ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallgattam Horn Gyula képviselő úrnak, a külügyi bizottság elnökének a szavait, bár az elején nem lehettem itt, mert a Bundestag külügyi bizottságának delegációja most távozott tőlem.
Egyetértek azzal, hogy Románia és Magyarország között jószomszédi és baráti kapcsolatra van szükség, egyrészt a szomszédságból, az egymásra utaltságból következően, másrészt a magyar nemzeti kisebbség helyzete és sorsa miatt is. Felháborítónak tartjuk természetesen mindazt, ami Romániában történik, és ami a magyar képviselőkkel szemben, magyar szenátorokkal szemben vagy általában a romániai magyar szervezetekkel és az egyes személyekkel szemben történik. S ezt mélyen elítéljük, és változatlanul arra törekszünk, hogy Románia és Magyarország között megjavítsuk a kapcsolatokat.
Azt hiszem, hogy nem kell nagy történelmi visszatekintést végeznünk, elég, hogyha a romániai forradalom utáni időszakra gondolok, amikor – fordított helyzetben – még Horn elnök úr volt a külügyminiszter, és együtt értékeltük és együtt jósolgathattuk a romániai forradalom kilátásait. Mind a ketten bizakodást mutattunk, hogy megváltozik a Románia és Magyarország közötti viszony a forradalom, a segítségnyújtás eredményeként, és új korszak kezdődik a két ország kapcsolatában, a bizalmat kifejeztük, de mind a ketten elég szkeptikusak voltunk.
Azt hiszem, hogy az elmúlt időszak azt jelzi, hogy mind az előző kormányzat időszakában, mind az azóta eltelt időszakban, egy rövid átmeneti időszakot nem számítva, amikor a forradalom lelkesedése jellemezte még a helyzetet, a román–magyar viszonyban nem sikerült áttörést végezni. Sőt, Románia belső viszonyai a forradalmat követő első hónapok után fokozatosan visszafejlődtek. Több alkalommal folytak tárgyalások a román és a magyar kormányszervek között, személyes beszélgetésekre kerülhetett sor a román államfővel is, a külügyminiszterek között is, de amikor a legkisebb konkrétum merült fel, olyan egyszerű kérdések, mint a kolozsvári főkonzulátus helyreállítása, első lépésként azonnal visszautasításban részesültünk, mint ahogy másik, akár oktatási, akár egyéb kérdésben.
Változatlanul jelen helyen, ország-világ és az Országház előtt is kijelentem, arra törekszünk, hogy megjavítsuk a kapcsolatot, arra törekszünk, hogy a nemzetközi egyezmények alapján, a helsinki és a párizsi charta alapján is jó viszonyban legyünk, javítsunk a helyzetünkön. De azt nem javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az Országgyűlés magára vállalja akár elnökén, akár az országgyűlési bizottságon keresztül azt a felelősségteljes feladatot, amit a kormányzatnak kell e tekintetben elvégeznie, és amit el is végez.
A román fél részéről megnyilvánuló olyan kísérletek, olyan javaslatok, amelyek formális tárgyalásokra irányultak, sehova sem vezetnének, ha nem megfelelő előkészítés után és a siker reményében tárgyalnánk. Nem azért nem jutottunk előbbre, mert nem lett volna szándékunkban, hanem a romániai belpolitikai viszonyok, Románia elképzelései, Románia helyének a megjelölése Európában a saját szempontjukból egyelőre nem tette lehetővé azt, hogy az érdemi tárgyalások terén – azokon a területeken túlmenően, ahol katonai megállapodás, illetve kulturális megállapodás megtörtént – továbbjuthassunk.
Jelenleg is dolgozik a Külügyminisztérium egy átfogó összegezésen ebben a kérdésben, és azt javasolom, hogy először ez kerüljön megvizsgálásra, és utána kormányzat és külügyi bizottság – természetesen összehangolva, kinek-kinek szerepe szerint – folytassa ezt a tevékenységet. De azt hiszem, hogy az aradi találkozó óta kár lenne arról beszélni, hogy itt a mi részünkről történtek volna mulasztások, vagy magyar részről mind az előző kormányzat, mind a mi kormányzatunk nem tett volna meg mindent a sikert érdekében.
Azt hiszem, ennek jegyében kell ebben a kérdésben az Országgyűlésnek a döntést meghoznia. Biztosíthatom az Országgyűlést arról, hogy mi mindent elkövetünk mind a román–magyar kapcsolat megjavítása érdekében, mind pedig a romániai magyarság jogainak, emberi és kisebbségi jogainak európai garantálása érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
