GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1485-ös számmal módosító javaslatot adtam be, amely mindegyik bizottságban a megtárgyalása után elutasítást kapott. Ennek ellenére megpróbálom a tisztelt Ház figyelmét felhívni, mi indokolta módosító indítványom benyújtását, és miért tartom indokoltnak ennek ellenére a módosítás elfogadását.
Azt hiszem, ha a kárpótlási törvényre gondolunk vagy akár a decemberi költségvetési vitára, mindig szinte központi kérdés és probléma volt, hogy a társadalom mely rétegeit, hogyan terheljük, igazságos-e ez, és a társadalom hogyan fogadja ezt a teherelosztást, hiszen a kárpótlási törvénnyel is ez a legnagyobb gondunk, és ezért nem tudunk valóban az igazságnak száz százalékig megfelelő megoldást találni.
Itt most egy olyan területről van szó, ahol jó értelemben véve nem hozunk ilyen koloncokat magunkkal, tiszta lappal indulhatnánk, hiszen egy olyan törvényt kell megalkotnunk, amely az életnek egy olyan területére, a munkanélküliségre terjed ki, amely ebben az országban az elmúlt évtizedekben nem jelentett problémát, tehát magával a fogalommal s annak a gyakorlati tapasztalataival ez az ország most kezd megismerkedni, s ahogy ezzel a törvénynyel most rögtön induláskor szabályozzuk, illetve ahogy a társadalom ezt most induláskor a törvény által elfogadja, ez meghatározza hosszú távon a munkanélküliségnek a társadalmi megítélését.
Végül is két szempontnak kell megfelelni a törvénynek. Az egyik az, hogy egy szociális háló azok részére, akik önhibájukon kívül elvesztik munkahelyüket, a társadalom segítségükre siessen, a másik része össztársadalmi, mert végül is az egész társadalomnak kell ennek az anyagi fedezetét biztosítani, s mivel az egész társadalomnak kell az anyagi fedezetét biztosítani, a törvénynek mindenképpen számolni kell azzal, ne lehessen olyan lehetőség, hogy jogtalanul jussanak emberek munkanélküli segélyhez. Hiszen pontosan arról van szó, hogy az össztársadalmi teherviselésnél minimálisra kell szorítani azokat a költségeket, amit a munkanélküliségi alapnál fel kell használni, s ha ez a törvény lehetőséget ad arra, hogy emberek nagy számban jogtalanul jussanak munkanélküli segélyhez, akkor ezt a második funkcióját a törvény nem teljesíti.
Módosító javaslatomnak lényege az, hogy kibővítené azt a kört, akiknek a munkanélküli segély nem juttatható a munkaviszonya megszüntetése után. Mi ez a két pont, amelyet a törvényjavaslatba módosításként megpróbáltam betenni. Az egyik az, amit úgy hív a munkajog, hogy közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszűnés, a másik a termelőszövetkezeteknél a munkavégzési kötelezettség szüneteltetése. Gyakorlati tapasztalat, s ez a módosításom benyújtásának az indoka, hogy a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszűnés, valamint szintén a munkavégzési kötelezettség szüneteltetése a termelőszövetkezetekben a legtöbb esetben a munkavállaló részéről történő kezdeményezés, méghozzá azzal a céllal, hogy az egyéb jövedelemből biztosított megélhetése mellett jogtalanul munkanélküli segélyhez jusson. Ez nem elvi feltételezés, nem hipotézis, hanem a gyakorlat igazolja, s ebben a Házban az utóbbi időben többször elhangzott, hogy nem illik társadalmi reakciókra hivatkozni, itt kénytelen vagyok mégis arra hivatkozni, hogy tömegesen felkerestek ilyen ügyben, és számtalan megnyilatkozás volt teljesen azonos hangú. Talán azt a szót is használhatom, hogy felháborodás fogadja a társadalom részéről a tömegesen jogtalanul munkanélküli segélyben részesülőknek a számát.
Ebből én azt a következtetést vontam le, ha a kizáró okoknál ezt a két módosító tételt nem emeljük be a törvénybe, ezzel a törvény táptalajt ad a továbbiakban is a munkanélküli segély olyan személyekre való kiterjesztésére is, akiknél nem indokolt a munkanélküli segélynek a felvétele.
Ezért még egyszer kérem a tisztelt Házat, hogy még a szavazás előtt az 1485-ös szám alatt benyújtott módosító indítványomat a bizottságok elutasítása ellenére próbálják átgondolni, és a szavazáskor ezt figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps.)
