HORN GYULA, DR. (MSZP)
HORN GYULA, DR. (MSZP)
HORN GYULA, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Rendkívüli ügyben kértem szót, hiszen Magyarország viszonyának alakulása a szomszédokkal megítélésem szerint létfontosságú dolog.
Ismeretes, hogy a magyar-román viszonyban újabb feszültségek keletkeztek, és ezeknek a feszültségeknek a színhelye a bukaresti parlament, ahol a múlt héten az erdélyi magyarsággal, a Magyar Köztársasággal szemben meglehetősen durva, kifejezetten provokatív kirohanások, megnyilatkozások voltak, nem pedig csupán egy vagy több képviselő meggondolatlan kijelentései.
Azért nem nevezem ezt az ügyet példátlannak, mert hiszen a korábbi években hasonló jelenségeknek tanúi lehettünk. Ismeretes, hogy az ürügyet ehhez a támadáshoz az erdélyi székelyek képviselőinek Kovászna és Hargita megyékben a székelyföldi autonómia helyreállításával kapcsolatos célja, meghirdetett programja váltotta ki.
Lehet vitatkozni azon, hogy van-e ilyen törekvésnek létjogosultsága vagy sem. Az ügy eldöntése végső soron Románia nemzeteire, kisebbségeire tartozik, illetve azoknak a törvényes képviselőire. Az azonban már a mi ügyünk is, illetve egész Európa ügye, amikor a parlamentben olyan koncepciót fogalmaznak meg Bukarestben, amely egy népcsoport felszámolását célozza.
Emlékeztetni kívánok arra, hogy alig egy éve, 1990. novemberében Párizsban megszületett a charta, az a Párizsi Charta, amelyhez csatlakozott 22 állam képviselője által, legmagasabb szintű képviselője által elfogadott közös nyilatkozat. E két dokumentumban a részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják az ENSZ alapokmányában és a helsinki záróokmányban az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülését saját hazájukban. Rögzítették azt is – az üggyel kapcsolatban kívánom ezt felidézni –, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális és vallási identitása védelmet élvez, és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást megkülönböztetéstől mentesen, a törvények előtti teljes egyenlőség alapján.
Románia mindkét egyezménynek, dokumentumnak a részese, mindkettőt aláírta.
Számomra azért is megdöbbentő az ügy, hiszen a román parlament egyes képviselői – és sajnos egyes hatóságok is – Romániában rágalom-, sőt hajtóvadászatot indítottak már korábban Tőkés László püspök ellen, az ellen a férfiú ellen, akinek kimagasló szerepe volt, kimagasló érdemei a Ceausescu-diktatúra megdöntésében, és ma is Románia nemzeteinek megbékélése, boldogulása érdekében fáradozik.
Elfogadhatatlan az is, amit a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége, egy alkotmányos parlamenti párt ellen folytatnak. Többen ennek a szervezetnek, pártnak a betiltását követelik Romániában. Annak a szervezetnek a betiltását, amely nem gyűlölködik, az ország javát akarja, toleranciát és szakértelmet tanúsít, és a törvényesség hatja át az egész tevékenységét.
Meggyőződésem szerint a romániai szélsőségek útja nem Európához vezet. Ha ezek a törekvések érvényesülnek, ezek visszasüllyeszthetik Romániát a despotizmusba, a viszályok, az ellentétek és a konfrontációk országába.
Meggyőződésem szerint az Önök véleményét is kifejezem, amikor azt mondom, hogy Magyarország egy demokratikus, stabil, az európai hagyományokra és ép értékekre épülő Romániában érdekelt. S ez alkalommal is az a szándék vezérel bennünket – és ezt a román parlament képviselőinek több ízben kifejtettük –, hogy minden lehetséges eszközzel elősegítjük Románia európai keretekben történő boldogulását, és ennek jegyében támogatta a Magyar Köztársaság Románia Európa Tanácshoz való csatlakozási szándékát.
Az is nyilvánvaló, mi nem lépjük át és nem is léphetjük át a nemzetközi egyezmények, szerződések szabta kereteket. S azt is hangsúlyozni szeretném, hogy szem előtt tartjuk azt, hogy életveszélyes lehet, főképpen a romániai magyarság számára, minden olyan törekvés, amely konfliktusok kirobbantásával fenyeget. De ugyanakkor nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megfogalmazni azt a véleményünket, amely a Romániában keletkezett feszültségekkel, nemzeti, nemzetiségi ellentétekkel kapcsolatban bennünket, egész Európát érinti.
Hangsúlyozni szeretném, hogy megítélésem szerint vannak ugyan egyes szélsőséges hangok ebben az országban, nálunk is, azonban a magyar politikát és a magyar tömegmédiát alapvetően azok a szándékok vezérlik, amelyek ezekben a nemzetközi okmányokban rögzítve vannak.
Mint ahogy nekünk nincs jogunk és nincs is lehetőségünk például megkérdőjelezni Romániának azt a szándékát, hogy a NATO-hoz, vagy bármely más szövetséghez csatlakozzon. Egyébként az említett párizsi charta és annak megszületésekor elfogadott közös dokumentum is kimondja, hogy minden államnak joga van szövetségi szerződésben félként részt venni vagy részt nem venni.
Mindezek alapján most és a jövőben is arra kell törekednünk, hogy tárgyaljunk egymással, hogy megpróbáljuk tárgyalásos úton rendezni, megoldani, csillapítani azokat a feszültségeket, amelyek keletkeztek az országban és a viszonyunkban.
Én örömmel fogadtam a napokban bukaresti partnerem, Corneliu Manescunak azt a kezdeményezését, hogy a külügyi bizottság delegációja látogasson el Bukarestbe, és tárgyaljon a román partnerekkel. Javasolom a kialakult helyzetre való tekintettel és a magyar-román viszony érzékeny voltára figyelemmel tisztelt elnökünknek, Országgyűlésünk elnökének, hogy egy üzenetet intézzen román partneréhez, és kezdeményezzen tárgyalásokat a két országgyűlés képviselői között.
Megítélésem szerint fontos lenne a tárgyalások fonalának felvétele valamennyi szinten, kormányszinten is beleértve.
Engedjék meg, hogy befejezésül azt hangsúlyozzam, mi arra vagyunk ítélve Romániával, hogy egymás mellett éljünk. És ha erre vagyunk ítélve, akkor nekünk abból kell kiindulni, hogy ne csak abban értsünk egyet, hogy szomszédok vagyunk, hanem megpróbáljunk mindent megtenni annak érdekében, hogy az európai kapcsolatok most kialakuló új rendszerében megtaláljuk a közös nevezőket, és együttes akarattal hárítsuk el a mindannyiunkat fenyegető veszélyeket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
