ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP):
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP):
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő is későre jár, és a vitában már sok minden elhangzott, pró és kontra érvek, igyekszem nagyon rövidre fogni mondandómat. Két alapgondolatot szeretnék hangsúlyozni.
Valahogy sokan az egyházi vagyon visszaadását úgy képzelték és képzelik, mint valamiféle államosítás után az államosítással köztulajdonba került javaknak a visszaadását. Aki a történelmet nem felejtette el, tudja, hogy az egyházak esetében nem ez történt, mint ahogy Magyarországon a földek esetében sem ez történt, és mint ahogy az ipari, kereskedelmi vállalatok nagy részének esetében sem ez történt.
Ami az egyházat illeti, egy harcos ateista politika nevében célul tűzetett ki ennek az ideologikus erőnek, ennek a társadalmi szerveződésnek, az egyházak közösségének, az egyházi közösségeknek a megsemmisítése. Ez volt a cél, és ennek a keretében az ország hercegprímását bebörtönözték, mielőtt megkínozták és félig agyonverték, ugyanígy kerültek börtönbe a magyar katolikus egyház, de más keresztény egyházak főpapjai, papjai és mindazok, akik hűek akartak maradni hitükhöz.
Ez, ami az egyházi vagyonnal történt, egy embercsoport korlátozott mértékű népirtásának a része volt. Ez történt. Következésképp ezt úgy tekinteni, mint egy valamiféle államosításnak a visszacsinálását, azt hiszem, hogy ez óriási történelmi tévedés.
A másik, amire szeretnék itt ezzel kapcsolatban utalni, hogy igenis megindult ennek az egész kérdésnek a kapcsán egy egyházellenes és egy keresztényellenes propaganda, ha úgy tetszik, háború. Ennek egyik részét képezte az úgynevezett keresztény kurzussal való fenyegetés, mintha attól, hogy iskoláikat, kórházaikat, szeretetotthonaikat visszakapják az egyházak, mintha ebből valamiféle olyan politikai hatalomhoz jutnának, amely veszélyeztethetné az ország nem hívő lakosságát, mert azt remélem, nem képzelik, hogy a hívőket akarták elnyomni az egyházak a keresztény kurzus keretében. De a hitetleneket sem, a nem hívőket sem. És nagyon furcsának találom, hogy amikor itt nagyon sokan a keresztény kurzus rémével fenyegettek, fenyegették a közvéleményt, akkor elfeledkeztek valamiről. Volt Magyarországon az elmúlt 40-45 évben egy ateista kurzus is. Ettől senki nem fél? Ennek a kurzusnak egy, tőlünk Keletre fekvő országban körülbelül 40 millió áldozata volt, és Magyarországon is százakra tehetők ennek a kurzusnak az áldozatai. Én nem akarok ennek a kurzusnak a rémével fenyegetni, és kizártnak is tartom, csak mindenesetre rendkívül egyoldalúnak tartom, hogy itten egy kurzust – és ez a keresztény kurzus volt, amelyet – mint valami népre veszélyes irányzatot itt a falra festettek, mint az ördögöt.
Végül a harmadik kérdés: elhangzott, hogy iskolákat elvesznek jelenlegi használóiktól, és visszaadnak az egyházaknak. Az egyházi iskolákba ismereteim szerint hat-hétszeres a túljelentkezés. Ugyanaz a diáksereg, amelynek egy része egyházi iskolába akar járni, végre olyan iskolához fog jutni, amelyik az ő kívánságának megfelel, s minthogy ezek egyházi iskolába kerülnek, csökkentik azoknak a számát, akik az állami iskolákat fogják ostromolni. Következésképp nem fog csökkenni az oktatási hálózat ellátási képessége, csak annyit fog jelenteni ez a helycsere, hogy akik egyházi iskolába kívánnak járni, most majd lesz iskola, és járhatnak oda, s ennyivel kevesebben fognak az állami iskolákba törekedni. Következésképpen ez megint egy ugyanolyan hajánál fogva előrángatott érv volt, mint a keresztény kurzus vagy mint az, hogy itt az egyház valamiféle politikai hatalomra törekszik.
Végül még csak egy gondolatot. Az egyházaknak – higgyék el – tíz év múlva meglesz az erőforrásuk ahhoz, mert talpra fognak állni ebből az összetörtségből és megkínzottságból, amelyben pillanatnyilag vannak, és saját erejükből fognak szerveződni, s nem lesz szükség arra, hogy támogassák az egyházakat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)
