ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ)

Full text search

ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Ház! A két bizottság közös jelentéséről szeretnék beszélni, mivelhogy ez a feladatom, a FIDESZ-frakció kisebbségi álláspontját szeretném az ügyben elmondani.
Másodszorra, illetve harmadszorra elolvasva a jelentést, hiszen ez a jelentés nem nagyon különbözik attól, amit a két bizottság február 6-i ülésén elfogadott, leszámítva a zárópasszust, azt kellett megállapítanom, nem is az zavar az ügyben a legjobban, hogy itt egy olyan szöveg került a Ház, az ország elé, ami nem fedi a valóságot, hanem az, hogy az ügyben szereplő illetékesek némelyike vagy többségük mindeddig úgy viselkedtek, amilyen az egész szöveg, alkalmatlanul. Ugyanis ez a szöveg egyszerűen alkalmatlan arra, hogy az ügyet tisztázza, hogy a közvéleményt tájékoztassa, hogy a jugoszláv partnert megnyugtassa. (Zaj.)
Nem felel meg annak a szellemnek, amelyet most a miniszterelnök úrtól hallottunk. Ennek a szövegnek – egyébként nem olyan rossz szöveg – három szépséghibája van összesen. Az egyik az, hogy engedélyezésük során eljárási mulasztás történt – így szól a szöveg –, ez részigazság, igen, történt eljárási mulasztás, azonban nemcsak eljárási mulasztás történt, hanem politikai balfogás is, s erről a szöveg nem szól.
Másodsorban azt írja a szöveg: "Az ügy nyilvánosságra kerülése után annak kezelésében hibák fordultak elő." Ez így van, csak azt gondolom, hogy a közvélemény tudatos félrevezetése nem nevezhető egyszerűen hibának.
Harmadrészt a szövegben van egy záró bekezdés, amely az ügyet lezártnak tekinti. Ezért azt nem tudom semmilyen körülmények között elfogadni, hiszen a február 6-i ülés óta új fejlemények merültek fel, új fejlemények kerültek elő. A hétfői zárt ülésen ezekre a kérdésekre rákérdeztünk, és nem kaptunk semmiféle megnyugtató választ. Mindaddig, amíg ezekre a kérdésekre nem kap választ a magyar közvélemény, addig nem tekinthető az ügy lezártnak.
Erről a három kérdésről szeretnék beszélni. Az első: az eljárási mulasztás. A haditechnikai eszközök kiviteléről és behozataláról szóló 99/1990. számú kormányrendelet 4. és 6. §-ának megsértéséről van szó. Ez az eljárási hiba, nevezetesen, hogy az 5 államtitkár közül csak hárman írták alá az engedélyeztetést, illetve hárman értettek ebben egyet akkor, amikor egyet kellett volna érteni, és nem látta sem a külügyminisztériumi államtitkár, sem a belügyminisztériumi államtitkár – itt történt a rendelet megsértése.
Ez valóban egy eljárási hiba, azonban úgy gondolom, hogy ennek az eljárási hibának az elkövetése hozta magával azt, amit én az előbb politikai balfogásnak neveztem. Ugyanis ez a bizonyos rendelet tartalmaz egy olyan paragrafust – 2. § (2) bekezdése –, amelyet talán már ismernek, de mégis fel fogok most olvasni, hiszen meg kell világítanunk egy-két tényt. A paragrafus így szól: "Nem lehet engedélyt adni fegyverek eladására olyan térségben sem, ahol fegyveres konfliktus bekövetkezése várható, válságövezetek." (Zaj. – Borz Miklós közbeszólása: Októberben nem volt válságövezet! – Közbeszólások: Úgy van, október.) Köszönöm a megjegyzést, Uraim, ezt csak Önök állítják, Jeszenszky Géza is ezt állította 1991. február 2-án a televízióban, amikor azt mondta, hogy Jugoszláviában októberben egyébként még nem volt semmiféle súlyosnak mondható belső helyzet.
