BORZ MIKLÓS (FKgP):
BORZ MIKLÓS (FKgP):
BORZ MIKLÓS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Május 25-én, szombaton délután bekapcsoltam a rádiót, hogy meghallgassam kedvenc műsoromat, a 168 órát.
Az első pillanatban úgy éreztem, hogy visszapörgött az idő 40 évet, és a legsötétebb Rákosi-korban vagyok. A riporter az ötvenes évek elejéről jól ismert fogásokkal és stílusban riportot készített egy veszprémi apával – aki saját bevallása szerint még nem is magyar –, olvasható egyébként a 168 óra következő heti, 28-i számában az egész, és szinte a szájába adva a feleletet megkérdezte, mi a véleménye az önkormányzati döntésről, hogy a Zrínyi iskolát, ahova gyermekei járnak, egyházi iskolává kívánják átalakítani, és az egyház kezébe adni.
A jól idomított riportalany az imigyen feltett kérdésre felháborodását fejezte ki, hogy felszólították gyermekeinek más iskolába való átíratására. Kifejezte, hogy az emberi jogaiban sérti őt, s inkább biciklizni és labdázni küldi csemetéit iskola helyett – le van írva –, de ezt a jogsérelmet nem tűri el. További ösztökélésre kifejezte azt a szándékát is, hogy ezért a szörnyű jogsérelemért az Európa Tanács emberi jogi bizottságához fog fordulni jogorvoslatért. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból.)
Ezután a riporter – mint Rodolfo a cilinderből a kisnyulat – elővarázsolt egy állítólagos jogászt, aki – miután magyarázó nemzet vagyunk, és mindent, sőt annak az ellenkezőjét is mindenkor meg tudjuk magyarázni (SZDSZ részéről közbeszólás: Halljuk!) beleélve magát a prókátor szerepbe, megmagyarázta, milyen égbekiáltó jogsérelemről van szó.
Az természetesen sem a riporternek, sem jól idomított riportalanyainak eszébe sem jutott, hogy 40 évvel ezelőtt milyen jogsérelmek érték az akkori egyházi iskolákba járó tanulókat, azok szüleit, a világnézetükért elbocsátott pedagógusokat és az egyházakat, amelyeket minden anyagi kártérítés nélkül egy tollvonással fosztottak meg minden működésükhöz szükséges ingó- és ingatlanvagyonuktól, és államosítva tulajdonukat földönfutóvá tették őket. A tanulókat és a meghagyott pedagógusokat pedig arra kényszerítették, hogy az ateista, kommunista, marxista ideológiát tanulják és tanítsák és azt fogadják el egyedüli, kizárólagos igazságnak.
Tisztelt Képviselőtársak! Szükségesnek tartottam ennek a kis rádió-sztorinak az ismertetését (közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Köszönjük.) hogy így világossá tegyem önök előtt ezeknek a retrográd erőknek az aknamunkáját (nevetés az SZDSZ padsoraiban.) és azt a módszert, ahogyan a társadalmat manipulálni próbálják, hogy a közhangulatot az egyházi vagyon visszaadása ellen hangolják. (Szórványos taps a KDNP részéről.) Ezek az erők, a kommunista, ateista, marxista ideológiát leöntve egy kis emberjogi, gazdasági és liberális mázzal (derültség) megkísérlik a magyar társadalommal megetetni. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Így van.) Teszik ezt az ő kezükben lévő vagy befolyásuk alatt álló írott vagy elektronikus sajtó útján, és próbálják itt a Parlamentben is. Nem veszik figyelembe, hogy 40 év kemény ateista kurzusa ellenére a magyar nép zöme, annak túlnyomó többsége még mindig vallásos, és igényli, követeli az egyházak hathatós működését nemcsak a templomok falai közé szorítva, hanem az iskolákban, a fiatalság nevelésében, a szerzetesrendekben, a gyógyításban, a betegápolásban, és mindenhol, ahol 40 év tapasztalatai alapján az állam kizárólagossága rossznak, rombolónak és igen alacsony hatásfokúnak bizonyult.
Hölgyeim és Uraim! Egyesek megpróbálják a társadalom és a külvilág előtt a mindnyájunk által mélységesen elítélt, és a magyar néptől teljesen idegen antiszemitizmus rémét fölfesteni. Ez véleményem szerint csak egy fantom rém. Ezzel szemben – és ezt nagyon sokan így látják – egy markáns antikeresztény kurzus kezd mind szélesebb körben kibontakozni (néhányan tapsolnak a KDNP padsoraiban) és ez sokkal, de sokkal veszélyesebb, mint az előbb említett rém, mert ez nem egy kisebbséget, hanem a magyar társadalom túlnyomó többségét kívánja hátrányos helyzetbe hozni, és kiszolgáltatni egy hangos, fondorlatos és erőszakos ateista kisebbség kénye-kedvének. (Közbeszólás a KDNP padsoraiból: Így van.)
Itt szeretném közbeszúrni azt, amit Darvas Iván képviselőtársam mondott, nagyon jól működő intézmények vannak, amelyek nem tehetnek arról, hogy örökölték azt az egyházi tulajdont. Szeretném felhívni Darvas Iván képviselőtársam szíves figyelmét arra, hogy az orgazdától kapott tulajdon nem tulajdon. (Közbeszólás középről: Úgy van. – Szórványos taps a kormánypárt részéről.)
Kérem önöket tisztelt képviselőtársak, hogy fontolják meg azokat a tényeket, amelyeket ismertettem önök előtt, s a 2093-as szám alatt az egyházi ingatlanok visszaadásáról beterjesztett törvényjavaslatot a hozzá beterjesztett, és még majd esetleg beterjesztésre kerülő ésszerű módosító indítványok figyelembevételével fogadják el, és tegyék jóvá azt a szörnyű gaztettet, amelyet a kommunista rendszer az egyházakkal szemben elkövetett.
Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt részéről.)
