ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ):
ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ):
ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sors bona nihil aliud – szerencse kell és semmi más, mondotta egykor Zrínyi Miklós, nagy nemzeti költőnk, így fogalmazva meg az életről alkotott hitvallását.
Nos, a szerencsejátékhoz valóban csak szerencse kell, de a szerencsejáték-törvény megalkotásához valami más is.
Többek között olyan átfogó, körültekintő koncepció, mely ennek a sajátos vállalkozási, szolgáltatási szférának a működését elősegíti, de ugyanakkor biztosítja a játékosok érdekvédelmét, továbbá az állami bevételeket is hathatósan növeli. Ezek a követelmények egymásnak látszólag ellentmondó követelmények, de van rá több jó példa a világban, hogy ezek a szempontok igenis összeegyeztethetők.
A közvélemény – legalábbis hazánkban – a szerencsejátékot és az ezzel kapcsolatos vállalkozást még mindig valamiféle tisztességtelen dolognak tartja, és előítélettel viseltetik iránta. Teheti, hiszen a bűnügyi krónikák, a sajtó és a tévé is rendszeresen tudósítanak az olyanféle, államilag szinte ellenőrizhetetlen vadhajtásokról, mint az itt a piros, hol a piros, és a hozzá hasonló – idézőjelben – játékok szervezőinek csalásairól. Ezek az emberek mások megtévesztésére, becsapására törekednek, kihasználva a nyerés utáni vágyat és a hiszékenységet.
Pedig a törvényileg szabályozott, a mai modern, fejlett országokra jellemző szerencsejátékok eleve garantálnak nyerési lehetőséget, és nem a játékosok megrövidítésére, becsapására kalkulálnak. A játékok megtervezése, működtetése sok esetben magas matematikai, szervezői, menedzseri felkészültséget, rátermettséget igényel. A szerencsejáték-ipar területén dolgozó válallkozóknak tehát igen jól felkészült szakembereknek kell lenniük, mely tényt a vállalkozási engedélyek, koncessziók kiadásánál is figyelembe kellene venni.
A törvénytervezet beterjesztése valóban időszerű, hiszen a törvényi szabályozás a gazdaság e területén már nagyon szükséges. A turizmus további fejlődése is igényli ezt a speciális szolgáltatást. Ezt az igényt felismerve egyre több vállalkozó kívánja tevékenységét kifejteni ezen a sajátos piacon.
Vizsgáljuk meg, ha röviden és a teljesség igénye nélkül is, hogy a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat hogyan kívánja szabályozni a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységet. A törvényjavaslatot áttanulmányozva sajnos megállapítható, hogy azt át- meg áthatja a paternalista állam osztogató szemlélete, továbbá rövidlátó, sokszor fiskális gondolkodásmódja is. Természetesen nem vitás az, hogy a szerencsejáték-szervezés engedélyezése az állam monopóliuma, és azt mint koncessziót kezelheti. Ilyen értelemben a törvényjavaslat a koncessziós törvény speciális változatának tekinthető.
A törvényjavaslattal szembeni legsúlyosabb kifogásom az, hogy a Szerencsejáték Felügyeletet a Pénzügyminisztérium irányítása alá helyezi. Ez a tény eleve összeférhetetlenséget takar, hiszen a Pénzügyminisztérium, illetve a szakminiszter koncessziós szerződéseket köthet, ugyanakkor a Szerencsejáték Felügyelet ellenőrzi ezt az engedélyezett szerencsejáték-szervezést. Az engedélyezési és az ellenőrzési funkciókat szervezetileg is külön kell választani, mint ahogyan ezt a nemzetközi gyakorlat is mutatja. Ellenkező esetben egy olyan szervezeti monopóliumot hozunk létre, tisztelt Képviselőtársaim, melynek tevékenysége öntörvényűvé válhat.
