TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy amit elmondok, az elég lényeges, de hogyha kívánják, a tervezettnél hamarabb rátérek azokra a konkrét példákra, amelyeket különben sem volt szándékomban önök előtt elhallgatni. (Zaj.)
Úgy vélem, tisztelt Ház, hogy az állam semlegességét, annak az elvnek a kiterjesztését, amely a modern jogállamban igen fontos, hogy a jogvélelem nemcsak az állam oldaláról, vagy nem főleg az állam oldaláról áll fönn, hanem az állampolgárok oldaláról, de hogyha ezt még félre is tesszük, az állam semlegességének elvét számos legújabb politikai fejlemény ebben az országban komolyan fenyegeti. És itt azokra a politikai fejleményekre utalok, amelyek az igazságtételek, a III/III-as törvény és hasonlók kapcsán váltak valamennyiünk számára nyilvánvalóvá.
Ebben a Házban, kedves Képviselőtársaim, amely a kormányzatnak része, amely a legfőbb hatalom birtokosa, olyan hangok hallatszanak – méghozzá hatalmi szóval és hatalmi hangsúllyal alátámasztott szavak –, amelyek valószínűvé teszik számunkra, hogy vannak ma Magyarországon a lakosságnak olyan kategóriái, amelyekkel szemben némely politikai erők megsértik az állam politikai semlegességét, amelyeket ellenségnek kívánnak nyilvánítani, amelyekre a jogegyenlőség elvét nem kívánják teljesen kiterjeszteni; amely kategóriákat egyszerűen politikailag fenyegetnek. Az a hangulatkeltés, amely ebben a Házban az elmúlt hetekben valamennyiünk számára eléggé nyilvánvaló volt, amely az elmúlt rendszerhez kapcsolódó társadalmi rétegeknek, politikai csoportoknak, intézményeknek és másoknak a politikai közösségen kívülre helyezését szolgálta, ez ugyan nem a demokrácia oldaláról, hanem az állam semlegessége oldaláról egy olyan helyzetet idéz elő, amely kétségessé teszi azt, hogy jogállamban élünk-e még, ahol a törvények védelme, a kormányzat védelme, a Parlament védelme valóban kiterjed-e mindenkire, tekintet nélkül arra, hogy az illetők élvezik-e politikai rokonszenvünket, avagy sem.
Mert az nem kunszt, tisztelt Ház, hogy a törvények védelmét, a politikai hatalom védelmét élvezik mindazok, akikről feltételezzük, hogy politikai nézeteik, magatartásuk megfelel annak, amit mi rokonszenvesnek találunk. Az a föltételezés, hogy itt a Parlamentnek a törvények erejével egy szociális forradalmat kell végrehajtania, amely a törvényhozási eszközökkel társadalmi előnyöket és hátrányokat oszt, amely kijelöl társadalmi csoportokat arra, hogy nekik hátrányokat kelljen elszenvedniük, és kijelöl más csoportokat arra, hogy nekik viszont előnyöket kell élvezniük, ez a békés, civilizált, rendezett társadalmakban, a jogállamban megengedhetetlen.
Márpedig a kormánypártoknak legalábbis egy jelentős része erre a lejtőre került, ennek a hangulatkeltésnek a szolgálatába szegődött, és itt fölhasználja azt a jogos ellenérzést, amely a diktatúrával szemben valamennyiünket összeköt. Márpedig a diktatúrával szemben, tisztelt Országgyűlés, nem azért fogtunk össze, ellenérzésünk nem azért köt bennünket össze egy demokratikus érzelemvilágban, hogy a demokráciát arra használjuk föl, hogy törvényhozási és bírói eszközökkel bizonyos rétegekkel és csoportokkal szemben politikai diszkriminációt alkalmazzunk. Az a politika, amely bizonyos politikai ellenszenvnek örvendő csoportokat a közhangulat martalékául, a bosszúvágy koncául vet oda azért, hogy saját ingadozó hatalmát megerősítse, ez a politika nemcsak felelőtlen, nemcsak ellenszenves, hanem veszélybe sodorja mindazt, amit ebben a Házban több-kevesebb egyetértéssel mindmáig elértünk. Ugyanis ez nem a demokráciát önmagában sodorja veszélybe, hiszen a demokráciából ki lehet zárni csoportokat; a demokráciát elvégre ugye a Dél-afrikai Köztársaságban is hiánytalanul élvezték azok, akik rendelkeztek politikai jogokkal. A demokrácia korlátozható. A jogállam alapelve viszont, tisztelt Ház, nem!
Ez az alapelv magasabb rendű, mint a mi törvényhozásunk, magasabb rendű, mint a bírói határozatok, és mindenképpen magasabb rendű, mint a megtorlásnak, az uszításnak az a hangja, amelyet önök maguknak megengedtek és amelynek . (közbekiáltások: Mikor?!) A múlt héten, tisztelt Képviselőtársaim. (Zaj. – Az elnök csenget.) A múlt héten! (Nyerges Tibor, MDF: Azt mondd meg, hogy te miket mondtál a múltkor! Akkor Te miket engedtél meg magadnak?!)