Én vettem magamnak a fáradságot – minthogy, gondolom, a Külügyminisztérium államtitkára is vette volna magának a fáradságot, ha jelen van az ülésen –, és utánanéztem, hogy mi volt a helyzet októberben Jugoszláviában. Ha megengedik, idézek az októberben megjelenő lapokból. (Zaj.) Szeptember 27-én a következőt lehet olvasni. (Közbeszólás: Miben?) .a Népszabadságban, Uraim! (Közbeszólások: Ja, köszönöm. Derültség a jobb oldalon.) MTI-jelentés. (Derültség az ellenzék soraiban.) ". kellemetlenségnek voltak kitéve Knin, Obrovac, Benkovac községek területén, ahol a közelmúltban a horvátországi demokratikus hatalom ellen irányuló zavargások voltak." Ugye, tudjuk, hogy Knin, Obrovac és Benkovac szerb lakta területek. Szeptemberben zavargások voltak ezen a területen. Az egybeesik azzal az időponttal – szeptember hónap –, amikor a helyettes külügyi államtitkár megkapta a felkérést a horvát kollégáktól a fegyvervásárlásra. Szeptemberről van szó.
Október 3-a, szerda, MTI-jelentés, Népszabadság: "Rendkívüli ülést kezdett kedden a jugoszláv államelnökség: a nyolctagú vezetőtestület megvitatja a hétvégi horvátországi nemzetiségi összecsapások nyomán kialakult helyzetet. Megszakítva New York-i hivatalos látogatását, a válságülésre hazautazott Boriszlav Jovic jugoszláv államfő. . Ugyanakkor továbbra is feszült a helyzet Horvátországban, ahol a szerbek keddre virradóra ismételten eltorlaszolták a főutakat." Megjegyzem: október 3-a, a fegyvereladás október 7-én történt.
Október 4., csütörtök: "A jugoszláv államelnökség testületének válságülésén felszólította a zágrábi vezetést, hogy vonja ki a szerb kisebbség által lakott területekről a rohamrendőröket. Engedjék szabadon a fegyverelkobzási akció során jogtalanul őrizetbe vetteket, és teremtsék meg a feltételeket a szerb szélsőségesek által zsákmányolt fegyverek beszolgáltatására. A horvátországi szerbeket viszont a fegyveres járőrség feloszlatására és az útakadályok felszámolására hívták fel." stb. – Tudnék még idézni a lapokból.
Uraim! Nem gondolom azt, hogy tudatos doktrína állna az ügy mögött. Nem állítom ezt egy szóval sem, a dolgot meg kell vizsgálni, én ezt nem állítom. Én elfogadom a miniszterelnök úrnak azt a véleményét, hogy üzletről volt szó, amikor fegyvereket adtunk el, elsősorban üzletről volt szó. Azonban – bocsássanak meg – igencsak furcsállnom kell, hogy a külügyminiszter úr mindennek a ténynek, amit én felsoroltam, nem volt tudatában. Úgy gondolom, hogy a szomszédunkban zajló eseményekről a külügyminiszter úrnak tudatában kell lennie, különben ilyen és hasonló súlyos hibákat követ el a Kormány.
Mi lett ennek az egész ügynek a következménye, Uraim? Az lett a következménye, hogy Jugoszláviában három hete egyfolytában erről ír a sajtó, hogy Romániában napok óta másról sem szólnak a jelentések, a román kormányhoz közelálló lap azt engedheti meg magának ez ügy kapcsán, hogy azt írja, a magyar revizionizmus új fázisába, fegyveres fázisába lépett.
Uraim! Tudom, hogy hazugság, de minek a következménye az, hogy ezt megírták a lapok, ha nem ennek a fegyvereladási botránynak a következménye. (Zaj.) Ez az első kérdés.
A második kérdés: új körülményeket említettem, amiről Önök talán még nem szereztek tudomást. A Technika Vállalat vezérigazgatója a következőt nyilatkozta február 7-én: "Dr. Kovács Péter ezredes a Honvédelmi Minisztériumból megkereste helyettesét, dr. Szalai Pétert, és megbízást adott 30 ezer Kalasnyikov géppisztoly szállítására Horvátországba." Miklós Tibor február 12-én, tehát egy nappal a fegyverek leszállítása után hazaérkezett, felkereste Boross Pétert, és arra kérte, tegyen meg mindent a szállítmány leállítása érdekében. Ez ügyben többször kereste Raffay államtitkárt, aki minduntalan elhalasztotta a találkozót.
