PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A dél-alföldi települések ivóvizének minősítéséről és az egészséges ivóvízellátási program módosításáról szóló 787-es számú országgyűlési határozati javaslatot a parlament 1990. november 19-én tűzte napirendre. Sajnálatosan eddig nem került megtárgyalásra. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az a feltétel, hogy a miniszterek számoljanak be az eredményről az Országgyűlésnek 1991. március 1-jéig, már nem aktuális, ezért a határidőt a határozat elfogadását követő 90 napban kívánom megjelölni. Amikor elnök úr bejelentette, hogy valószínűleg a mai napon tárgyalásra kerül az indítványom, akkor a 787-es szám helyett az új változatot a földszint 41-ben leadtam, valószínűleg kiosztásra került. Az eredeti indítványhoz képest a módosítás a határozati javaslat elfogadását követő 90 nap, tehát tartalmában nem módosult az indítvány.
Tisztelt Ház! A javaslat a Kormányt kéri fel az érintett térség ivóvízproblémáinak felmérésére. A dél-alföldi települések ivóvízellátására a Kormány programot indított a 3365/1983. számú minisztertanácsi rendelet alapján, amelyről tudott, hogy titkos minősítésű. Ezt a titkosítást szeretném, ha feloldanánk, ugyanis egy-másfél millió ember ivóvizéről az érintettek bevonásával születhessen megoldás. Nem lehet pontosan tudni azt sem – még a titkos rendelet tanulmányozása után sem –, hogy a program mit takar. Nem tisztázott egyértelműen az egészséges ivóvíz biztosításának módja. A bizottsági ülésen derült ki, hogy nem is tisztításról van szó. Egy kérdésre válaszolva Murányi Miklós úr elmondta: a régi kutakból nyert vízhez keverik a Maros hordalékkútból nyert tiszta vizét, amivel az arzéntartalmat a kritikus 0,05 milligramm/liter alá hígítják. Felmerül a kérdés, hogy miért pazaroljuk az egészséges, tiszta ivóvizet. A keverés után az arzéntartalom csökken ugyan, de más alkotója miatt még mindig kedvezőtlen, és tisztításra szorulhat.
Bíró Ferenc képviselő úr vetette föl – szintén a bizottsági ülésen – az ivóvíz és az egyéb háztartási vizek külön vezetéken való biztosítását. Ez a megoldás költséges ugyan, de állíthatjuk, hogy biztosan megtérül – ha máshol nem, hát az egészség megóvásában.
Bízom benne, hogy a program felülvizsgálatával sok ilyen és ehhez hasonló probléma kerül napvilágra, amelyre jó megoldást is lehet találni. Én úgy látom, hogy időben van még a program átvilágítása – tekintve, hogy másfél éves késésben vagyunk, így az 1995. évi határidő 1997-re módosul –, ezért annak bővítése vagy megváltoztatása még megoldható.
Már a napirendre tűzéskor felhívtam a figyelmet arra, hogy több település kimaradt a programból. Egyértelművé kell tenni, hogy a régióban lévő minden település jusson egészséges ivóvízhez!
Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak ebben a térségben van probléma. Nem prioritást kívánok, csupán arról van szó, hogy az említett programot olyan irányba állítsuk át, amely megfelel egy vízellátási koncepció első fontos lépésének, és példaértékűvé válhat. Állásfoglalásunk jelentős hatással lehet az országra kiterjedő ivóvízellátási programokra. Hasonló megoldásokra, feladatokra kell felkészülni más alföldi megyék esetében is, továbbá Baranya megye és a dunántúli karszt-rész problémája kapcsán is. Jó, ha tudatosul bennünk, hogy katasztrofális az ivóvíz minősége Magyarországon. Ezért egyúttal javaslom a tisztelt Kormánynak, dolgozzon ki országos ivóvízellátási és ivóvízbázis-védelmi programot.
Kérem a tisztelt Házat, fogadják el a határozati javaslatomat – talán sikerült röviden érzékeltetni a probléma rendkívüli fontosságát –, majd az eredmények ismeretében együttesen döntsünk a dél-alföldi települések ivóvízellátásáról.
Köszönöm szépen. (Taps.)
