PINTÉR ISTVÁN (FKgP)
PINTÉR ISTVÁN (FKgP)
PINTÉR ISTVÁN (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Joggal mondhatnák – és hallom, mondják is már –, hogy ezt a kérdést föltehettem volna négyszemközt is a miniszter úrnak, hiszen vagyunk olyan viszonyban, hogy biztosan választ is kaptam volna rá. Olyan témát érintek, amit azt hiszem, hogy nem baj, ha az ország nagy nyilvánossága is hall. Még január 4-én fogalmaztam meg a kérdésemet, de azóta sok minden történt. Azóta már mindenki a tejjel, a sertéshússal foglalkozik. Ezekről nem is kívánok már beszélni. A problémák jönnek. A Házban ugyanúgy égnek a villanyok januárban is, mint áprilisban, viszont kint a falvakon az emberek türelmetlenek, várják, hogy mi legyen. Vetni kellene a korai zöldségek magvait, de nem tudják, hogy egyáltalán el bírják-e adni, nem úgy járnak-e vele, mint a tejjel vagy a sertéssel. Eléggé el vagyunk foglalva most a kárpótlási törvénnyel. Ez szakmán belüli, de félünk attól, hogy ez netán annyira leköti a vezetőinket, hogy ezekről a nagyon-nagyon égető dolgokról elfeledkeznek.
Csongrád megye helyzetét nagyjából ismerem. Nyilvánvalóan, ha a tisztelt Házat tájékoztatni szeretném, akkor legalább fél óra kellene, és nem öt perc. A megyei zöldség-, gyümölcsforgalmazó és -feldolgozó gazdálkodók, a konzervgyár, a Zöldért, az Áfészek 1991. évi elképzelései még nyitottak. Általános, hogy a belföldi értékesítésben nyers- és konzervipari termékek 10-20%-os csökkenéssel számolnak. Az exportlehetőségekben pedig az elmúlt évben kialakult tőkés piacok megtartása a cél. Egyes termékeknél – vöröshagyma, fokhagyma, szárítmányok, levesporok – kedvezőek a tőkés exportkilátások, ez azonban nem vagy csak részben ellensúlyozza a korábbi évek magas, demokratikus exportszintjét. Termeltetési ár nélküli szerződéskötéseket február közepétől kötnek a vállalatok. Végeredményben az Áfész, a Zöldért a bázisszint megtartására törekszik. Mindenesetre nincs kialakulva, és ebben a helyzetben azt kell mondani, hogy a szegedi konzervgyár átalakítása miatt 50 ezer tonna zöldségmennyiség felvásárlása esik ki.
A másik égető téma, nyilván ezzel is kell foglalkozni rövidesen, hiszen családok tömkelege él, élt az elmúlt időszakban Csongrád és Bács megyében baromfitartásból. Ezeknél, főleg Csongrád megyében rendkívül kritikus a helyzet. Végeredményben a szentesi baromfifeldolgozó vállalat az éves termelési tervét 50%-ra csökkenti. Nem tudom – önkéntelenül fölvetődik a kérdés –, hogy nincs szükség erre a kistermelők által előállított árura? Mindenkinek szeretnék valamit a figyelmébe ajánlani: 90 milliárd forint exportot adott a magyar mezőgazdaság. Ennek jó részét a kistermelők adták. Erre a pénzre nem lesz szükségünk a jövőben? Ne tessenek elfelejteni: a primőráru a korán vetett magvakból van. Ha elfeledkezünk róla, elmaradunk, akkor ezt később már nem tudjuk behozni. Köszönöm.
