KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Parlament, szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottsága benyújtotta az 1967. évi II. törvény, tehát a Munka Törvénykönyv módosításával kapcsolatos benyújtott módosító, illetőleg úgynevezett csatlakozó módosító indítványokat. A bizottság itt most nem részletezendő indokok alapján, egy kivételével – és természetesen amiről majd még szólnék, a saját módosító indítványát ide nem értve – valamennyi módosító indítványt elutasította, illetőleg elutasítani ajánlja a tisztelt Háznak.
Az egy kivétel – amit úgy érzünk, hogy a tisztelt Ház, amennyiben egyetért, álláspontunkat fogadja el – az a Rudics Róbert és Tarnóczky Attila képviselőtársak által a törvényjavaslat 2. § (4) bekezdéséhez benyújtott módosító indítvány b) változata, amely tekintetében felhívnám az igen tisztelt gazdasági és alkotmányügyi bizottság figyelmét arra, hogy az elmúlt percekben lezajlott bizottsági ülésen az ott előterjesztőként megjelent képviselő úr egy bizonyos szóhasználatban a tartalmat nem érintő, de mégis pontosító megjegyzést tett. Ennek következtében az általunk támogatott b) változatnak a helyes szövege: "A végkielégítés összegének meghatározásánál a munkavállaló" – és itt jön a szóbetoldás az egyértelműség kedvéért – "havi átlagkeresetének a minimálbér ötszörösét meg nem haladó részét kell alapul venni." Ez tehát azt jelenti, hogy most 7200 forintos átlag alapbér mellett maximum ennek az ötszörösét, azaz – amennyiben fejben jól tudok számolni – 36 ezer forintot lehet felszorozni az általunk is egyébként helyesnek tartott és a Kormány előterjesztésében szereplő skálával.
Ennek a szociálpolitikai indoka az, hogy a tisztelt Ház előtt ismert, amely szerint a Kormány egy egész más témájú, de mégis ehhez az ügyhöz kapcsolódó jelentésében tájékoztatást adott, hogy az egyes magyar vállalatoknál az egyes vezetői jövedelmek milyen hatalmas összegűek. No, ezeknek a kifizetését összevetve a csődeljárásban foglalt törvénnyel azért mi valóban nem tartjuk indokoltnak, mert hiszünk abban, hogy például húsz év munkaviszony esetén, ha jól emlékszem, a kormány-előterjesztés öthavit ír elő, ez esetben a 180 ezer forint ezért megfelelő összegű végkielégítés.
Fölhívnám még – és ezzel be is fejezem a mondandómat – a tisztelt elnök úr figyelmét a hétvégén érkezett, és a mai napon újra kiosztott bizottsági módosító indítványra, amely végső fokon A) és B) változatot tartalmaz.
Mind az A) mind a B) változatnak egyformán az az indoka, hogy nem indokolt, hogy a törvényben rögzített egyéb feltételek fennállása esetében is végkielégítésben részesüljön az a munkavállaló, akinek a munkaviszonyát a munkáltató a munkavállaló vétkes magatartása miatt mondja föl. A B) változat végső fokon ugyanaz, amit én a múlt héten kedden a tisztelt Országgyűlés őszi 12. ülésnapján már részletesen indokoltam, így ezt hadd ne indokoljam meg. Valójában arról van szó, hogy mintegy előrehozza a feltételezett új munka törvénykönyv rendkívüli felmondás esetét. Az A) változat ennél tágabb körre terjed ki, és valamennyi olyan esetben kizárja a munkavállalót a végkielégítésből, ha a munkáltató a munkaviszonyát neki felróható indokból mondja fel, ez tehát a tágabb kör.
Az a tény, hogy a bizottság így sorolta, nem jelenti azon állásfoglalását, amelyet egyébként ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás és 13 "igen" szavazattal hozott meg, hogy rangsorban is ilyen sorrendben kívánja tenni az álláspontját, csak a tágabbtól a szűkebbig megy, fönntartva egyébként a már kifejtetteket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy ennek alapján a jelentésünk írásban is meg fog jelenni, és kérem, hogy a bizottsági álláspontunkat a tisztelt Ház támogassa. Köszönöm. (Taps.)
