ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! Néhány napja volt az évfordulója a kassai kormányprogramnak, annak az 1945. április 5-én kelt és azóta sem megtagadott kormányprogramnak, amelynek értelmében valamennyi Csehszlovákiában élő magyar elvesztette állampolgárságát, kivéve azokat, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban, vagy üldözték őket a köztársasághoz való hűségük miatt.
A csehszlovák kormány vezetői már a világháború alatt közölték a szövetséges hatalmakkal a csehszlovákiai magyarság teljes kitelepítésére irányuló igényüket. Mivel a potsdami konferencia nem hagyta jóvá ezt a Szovjetunió által támogatott igényt, tárgyalások kezdődtek a két kormány között.
A tárgyalások 1946. február 27-én egy lakosságcsere-egyezmény aláírásával fejeződtek be. Az egyezményt a magyar Kormány azért írta alá, hogy elkerülje az 1941-es adatok szerint 760 ezer főt számláló csehszlovákiai magyarság teljes kitelepítését. Az 1947. április 12-től deklaráltan 1948-ig, valójában 1949. június 5-ig tartott lakosságcsere során mintegy 74 000 magyart telepítettek át emberi méltóságát megcsúfoló módon Csehországba. E csehországi magyar népességnek a mai napig nincs semmiféle kisebbségi joga, illetve intézménye.
Az 1945-48 közötti intézkedésekkel Csehszlovákia több mint 120 ezer magyartól szabadult meg jogfosztó módon úgy, hogy az áttelepítettek hátrahagytak 160 000 kat. hold mezőgazdasági ingatlant és 15 000 lakóházat, míg a Magyarországról történt áttelepült szlovákok után 15 000 kat. hold mezőgazdasági ingatlan és mintegy 4400 lakóház maradt hátra.
Mivel az itt maradt mezőgazdasági ingatlan az otthagyottaknak csak egytizede, a házingatlanok alig egyharmada volt, az áttelepültek otthonhoz és földhöz juttatásához más forrásokat is igénybe vettek, így is csak igencsak részleges kártalanításról beszélhetünk. Figyelembe véve a 17/1964.VIII.8.Korm.sz. rendelet alapján adott részleges kárpótlást, amely nem terjed ki a mezőgazdasági ingatlanokra, és a házingatlanokért, ingóságokért igen csekély összegű kártalanítást nyújtott.
1949. július 25. napján kelt Csorba-tói kétoldalú jegyzőkönyv kizárta az áttelepített és velük azonos elbírálás alá eső személyek igényeinek érvényesítését a csehszlovák állammal vagy magánszemélyekkel szemben.
Más a helyzet a lakosságcsere-listára fel nem vett személyek igényeivel; tehát a jogfosztással sújtottak két csoportjáról beszélhetünk, az egyik csoport elméletileg jogos igénnyel lépett fel a csehszlovák állammal szemben, a másik állam igényeinek érvényesítését egy államközi egyezmény kizárta.
Ezen tények ismeretében kérdezem miniszter urakat, most, a kárpótlási törvény vitája idején, hogy a csehszlovák állam által semmilyen anyagi és erkölcsi kárpótlásban nem részesített 1944 és 1949 között intézményesen áttelepült személyek milyen anyagi és erkölcsi kárpótlásra számíthatnak a magyar állam részéről.
A magyar állam mennyi időn belül terjeszti elő az anyagi kárpótláshoz szükséges törvényt?
Abban az esetben, ha a kérdés bonyolultsága miatt írásban kapnám meg a választ, kiegészítem kérdéseimet azzal, hogy milyen egyéb segítséget tud nyújtani a magyar állam a sérelmet szenvedetteknek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