"Végezetül Kocsis László főosztályvezető aláírásával levél érkezett arról, hogy a Horvátországba irányuló további géppisztoly-szállítmányokat le kell állítani."
Ezeket megkérdeztük mi is a tegnapi bizottsági ülésen, semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk arról, hogy mi az igazság a 30 ezer Kalasnyikov géppisztoly ügyében, mi az igazság Kovács László főosztályvezető által írt levélről, ami leállít további géppisztoly-szállítmányokat. Tudom nagyon jól, hogy másnap jött egy levél, amiben Miklós Tibor visszavonta a 30 ezer géppisztolyra tett kifejezését, és azt mondta – ő 10 ezer géppisztolyról beszélt –, hogy feltehetőleg a fennmaradó 20 ezer az a lőszerek számának a félreértésén alapulhatott. (Az ellenzék padsoraiban derültség.) Ez számomra meglehetősen furcsa dolog, hogyan lehet 1 800 ezer lőszert további 20 ezer géppisztolynak érteni (az ellenzék padsoraiban harsány derültség) , dehát végül is ez elképzelhető.
A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának illetékes tisztviselője – szintén január 11-én – "azt mondta lapunknak nyilatkozva", a hírt már eleve fantasztikusnak nevezte; akár 36 ezer, akár 20 ezer géppisztoly a tartozékokkal együtt hatalmas szállítmányt jelent. Ezt csak azért tartom érdekesnek megjegyezni, hiszen a kormányközleményben az van, hogy a szállítmány kis volumene miatt nem nevezhető jelentős szállítmánynak. Január 26-án és 27-én a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szóbeli jegyzékben tiltakozott a vádak ellen. 1991. február 1-jén, pénteken az Esti Krónikában Jeszenszky Géza teljesen légből kapott állításnak nevezte a fegyvereladást. (Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter közbeszólása: Nem a fegyvereladást, hanem a belgrádi televízió vádjait neveztem annak.)
Igen. Köszönöm a kiegészítést. Ugyanezen a napon, pénteken a Panorámában Annus Antal honvédelmi államtitkár azt mondta, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumától megkaptuk a tájékoztatást, és ez alapján 1990-ben speciális áruforgalmi engedéllyel rendelkező magyar vállalatok exportáltak ugyan haditechnikai eszközöket, azonban egyetlenegy üzletet sem kötöttek semmilyen jugoszláviai köztársasági céggel.
Tudom a magyarázatot, az Astra nem minősül jugoszláviai köztársasági cégnek. Tudom. Február 5-én Jeszenszky Géza külügyminiszter közölte Jugoszlávia budapesti nagykövetségével: a vizsgálat során megállapították, hogy a magyar kormány tudta nélkül 10 ezer Kalasnyikov típusú fegyvert adtak el Jugoszláviának. Tudom, a magyar kormány nem tudott róla, csak négy minisztériuma. (Derültség a bal oldalon.)
Utoljára a mai Magyar Hírlapban, február 9-i keltezéssel megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter úr reagálása ezekre a kijelentésekre. Idézek belőle: a szavahihetőség kérdése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy jogi értelemben fegyverszállításnak csak a kormányok közötti tranzakció számít, cégek esetében csak fegyvereladásról beszélhetünk (derültség a bal oldalon) , ennek alapján a fegyverszállítás tényét cáfoló minden magyar megnyilatkozás pontosan megfelelt a jogi tényállásnak.
Uraim, nem állítom azt, hangsúlyozom, hogy az illetékesek hazudtak volna. Nem állítom ezt. Nem állítom, már csak azért sem, mert ez a hang Bukarestbe való. Azt állítom azonban, hogy aki a kérdésre nem hazudik, még nem feltétlenül mond igazat. Nem állítok mást, minthogy tudatosan félretájékoztatták a közvéleményt. Nem állítok mást, minthogy ilyen magyarázatokkal, Uraim, semmire nem megyünk.
Ezt az ügyet nem lehet másképp rendezni, mintha feltárjuk a teljes igazságot, nem lehet másképp megnyugtató módon az ügyet lezárni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi