GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP):
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP):
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP): Egy perc. Már csak ennyi van. (Mutatja.) A törvényjavaslat az SZDSZ javaslatának állításával szemben nem a 43 évvel ezelőtti állapotok restaurálását tűzte ki célul – ezt már többen bizonyították, ezért erről nem beszélek –, hanem az egyházak részére az Alkotmányban, és a már többször hivatkozott 1990. évi IV. törvényben a vallásszabadság keretében lehetővé tett tevékenységek folytatásnak a tárgyi lehetőségeit kívánja biztosítani. Ezen alkotmányosan elismert és a társadalom számára hasznos tevékenységek folytatása tárgyi feltételeinek biztosítását pedig nem lehet több száz vagy ezer önkormányzattal kötött esetleges megállapodásoktól függővé tenni, hanem az államnak egyetlen aktussal, egy jogszabállyal kell azt garantálnia.
A törvényjavaslat nagy érdeme, és a tolerancia megnyilvánulása, hogy a törvényjavaslat mindazonáltal első lépésben a felek megállapodását szorgalmazza. Az úgynevezett szocialista állam nem önkéntes megállapodással, hanem egyoldalú hatalmi aktusokkal fosztotta meg az egyházakat javaiktól. A jelenlegi, szinte semmivel sem rendelkező egyházaktól azt követelni, hogy most a magánszférában lényegében csupán önkéntes megállapodásokkal és a szerződési szabadság elve alapján szerezzék meg alkotmányosan elismert hasznos tevékenységeikhez a tárgyi feltételeket, ez szintén nem más, mint az úgynevezett szocialista állam egyházakat szétzúzó politikájának a jóváhagyása.
Természetesen a törvény biztosította az egyházaknak az alkotmányosan elismert tevékenységekhez a tárgyi feltételeket; és itt hangsúlyozom, hogy nem többet, nem restaurációt, nem reprivatizációt és nem is a 43 évvel ezelőtti állapotok visszaállítását, hanem a jelenlegi Alkotmányban és az 1990. évi IV. törvényben elismert egyházi tevékenységekhez a tárgyi feltételeket, azt követően, és e körön kívül természetes, hogy az egyházak tekintetében is csak a szerződési szabadság elve lehet az irányadó.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