A törvényjavaslat helyenként túl részletes és szigorú szabályozást tartalmaz a szerencsejáték szervezésével kapcsolatban, mely így korlátozza a vállalkozási szabadságot, illetve a keletkező vállalkozói haszon magas százalékkulcsokkal történő azonnali gyors lefölözésére törekszik. Ezzel a szemléletmóddal tulajdonképpen az állam maga ellen dolgozik. Hosszú távon nem engedve meg a vállalkozás felfutását, kibontakoztatását. Pedig egy jól virágzó vállalkozás – mely kiszámítható, toleráns gazdasági, jogi környezetben működik – nagyobb hasznot hajt az államnak, mint ezek hiányában a gyors meggazdagodásra, rablógazdálkodásra, netalántán csalásra kényszerített vállalkozás.
A törvényjavaslat – alkotóik nyilatkozata szerint – kerettörvény lenne, mely részletekbe menő szabályozást nem tartalmaz. Sajnos ezt a célt a törvényalkotók nem érték el; bizonyítják ezt a játékautomatákkal és a játékkaszinókkal foglalkozó fejezetek, ahol a diszkriminatív megkötésekkel, úgy tűnik, a jelenlegi hazai állapotok megőrzése a cél, a további vállalkozók távol tartásával.
Nagyon lényeges szempontnak tartom maguknak a játékban részt vevő játékosoknak a megfelelő érdekvédelmét. A játékos ugyanis egyrészt játékból, játékszenvedélyből játszik, hiszen ez a homo ludens sajátossága, másrészt anyagi áldozatot hoz a nyerés reményében. Minden valódi szerencsejáték valamilyen valószínűség szerint – melyet a köznapi szóhasználatban szerencsének hívunk – nyerési lehetőséget biztosít. A nyerést a játékszabályok anyagilag a nyereménnyel honorálják. A nyereményalap egy része, adott százaléka szolgál a nyeremények fedezésére. Úgy gondolom, hogy ennek minimális mértékét államilag garantálni kell. A törvényjavaslat ezt formailag ugyan megteszi, de olyan kiskaput hagy meg, mely szerint a Szerencsejáték Felügyelet jóváhagyásával ugyan, de lényegében korlátlanul lehet a törvényjavaslatban százalékosan meghatározott nyeremény összegét csökkenteni. Igaz, hogy a nyereményalap így felszabadított vagy felajánlott pénzösszege közcélokra fordítódik – alapítványok, sport, egészségügyi környezet és ifjúságvédelmi célokra –, de mégiscsak a játékosokat rövidítené meg az ilyenféle gyakorlat. További veszély ebben a módszerben az lenne, hogy a Szerencsejáték Felügyelet nyomást tudna gyakorolni a vállalkozásokra vagy a vállalkozóra, hogy közcélú felajánlásait növelje a játékosok terhére, bizonyos előnyök megszerzésének reményében.
Meggyőződésem, ha a vállalkozás nyereségesen működik, az értelmes vállalkozó – az adózási előnyök figyelembevételével – úgyis közcélú felajánlásokat fog tenni, nem utolsósorban saját vállalkozásának népszerűsítésére, reklámozására. A vállalkozó részéről csak így, önkéntesen, az állami kényszer, presszió törvényi kiküszöbölésével tudom elképzelni a közcélú adakozást, akár a helyi társadalmak, közösségek, akár országos célok megvalósításáról van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a szerencsejáték törvénytervezet véleményem szerint legsúlyosabb hiányosságaira, hibáira kívántam a figyelmet felhívni. Időközben benyújtott módosító javaslataimban jogi indoklását adom azoknak a szempontoknak, melyek érvényesítését feltétlenül szükségesnek tartom. A magam részéről bízom abban, hogy a törvényalkotói folyamat során e törvényjavaslat olyan változásokon fog átesni, melyek valóban alkalmassá teszik e speciális terület átfogó, vállalkozásbarát jogi szabályozására. S akkor a játékhoz már valóban csak szerencse kell és semmi más. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
