GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP)
GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr! Mélyen tisztelt Ház! Budapest népe, de az ország közvéleménye is megnyugvással vette tudomásul, hogy tovább tisztul a hírhedt felvonulás útja, a Dózsa György úti dísztribün, az integetőerőd lebontásával.
Mindnyájan tudjuk, hogy ez csúf sebhely volt a Városliget előterében, Budapest arculatán. Sokan emlékezünk még arra, hogy a pesti akasztófahumor nevet is adott neki: ez volt a Csizma tér 1-2., ami a ledöntött nagy vezér 1956. október 24. után sokáig megmaradt csonkulására utal. Arra gondolok, hogy jó lenne egy füst alatt megfelelő helyre áthelyezni azt a futó Lenin-fiút is, aki a Tanácsköztársaságot jelképezi, s aki egyébként is árválkodik a másik nagy vezér, Lenin szemérmes eltávolítása óta. Úgy tűnik, hogy a sapkáján már nem időszerű az ötágú csillag, amely több helyről, így a Parlamentünk tetejéről már lekerült.
Nem akarunk szobrot dönteni. Új helyének kijelölésére talán azokat az intézményeket, pártokat lehetne felkérni, akiknek a szíve csücske a magyar történelemnek ez a tragikus 133 napja. Várjuk javaslatukat.
Az ott maradó szobor talapzatára egyébként egy emlékoszlopot, obeliszket vagy emléktáblát javasolnék, amely arra emlékeztetne, hogy itt állt Budapest egyik legszebb temploma, a Regnum Marianum, amelyet magyar Sacré Coeur-ként neveztek, a párizsihoz való hasonlósága okán. Jó lenne, ha az egykori, a kommunisták által felrobbantott gyönyörű templom legalább ily csekély rehabilitációja megtörténne. Ezzel talán némi kárpótlást adhatnánk azoknak a hívőknek, a hívők ezreinek, akiknek nevében szólalok most fel, s akik évtizedek óta egy bérház pincéjében, a VII. kerületi Damjanich utca 52. szám alatt gyakorolják vallási kötelezettségeiket.
Köszönöm javaslatom meghallgatását. Remélem, az illetékesek is meghallják e szelíd szavakat. (Gyér taps középen és jobb oldalon.)