eszközt fölhasználva próbáljon olyan megállapodást a szovjet féllel tető alá hozni, amely az átutalt pénzek fedezetét valamilyen formában biztosítja.
Eddig pontosan nyomon követhető az a kényszerpálya, amelyen a Kormány haladt és sajnos halad most is. Magától értetődő azonban, hogy az a sistergő indulat, ami az ön interpellációjának legalábbis a címéből kisütött, az a Kormányban is felelősséggel működött, és valamilyen módon feltétlenül gondoskodni szeretnénk az így hazatelepülő magyarokról. Érzékelve a rendkívül súlyos, hátrányos helyzetet, úgy döntöttünk, hogy kedvezményben részesítjük őket, és ezért családonként 2 millió forintig hozzájuthatnak átutalásaikhoz a magyarok, más esetben ez 500 ezer forint. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egyértelműen fedezet nélküli költségvetési kiadást jelent, hiszen az ő rubeljükkel a magyar Kormány, a magyar pénzügyi kormányzat gyakorlatilag semmit nem tud kezdeni.
A Magyar Nemzeti Bank a limiteket idén 3 millió forintra, illetve a nem magyar származásúakkal kapcsolatban 1,5 millió forintra emelte föl. Erre azért volt szükség, amire ön is célzott, hogy komoly az infláció, és minden határozott kormányzati szándék, törekvés ellenére a mai napig nem sikerült a szovjet féllel ezzel kapcsolatban megállapodásra jutnunk.
Abban igaza van és az nem vitás, hiba, hogy nem hívtuk fel erre a körülményre az áttelepülni szándékozók figyelmét. Ennek viszont két magyarázata van. Az egyik magyarázata az – amit statisztikai adatokkal lehet igazolni, én ezzel nem akarom a Parlamentet, a tisztelt Házat untatni, úgyhogy ha kívánja, rendelkezésére bocsátom –, egy ütemben és nagy tömegben menekültek át, és akkor jelentkezett ez gondként. Addig, amíg egy-két külföldi, tehát a Szovjetunióból egy-két magyar jött csak át, addig a Kormánynak, illetve a pénzügyi kormányzatnak nem okozott gondot, mert kisebb összegről volt szó. Amikor egy hullámban tavaly év elején átjöttek, akkor ért el közel 1 milliárd forintos nagyságrendet. (Zaj.)
Ugyanakkor most már a választási lehetőséget megadja a Kormány, illetve a pénzügyi kormányzat. Írásban kap mindenki felvilágosítást arról, aki áttelepülési szándékát a konzulátuson jelzi, hogy milyen összeget tudunk itthon kifizetni az áttelepülteknek, és a ki nem fizetett összeg sorsa mi lehet. Erre a következő alternatív megoldási javaslatokat kínáljuk az áttelepülni szándékozóknak: vagy a zárolt számlán itt tartják a pénzüket, azaz a kérdéses összeg itt marad, amíg a Szovjetunió – vagy ami utána következik – hajlandó az adósságát rendezni, vagy visszautaltatja a szovjetunióbeli rokonához vagy bármely más személyhez. Addig, amíg az államközi elszámolás ezzel kapcsolatban nyugvópontra nem jut, addig más megoldás a költségvetés megfeszítése nélkül a magyar Kormány rendelkezésére sajnos – és ezt higgye el, kérem, hogy a Kormány és személy szerint én is végtelenül sajnálom – nem áll. Mindent egyébként el fogunk követni.
Vélem azt, hogy ezt tudomásul veszik itt a képviselő urak és elhiszik, hogy minél hamarabb sikerüljön rendezni, megállapodni a Szovjetunió illetékes hatóságaival.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem, szíveskedjék a válaszomat elfogadni. (Gyér taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi