SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ügyvédség elismertsége minden korban egyben fokmérője az állampolgári jogok elismertségének, a demokratizmusnak is. Az ügyvéd akkor terhes, amikor az általa képviselt állampolgárok jogai is terhesek az állam számára. Ebben az összefüggésben mindenképpen a demokratizmus egyik lényeges előrelépésének tartjuk, hogy az Országgyűlés foglalkozik az ügyvédség kérdésével, és több évtized után ismételten törvény fogja szabályozni az ügyvédség helyzetét Magyarországon.
Többen fölvetették, hogy miért most tárgyaljuk ezt a törvényt. Egyetértek Szájer Józsefnek azzal a megjegyzésével, hogy ezt a törvényt sokkal régebben is letárgyalhattuk volna, azonban az sem vitás, hogy nagyon fontos, előttünk álló feladatok voltak. Ennek ellenére ennyi idő után egészen egyszerűen anakronizmusnak tűnik, hogy Magyarországon egy teljesen magántevékenységen, bizalmi tevékenységen alapuló foglalkozás kizárólagosan szocialista keretek között, ügyvédi munkaközösségi formában gyakorolható. Ezt az anakronizmust sürgősen meg kell szüntetni, erre a törvényjavaslat mindenképpen alkalmas.
Az igazságügy-miniszter úr hivatkozott a törvény különleges előkészítésére. Valóban, több éven keresztül a legkülönbözőbb szakmai szervezetek mondták el a véleményeiket, több változatot ismertünk. Végezetül a most beterjesztett törvényjavaslat túlnyomó részben megfelel annak a változatnak, amelyet az Országos Ügyvédi Tanács teljes ülése javasolt törvénynek, és amellyel a Jogtanácsosi Munkaközösségek Országos Kamarája is egyetértett. Ennek megfelelően egy olyan törvény áll előttünk, amelyben a szakmai előkészítés, a szakmai érdekképviselet szerveinek bevonása megtörtént.
Rendkívül lényeges kérdés, hogy nem az önkormányzattal rendelkező ügyvédi, illetőleg jogtanácsosi munkaközösségi szervek feje fölött készült el valamiféle állami tervezet, amely tetszik, nem tetszik, törvény lehet, ha az Országgyűlés elfogadja.
A törvényjavaslatnál két rendkívül lényeges változás alapelvként követhető nyomon. Az egyik a liberalizáció, a másik az önkormányzati elv megerősítése. Mindkét elv tulajdonképpen megjelenik az egyes részletszabályokban. Az egyes részletszabályokban azonban változatlanul kísért az eddigi gyakorlat, és ennek ellenére bizonyos rendelkezéseknél a korábbi szilárd struktúrák maradványai megmaradtak. Módosító indítványaink egyébként éppen ezeknek az eddigi maradványoknak a feloldását, megszüntetését szolgálják. A korábbi szervezet teljes mértékben egységes volt. Szilárd rendszert alkotott. Ezen kívül ügyvédi tevékenységet nem lehetett végezni. Legfelül állt az Igazságügyi Minisztérium, amelynek ugyan 1984 óta állítólag csak törvényességi felügyelete volt, a gyakorlat nem volt ezzel feltétlenül összhangban. Az Országos Ügyvédi Tanács országos képviseleti szervként az egész ügyvédségre kötelező rendelkezéseket hozhatott. Középen volt a Kamara, amelynek a közgyűlése gyakorlatilag fölösleges díszlet volt, hiszen sok Ügyvédi Kamara a közgyűlést néha évekig össze sem hívta. Végezetül volt a napi munka tevékenységi területe, az ügyvédi munkaközösség, amely teljesen zárt rendszert alkotott, ügyvédi munkaközösségen kívül ügyvédi tevékenységet nem lehetett végezni.
A szervezet feloldásának egyik leglényegesebb kérdése az, hogy ez a szigorú struktúra föloldódjék. Erre a föloldódásra a törvényjavaslat alkalmas. Az Igazságügyi Minisztériumnak a felügyeleti jogkörét mindenképpen célszerű, még a törvényjavaslatban rögzített módokon túl is szűkíteni, és kizárólagosan csak a törvényességi felügyeletet biztosítani a Minisztérium számára. Ezzel mindenképpen biztosítani kell az önkormányzati jogot.
A másik lényeges kérdés az, hogy az Országos Ügyvédi Tanács csak olyan körben adhasson az ügyvédek számára kötelező rendelkezéseket, amelyekre a törvény feljogosítja. Ilyen feljogosítás jelenleg kettő van: a fegyelmi szabályzat és a választási szabályzat megalkotása. Ezen túlmenően az önkormányzatot az Országos Ügyvédi Tanács semmiféle egyéb rendelkezéssel a javaslat szerint nem sérthetné.
Alulról kezdve az ügyvédi munkaközösségi forma részben feloldódik, hiszen alternatívvá válik. Lehet ilyen formában – most már ügyvédi irodának nevezve – tevékenykedni jogi személyiséggel rendelkező szervezeten belül, de lehet egyéni ügyvédként is dolgozni a továbbiak során. Ez az ügyvédi munkaközösségek szervezetének a szigorú rendjét egyrészt feloldja, másrészt azonban az ügyvédi irodák belső önállóságát, liberalizációját megerősíti, hiszen a tevékenységüket kötelező direktívák sokkal kevésbé fogják megszabni, mint eddig.
Utoljára hagytam az ügyvédi közélet központi területét, amely visszanyeri azt a szerepét, amely mintegy 120 éve már megvolt Magyarországon. Ez az Ügyvédi Kamara, amelyben a közgyűlés keretén belül a közvetlen demokrácia alapelvét követve, az egyes ügyvédek a mindennapi tevékenységükben, mind a szabályozásban, mind a gazdasági kérdésekben, mind pedig a szervezeti kérdésekben közvetlenül gyakorolhatják a demokratikus jogaikat.
Alapelvünk mindenképpen az, hogy az ügyvédi közélet központi szerepe az Ügyvédi Kamarára, az Ügyvédi Kamara közgyűlésére helyeződjék át. Ezeknek az alapelveknek az ismeretével, amelyekkel egyébként a Minisztérium is egyetértett, az egyes részletszabályokat megvizsgáltuk, és eddig 3 nagy módosításcsomag érkezett be, részben Eörsi Mátyástól, részben Balás Istvántól, részben pedig tőlem. Ezenkívül kisebb módosítási javaslatok más képviselőtársaink köréből is érkeztek. Ezeknek a módosítási csomagoknak a célja elsősorban az volt, hogy azokat az apróbb hibákat, figyelmetlenségeket nyesegesse a törvényjavaslatból, amelyek a fenti alapelvekkel nincsenek összhangban. Ezekkel a módosító indítványokkal egyelőre nem kívánok részleteiben foglalkozni. Ezeknek az indítványoknak a részletes vitájára nyilván a részletes vitában fog sor kerülni, miután a bizottságok ezekről már állást foglaltak.
Három témát a saját indítványaim köréből mindenképpen ki szeretnék emelni, ezek fontos kérdések. Az egyik az ügyvédi tevékenység szüneteltetésének a kérdése, amelyben úgy tűnik, hogy az előterjesztéssel összhangban, bizonyos kérdéseket továbbfejlesztve olyan megoldást sikerül valószínűleg megtalálni, amely lehetővé teszi azt, hogy az ügyvédi tevékenységet általában szüneteltetni lehessen, azonban a szüneteltetés például az ügyvédi közéletben való tevékenységet ne zárja ki.
A másik lényeges kérdés az ügyvédi munkaközösségek szétválásának, megszűnésének szabályozása. A törvényjavaslatban valószínűleg figyelmetlenségből elmaradt egy rendkívül lényeges kérdés. Az ügyvédi munkaközösség jogi személy. A tartozásaiért egyes tagjai nem felelnek az általános szabályok szerint. Ezért egy munkaközösség feloszlatásával rendkívül lehetetlen helyzetbe lehetne hozni akár a megbízókat, akár a külső szerződő feleket, hiszen egy ilyen jogutód nélküli felszámolás esetén a követeléseiket akár a megbízási jogviszonyban, akár egyéb módon, nagyon nehéz lenne érvényesíteni, esetleg ez nem is lenne lehetséges. Ezért a módosító indítványom lényege az, hogy szétválás, megszűnés esetén előzetesen rendelkezni kell a jogutódlásról, és rendelkezni kell a vagyon megosztásáról.
Rendkívül fontos az is, hogy a választás a megfelelő demokratikus keretek között történjék meg, amely az eddigi törvényerejű rendeletben nem volt megfelelően biztosítva. A választások rendjével kapcsolatosan ezért van egy módosító indítványom, amelyet most nem kívánok részletesen előterjeszteni.
Rendkívül fontosnak tartom végül azt a módosító indítványt, amelynek az előterjesztésére az Országos Ügyvédi Tanács teljes ülésén tettem ígéretet, és elő is terjesztettem. Technikailag rendkívül fontos az, hogy az ügyvédséget érintő kérdésekben általánosságban a törvény azonnal lépjen hatályba, ugyanakkor azonban a hatályba lépés után feltétlenül kell egy átalakuláshoz szükséges idő ahhoz, hogy a jelenlegi ügyvédi szervezetek fölkészülhessenek arra, hogy a megváltozott körülmények mellett kell a tevékenységüket folytatni. Ezért rendkívül fontosnak tartom azt a módosító indítványomat, hogy a hatályba lépés két lépcsőben történjék: maga a törvény azonnal, az átalakulással kapcsolatos módosító rendelkezések pedig csak a későbbiekben, javaslatom szerint 1991. július 1-jén lépjenek hatályba. Ez megoldaná azt az ügyrendi problémát is, hogy a nagyobb Kamarákban a jelenlegi szabályozás miatt rendkívül nehéz közgyűlést tartani, és a közgyűlések megtartása nélkül rendkívül nehéz a két legnagyobb Kamarának – Budapestnek és Pest megyének – felkészülnie az átalakulásra.
Szeretnék foglalkozni néhány egyéb módosító indítvánnyal. Sóvágó László említette, hogy az ügyvédség körében valamiféle nyugtalanság van. Én úgy érzem, ez a nyugtalanság nem olyan értelemben jelentkezik, ahogy ő gondolta, hanem sokkal inkább a Szájer József által felvetett okból, azaz egy éve az ügyvédség föl volt készülve az átalakulásra, voltak, akik már esetleg helyiségeket béreltek, és berendezéseket szereztek be, és ennek ellenére a törvény indokolatlanul húzódott, mintegy fél éve elő lett terjesztve, és csak most került a napirendre. Ezen a nyugtalanságon kívül nem hinném, hogy az ügyvédséget bármi egyéb nyugtalanítaná a jelenlegi jogszabállyal kapcsolatosan. A korábbi kötöttségeknek a feloldását az ügyvédi kar egységesen támogatja, és várja a hatályba lépését az új rendelkezéseknek.
Ő említette azt is, hogy valamiféle nem természetes kiválasztódás volt. Most fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy az ügyvédségen belül garantált jogvédelem soha nem volt, és a kiválasztódás eddig is jelentkezett. Aki nem tudta teljesíteni azokat a feltételeket, nem tudott ügyfeleket biztosítani magának, az pályát változtatott eddig is, nem volt annyira zárt az ügyvédi rendszer, mint ahogy ő ezt gondolja.
Ugyancsak ő vetette fel azt a kérdést, hogy a lakás elbírálásával túl nagy jogkört kapna a Kamara elnöksége. Én úgy gondolom, a törvényi javasolt rendelkezés megnyugtató. Fel kell hívnom a figyelmét, hogyha bárkinek a lakás nem megfelelősége miatt a Kamara elutasítaná a felvételi kérelmét, abban az esetben bírói utat vehet igénybe, és az azt hiszem, aligha lehet kétséges, hogy a bíróság egészen más szempontokból vizsgálhatná, mint ahogy ő gondolja, ezt a kérdést. Aligha lehet ez gondja a feltételnek, hogy valakinek a lakását mesterséges okokból a Kamara elnöksége ne találná megfelelőnek.
Röviden szeretnék reagálni Szájer József egy-két felvetésére. Nagyon sok problémát vetett fel. Ezzel kapcsolatosan azt szeretném elsősorban kiemelni, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdések nem elsősorban a társadalombiztosítást érintik. Nem vitásan a jelenlegi szabályozás mellett rendkívüli gondot jelent az, hogy a szabadfoglalkozású ügyvédeknek, jogtanácsosoknak a társadalombiztosítási terhei rendkívül magasak, az előző évi adóalapnak az 53%-át teszik ki éves szinten. Ez nincs arányban azzal, hogy a munkaviszonyban állónak ugyanakkor a nyugdíjjáruléka csak 10%, tehát nyilvánvaló, nincsenek azonos feltételek. Ezt azonban esetleg tényleg lehetne módosítani, ahogy Szájer József felvetette, ebben előre lehetne menni.
Elvi problémát jelent az, és a nyugat-európai országokban is tudomásom szerint hasonló korlátozások sokfelé vannak, hogy önmagában a munkaviszonnyal járó lekötöttséggel, az utasítási joggal nehezen egyeztethető össze az a függetlenség, amely az állampolgárok érdekében az ügyvéd és az állampolgár viszonyában levő bizalmi elemeknél aggályos lehet, a munkáltatónak a munkaadói utasítási joga ütközhet a szabad ügyvédkedéssel kapcsolatos bizalmi elvvel, az ügyvéd függetlenségével. Ezt a problémát egyébként, amelyet Szájer József felvetett, nagyon egyszerűen meg lehet oldani olyan esetekben, amikor a munkaviszonyban lévő jogtanácsos fontosnak tartaná az ügyvédi tevékenységet, és mindenképpen ezt szeretné végezni. Nincs semmi akadálya, hogy a munkaviszony kötöttségéből kilépjen, és állandó megbízássá alakítva a munkáltatói utasítás már nem korlátozhatná ezt a tevékenységét, és ugyanakkor nem korlátozhatná az ügyvédi kamarai tagságát sem. Tehát ez a kérdés megoldható a jelenlegi szabályozás mellett is.
A kamarai vagyonnal kapcsolatos felvetése rendkívül problematikus. Ebben a körben én annyit tudok mondani, hogy az alkotmányossági aggályait én is osztom. Valóban, az Alkotmánnyal ez a megoldás nagyon nehezen férhet össze. Ugyanakkor azonban a gyakorlati lehetőségek nagyon nehezen biztosítják azt, hogy más módon az ügyvédi kamarai beruházásokról dönteni lehessen. Én nagyon szívesen várnám Szájer Józsefnek egy olyan módosító indítványát, amely a javaslat helyett egy konkrét más megoldást talál, amely azt a problémát megoldhatja, hogy egyes kamarai beruházások hol kamarai néven szerepelnek, hol munkaközösségi néven szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban, ugyanakkor pedig ezek közös beruházások voltak.
Füzessy Tibornak fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy a gazdasági társaságokban viselhető tisztségek, amennyiben ezek nem munkaviszonynak minősülnek, nincsenek ellentétben a jelenlegi javaslattal. Erre egyébként a javaslatnak az indokolása kifejezetten hivatkozik.
Összességében én teljes mértékben egyetértek azokkal a felszólalásokkal, amelyek szerint ez a megoldás ideiglenes megoldás. Ezt mindenki tudja. Mindenképpen szükséges lenne egy olyan ügyvédi törvény, amely egységes koncepció alapján készül, nem különböző időközökben, különböző rendszerekben készült jogszabályi rendelkezéseket állít egymás mellé, és az egységes koncepciónak megfelelően belső logikája, belső zártsága van.
Ennek ellenére a jelenlegi helyzetben örömmel tudjuk fogadni az ügyvédség nevében azt, hogy végre ez a kérdés törvényi szinten valamilyen formában rendeződik, a legszükségesebb szabályok be fognak kerülni a törvények közé, és ez lehetőséget ad arra, hogy az az anakronizmus megszűnjék a magyar ügyvédség körében, amelyre az elején hivatkoztam, hogy a jelenlegi viszonyaink között is egyelőre egy, kimondottan a szocialista viszonyoknak megfelelően korlátozott működési lehetősége volt az ügyvédségnek.
Szeretnénk azt, hogy az új törvény minél előbb megszülessen, addig is azonban a jelenlegi törvényt a szükséges módosításokkal együtt meg kell szavaznunk és támogatnunk kell. (Gyér taps.)
