JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Az interpelláció benyújtása óta a sajtóban is napvilágot látott az a tény, hogy a magyar felsőoktatás egész intézményrendszere rendkívül súlyos pénzügyi válsággal küzd. Az intézmények egy része azzal a gondolattal foglalkozik, hogy ebben az évben egy időre bezárja az oktatási intézményt, szabadságra küldi hallgatóit, nem fűti, nem világítja az épületet, kikapcsolja a telefonokat - egyszóval szünetelteti vagy korlátozza működését. Az intézmények egy másik része csak úgy tudja előteremteni a működéshez szükséges pénzügyi fedezetet, hogy ha a tudományos kutatásra fordítható összegeket, illetve bizonyos területeken a hallgatók gyakorlati képzésére szánt pénzösszegeket a működési kiadásokra csoportosítja át.
A probléma hátterében az a legalább 10%-os kerethiány áll, amely az év hátralévő felében a működési kiadások területén jelentkezik. Mindezeket a veszélyeket a magyar rektori konferencia, a főiskolai főigazgató-konferencia és az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség választmányának együttes ülése már ez év június 16-án rögzítette, és felhívta az illetékesek figyelmét az egész intézményrendszer ellehetetlenülésének folyamatára. Ezt a kilátástalan gazdasági helyzetet az is előidézte, hogy az inflációt követő dologi automatizmusok aránya az elmúlt években rendkívül alacsony szintre csökkent. Az ez évi 10%-os és a jövő évre tervezett 5%-os dologi automatizmus egyszerűen értékelhetetlen a kormány által is előre jelzett évi 30-40%-os infláció mellett. A helyzet jövőre még súlyosabbá válhat. A készülő felsőoktatási törvény elfogadása előtt bevezetendő normatív támogatási rendszer kérdőjelei és az államháztartási törvény korlátozó intézkedései nem rajzolnak megnyugató képet a jelen beszorított gazdasági helyzetből való kilábalásra. Az államháztartási törvény a mainál sokkal szigorúbb korlátok közé szorítja a költségvetési intézmények és más költségvetési szervek gazdálkodási és vállalkozási lehetőségeit, és újabb forráskiesést eredményezhet.
E lehetőségek beszűkülése végképp lehetetlen helyzetbe hozhatja a felsőoktatási intézményeket, hiszen sokuk számára eddig is ez jelentette a fennmaradásukat. Nem egy-egy intézmény pazarló gazdálkodásáról vagy nehezebb gazdasági körülményeiből adódó problémájáról van tehát szó, hanem az egész felsőoktatási intézményrendszer működésképtelenné válásáról. Ezen nem lehet egyedi intézkedésekkel segíteni, hiszen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sok esetben tudott segíteni, de messze nem elégséges az általa kezelt összeg az egész intézményrendszer súlyos forráshiányának a pótlására. Annál is inkább így van ez, mert a kultúra terjesztésében, a közművelődésben hasonló, súlyos finanszírozási gondok merülnek fel, bár hozzá kell tenni – mert az igazsághoz tartozik –, hogy ezeken a területeken bizonyos kérdésekben, bizonyos mértékben megoszlik a felelősség a kulturális kormányzat és az önkormányzatok között.
A felsőoktatás helyzetének javítására a kormányzati szervek és elsősorban a Pénzügyminisztérium belátása és egyben pénzügyi intervenciója szükséges, hogy az egész felsőoktatást átsegítsük a rövid távú finanszírozási problémákon.
Mindezek alapján kérdéseim a következők:
1. A kormányzat illetékes szervei hogyan ítélik meg az egész felsőoktatást érintő gazdasági csődhelyzetet?
2. Terveznek-e, s ha igen, milyen lépéseket ennek a problémának a megoldására? Végül:
3. A költségvetési tartalékokból felszabadíthatók-e források a súlyos pénzügyi válság enyhítésére?
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
