SÁROSSY LÁSZLÓ, földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
SÁROSSY LÁSZLÓ, földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
SÁROSSY LÁSZLÓ, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációban feltett kérdésekre röviden a következőkben tudnék válaszolni.
A sertéshústermelésből adódó ez évi problémákat elsősorban az export lehetséges megteremtésével kívántuk megoldani. Ez részben amiatt vált szükségessé, mert – közismert, hogy – az ország jelentős külföldi adósságállománnyal rendelkezik, tehát ha úgy tetszik, a mezőgazdaság, az élelmiszerexport az egyik legfontosabb devizabevétele az országnak, amelyből ezeket az adósságokat, hiteleket törleszteni tudjuk. Természetesen az export bővítésének a lehetőségei a sajnálatos piacvesztés miatt beszűkültek, ezek közismertek, az ön által is említett képviselői interpellációkban is elhangzottak: korábban elsősorban a KGST-piac, ezen belül a szovjet piac összeomlása.
Ennek tudatában kellett döntenünk a valóban súlyos és az egész sertéságazat jövőjét veszélyeztető probléma kezeléséről, és ekkor merült fel az a gondolat, hogy lehetőleg a belföldi kereslet növelésével, egy jelentős árengedményen keresztül próbáljuk a feleslegeket levezetni.
Itt tehát az első feltett kérdésre az a válasz, hogy természetesen az akció lehetett volna áprilisban, májusban, vagy esetleg júliusban is, de önmagában ehhez először tisztában kellett lennünk az exportlehetőségekkel, és ezt követően tudtuk azt a volument meghatározni, amit egy ilyen akció keretében a lakossághoz tudunk juttatni.
A következő kérdés, hogy tájékozódtunk-e a várható kereslet nagyságáról. Ez gyakorlatilag az akció előkészítését célzó kérdésként értelmezhető. Természetesen a minisztériumnak arra volt módja, hogy a húsipari vállalatok igazgatóitól adatokat kérjen arra vonatkozóan, hogy egy ilyen jelentős árengedmény esetén ők milyen volumenű, milyen mennyiségű termékkel tudnak a piacon jelentkezni. Tehát – hogy úgy mondjam – egy pályázat alapján a vállalatok előzetesen mintegy 5-6 ezer tonnás volument jeleztek a minisztérium felé, amiről az akció második napján már kiderült, hogy természetesen messze nem fedezi azt a keresletet, ami jelentkezett.
Hozzátennénk még egy szomorú tényt – és önkritikusan bevallom, hogy ebben valójában mi is tájékozatlanok voltunk –, nevezetesen az emlékezetes Gorenje-akció hatását nem tudtuk ilyen értelemben felmérni. Egyszerűen nem rendelkeztünk arról adatokkal, hogy a lakosság milyen – műszóval élve – hűtőkapacitásokkal rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy a vártnál lényegesen nagyobb, lényegesen jelentősebb volt a kereslet.
Hozzáteszem, hogy távolról sem volt ekkora hatása annak az akciónak, amit a vállalatok tavaly, illetve ez év februárjában saját nyereségük terhére 16,8%-os fogyasztóiár-csökkentéssel indítottak. Úgy tűnik, hogy ez a 40-60%-os fogyasztóiár-csökkentés meghaladta azt a küszöbértéket, amire a vásárlók lényegesen nagyobb kereslettel reagáltak.
Hogy a tanulságok levonására, a felelősök keresésére, pontosabban az ilyen jellegű akciók jövőbeli pontosabb és precízebb előkészítésére a minisztériumnak mi az elképzelése?
Megmondom őszintén, már az akció alatt is folyamatosan a legkülönbözőbb helyekről kaptunk jelzéseket, különböző visszaélésekről, panamákról szóltak a híradások. Az igazi gond az, hogy egyetlen egy esetben sem tudunk semmit bizonyítani. Nem azért, mert a minisztérium nem akart egy ilyen visszaélést felderíteni, hanem egyszerűen az a szomorú tény, hogy pillanatnyilag az országban semmiféle ellenőrzési apparátus nem áll rendelkezésre az ilyen jellegű visszaélések ellenőrzésére és az ennek megfelelő szankcionálásra.
Én a magam részéről továbbra is vizsgáltatom az ügyet, és rövid időn belül szeretnénk összesíteni a képviselő úr által említett megyei tapasztalatokat, és főleg a fővárosi tapasztalatokat. De őszintén megvallom, nem sok esélyt látok arra, hogy a joggal elégedetlenkedő vásárlók számára bármilyen tömeges bűnbakállításra lenne módunk.
Talán egyetlen a vígasztaló ebben az egész akcióban, és ez tényszám. Megközelítőleg 11 ezer tonna hús és 1500 tonna zsiradék került ilyen jelentős árkedvezménnyel az üzletekbe.
Valójában azt hiszem, felelősen senki nem tudja azt ma megmondani, hogy ebből mennyi került a háztartásokba és mennyi a vendéglátóiparba, illetve egyéb nem kívánt helyekre. Nagyon bízom, hogy az akció által piacra dobott mennyiség túlnyomó többsége azért mégis csak a vásárlókhoz jutott, és a másik – ezt bármennyire is furcsa, mindenképp eredményként kell elkönyvelnünk –: végül is helyreállt a sertéstermelés és a feldolgozás egyensúlya, az országból eltűntek a túlhizlalt sertések, s én ezt mindenképp egy pozitív eredménynek fogadom el.
Kérném képviselő urat és a tisztelt Házat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Taps jobbról.)
