KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Kedves Képviselőnő! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Népjóléti Minisztériumban elkészült a szociális törvény koncepciójára vonatkozó javaslat, ezt előbb április 26-án, majd átdolgozást követően június 5-én tárgyalta meg a minisztérium vezetése. Június 25-én pedig a Szociálpolitikai Tanács.
Időközben a törvény alapelveit a szociálpolitika egyes területein dolgozó szakértők, tudományos kutatók véleményezték. Majd július 26-án az érdekelt társminisztériumokkal való megbeszéléseket követően 160 társadalmi szervezetnek adtuk át azokat megvitatásra. Erre a Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére létrejött Szociálpolitikai Tanács alakuló ülésén került sor.
A minisztérium a legutóbbi időkig folyamatosan dolgozta fel a beérkezett észrevételeket, javaslatokat. Hosszú ez a folyamat? Igen. A hosszadalmas érdekegyeztetés egyik fő oka a visszajelzések ellentmondásossága. Emögött pedig az anyagi eszközök véges volta, illetve a rászorultság mainál szélesebb körben történő valós kielégítésének az igénye rejlik. Mindez – én azt hiszem – emberfeletti feladat, az eredmény csak szakértői anyagokra épülő széleskörű egyeztetésen alapulhat. Egy dologgal azonban szembe kell néznünk. Kínlódunk ugyan a jelenlegi rossz helyzetben, ezerféle, a nagyrészt elégtelen juttatások tengerében, de egy új támogatási szerkezet felépítésekor számolhatunk azzal, hogy egyes rétegek – és nem is a leghangtalanabbak – anyagilag rosszul is járhatnak, hiszen adott pénzkeretből nem lehet szélesebb körnek úgy juttatni, hogy mindenki többet kapjon. A most véglegesnek tekinthető koncepció a Kormány elé terjesztés után ez év decemberében kerülhet az Országgyűlés elé.
Hangsúlyozom, ez még nem törvénytervezet, ahogy október 1-jén említettem, s ahogy a képviselőnő által idézett szövegem környezetéből ki is derül, hanem a törvény koncepciója. Könnyen belátható, veszélyes dolog ekkora munkában határidős ígéretet tenni, de ahogy a képviselő asszony kéri, felelősséggel a decemberi dátumot állíthatom.
Arra a kérdésre pedig, hogy elegendőnek tartjuk-e a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítása következtében a költségvetési irányelvekben szereplő összeget, a válaszom rövid: nem. Ezért e tárgyban minisztériumunk kormány-előterjesztést készített. Ennek lényege: lehetőséget kívánunk teremteni a tartósan munkanélküli, de a munkanélküli ellátásban nem részesülő személyek különleges anyagi támogatására.
Ugyancsak nehézséget látunk a közüzemi díjak emelésének, az idei energiaár-emelések áthúzódó hatásának és a bölcsődei ellátások összegének fedezésében. A megoldás lehetőségét az inaktív normatíva megemelésében és a rendszeres támogatásra szoruló jogosultak körének meghatározásában látjuk. Arra gondolok itt, hogy eldöntendő, a munkanélküli ellátásból kikerülőkön túl kiterjeszthető-e az ellátás eddig nem jogosultakra.
Tisztelt Képviselő Asszony! A szocialista párt és a szociálpolitika összecsengő szavak. És ezt azért emítem, mert az új konstrukció, mint mondtam, nem csupán juttat, hanem átrendez. És ez esetben vajon nem fogják-e számon kérni tőlünk, hogy az óriási hiányból miért nem juttattunk több, illetve jobb ellátást. És ebben az esetben csábító lehet az MSZP számára a jogelődje mulasztásaiból fakadó helyzetet rajtunk kérni számon.
Kupa miniszter úr előbbi megjegyzéséből úgy tűnik, hogy tudja: ahol a pénz, ott az ész. Mint szakértő válaszolt több kérdésre. Márpedig a jogi szabályozás itt azonnal pénzkérdésbe torkollik! Engedjék meg, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét ezekre a tényekre és a képviselők, képviselőcsoportok felelősségére és lehetőségeire az elkövetkező 1992. évi költségvetési vitában. Köszönöm. (Taps.)
