BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Szeretném önöket informálni valamiről, természetesen Oláh Sándor képviselő urat is, ami felmerült a felszólalása kapcsán. Azzal a gondolattal szeretnék itt néhány információ tekintetében szolgálni, mint erre felkészült, és a munkatársaim által előteremtett anyag kapcsán erre felelős miniszter, hogy mi a helyzet Csehszlovákiában éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Azt hiszem, a Kisgazdapárt téves információ birtokában emlegeti a csehszlovákiai megoldást. Egyáltalán megoldásként emlegetett olyant, ami nincsen megoldva. Elmondanám, mi a helyzet. A mai napon ült össze a Csehszlovák Szövetségi Parlament és tárgyalni kezdi azt a hozzánk hasonló kárpótlási törvényt, amelynek az a címe: "Bíróságon kívüli rehabilitációról szóló" törvény. 1948. február 25-éig megy vissza a törvény, ők is pontosan a kommunista hatalomátvételig terjedő időszakot kívánják érinteni időbelileg a törvényjavaslattal.
Természetesen a törvényjavaslattal kapcsolatos ellenvéleményt fogalmaznak meg a magyar kisebbséget képviselő pártok, amelyek 1945. február 27-ig szeretnének visszamenni. Ennyit a csehszlovákiai rendezés helyzetéről és időbeli állapotáról.
Ami a törvényjavaslat érdemi részét illeti, amelyet ma kezd el tárgyalni a Szövetségi Parlament, három alternatívát állított fel a kormány javaslata. Az egyik az ún. reprivatizáció, a másik a pénzbeli kártalanítás, a harmadik az általunk is javasolt kárpótlási kuponok bevezetése. Mindezt azért szeretném elmondani, nehogy valakiben itt ebben a Házban félreértés legyen, hogy valahol ezt a kérdést megoldották Kelet-Európában. A Szovjetunióról gondolom nem érdemes beszélni, azt hiszem ezt csak a hangulati aláfestés kedvéért emlegette Oláh Sándor képviselő, hiszen nyilvánvalóan ott ez a kérdés még fel sem merülhet, hogy jogállami megoldást keressenek ezekre a helyzetekre.
Ezzel szemben a német kérdést illetően majd részletesen ki fogok térni egy alkotmánybírósági döntésre. Nem kívánom a vitát ezzel megszakítani, de tény az, hogy a német alkotmánybíróságnak egy ismert döntését csak egy mondat erejéig szeretném ismertetni. Nem lát lehetőséget reprivatizációra a német alkotmánybíróság, majd el fogom mondani, mi a pontos indoka, amikor oda kerül a sor, hogy az eltérő álláspontokra vonatkozó kormányálláspontot ebben a körben is kifejtsem. Egy mondatot szeretnék azért innen szó szerint idézni, ahogy ezt felfogják Németországban, azért az nem ugyanaz, mint Magyarországon. Szeretném felolvasni ezt: "Németországnak a szovjet csapatok által megszállt keleti területein, a későbbi NDK-ban a szovjet katonai igazgatás rendelkezése folytán kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett ingatlanokról" van szó. Azt hiszem, érzékelhető a különbség, hogy Németország és a német alkotmánybíróság hogyan tekinti a jogalapot illetően a kérdés rendezését magára nézve kötelezőnek.
Ennyit kívántam mondani, tehát szó sincs sehol sem a mienktől eltérő végleges vagy befejezett rendezésről. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
