BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy negyven év előtti eseményről kívánok megemlékezni és emlékeztetni. Mielőtt ezt tenném, fel kell idéznem az 1951-es esztendőt. Négy éve múlt a kékcédulás választási csalásnak, három éve az otromba, nyílt Rákosi-féle hatalomátvételnek. Az ország életére a terror árnyéka borult. Tombolt a gyilkos ösztön és hajlam. Ez az az esztendő, amikor már nemcsak a haza legjobbjait küldték bitófára, zárták börtönbe, hanem a terror már saját sorait is ritkította, ÁVH-s pincékben haltak korábbi terrorlegények kínhalált.
Ez az az esztendő, amikor a hatalom szétdúlta az egyén, a családok és minden közösség életét. Magába olvasztott mindent, a rádiót, a sajtót és irtóztató hazugságok áradtak a magyar fülekbe. Ez az az esztendő és a következők, amelyek miatt nagyszerű forradalmunk idején a Magyar Rádió munkatársai világgá kiáltották a hazának szóló bocsánatot kérő szavakat, hogy "Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhoszszon."És ebben az időben, amikor az információs zuhatag kizárólag egy őrjöngő hatalom szolgálatában állt, megszólalt egy hang. Ez a hang távolról érkezett, és mindig úgy jelentkezett: "Itt a Szabad Európa Rádió, a szabad Magyarország hangja." És mindazok, akik átélték ezt a korszakot és azok is – talán –, akik csak idősebbektől hallottak róla, tudják, mit jelentett ez. Mit jelentett, amit bezárt ajtók és elfüggönyözött ablakok mögött készülék fölé hajolva, recsegő rádió gombját csavargatva hallgattak az emberek, mert hírt adott egy másik világról, egy szellemi Magyarországról, amelyik változatlanul létezik, hitet és reményt nyújtott. Aztán jöttek más esztendők, jött szabadságharcunk, és november 4-én 1956-ban ismét jöttek a tankok, mögöttük gauleiterek és janicsárok, és ismét elnémult minden, és ismét tombolt a terror, és ekkor is ez a rádió volt az, amelyik mondta a hírt, adott tájékoztatást a világ dolgairól, és ismét élesztette azt a reményt, amely nélkül egy nemzet nem létezhet. Ez a rádió nagy jelentőségű volt az ország életében. Ezt követték viták, értékelések és kontraértékelések, így kellett volna, vagy nem így. Amúgy kellett volna vagy emígy? Jószolgálatot tett vagy nem? De annak történelmi jelentőségét, hogy volt egy olyan nehéz, sötét időszak, amikor ez a hang nyitott egyedül a világra és adott önbizalmat a nemzetnek, soha nem felejthetjük el.
Mit kívánhatunk a Szabad Európa Rádiónak? Mint minden magyarul beszélő és magyarnak szóló médiának: az igazat, csakis az igazat és mindig az igazat mondja – és nemcsak az igazat, hanem az igazságot is. Célja csak az lehet, hogy szolgálja a nemzet felemelkedését.
Én ezzel köszöntöm ezt a negyvenedik születésnapot, és kívánom, hogy a haza szolgálatában egyre több média ismerje fel saját kötelezettségeit.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Döntés törvényjavaslatok sürgős tárgyalásáról
