G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az újraéledő sajtócenzúra aggasztó jelenségei miatt szólok. Nem akarok abba a hibába esni, hogy csak úgy, általánosságban, az egész sajtót elítéljem, de abba sem, hogy megint csak általánosságban azt mondjam: a sajtóval minden úgy jó, ahogy van – béküljünk ki gyorsan! Konkrét esetek kapcsán fogok rávilágítani a demokráciaellenes dolgokra.
Először a képviselő és képviselő közötti sajtószabadság különbségéről fogok beszélni, a másik esetben pedig azért kell szót emelnem, mert a Kormány becsülete forog kockán. (Zaj. Közbeszólások a bal oldalról.)
Az, ugye, természetes dolog, ha egy képviselő-politikus egy adott témában kifejti véleményét egy országos lapban. Az is természetes, ha egy másik képviselő reflektálhat erre egy másik, de szintén országos lapban. Az viszont már természetellenes, hogy van olyan képviselő, aki nem kapja meg azt a jogot, hogy országos lapban reagálhasson politikustársa írására. Tehát van olyan, aki válogathat, hogy melyik országos lapban reagáljon, és van olyan, aki csak megyei lapban reflektálhat – és a sajtószabadság a képviselő számára ebben az esetben csak a megye határáig terjed.
Ez azért nagyon különös, mert itt többen javasolták, hogy bizonyos ügyeket vigyünk a Házon kívülre, vitassuk meg azokat a sajtóban. Az előbb említettek kapcsán érthető az illetők javaslata, ugyanis itt még mindig kilóra mérik a sajtószabadságot: kinek tíz deka, kinek fél kiló, kinek mázsaszámra adják.
Látva a Magyar Nemzet című újság megújuló, politikai reflexióknak helyt adó szándékát, kísérletet teszek arra, hogy ezt a kirekesztő, hátrányos állapotot megtörjem.
A másik esetben – mint mondtam – a Kormány becsületéről van szó. Nem hallgathatom el ezt a kényes ügyet, mert – tudják önök is – "vétkesek közt cinkos, aki néma". A napokban ugyanis a Népszabadság rövid interjút kért tőlem, mint politikustól. Készséggel álltam a rendelkezésükre, csupán egy kikötésem volt: csak annak a közléséhez járulok hozzá, amit mondtam, saját stílusomat nem engedem megváltoztatni, és természetesen szó szerinti közlést kérek. Az írott anyagot kézjegyemmel láttam el, s mint mondták, aláírásom a garancia, hogy az jelenik meg, amit mondtam. A megjelenés előtt mégis ki akartak húzni egy mondatot. Ehhez nem járultam hozzá, mert választóimnak is ígéretet tettem, hogy semmilyen becstelen dologhoz nem fogom adni a nevem – és nem engedhetem meg, hogy belőlem más embert formáljon a sajtó, mint amilyen vagyok. Mivel ragaszkodtam ehhez a mondathoz, ezért teljesen kicenzúrázták a Népszabadságból, ahol, többek között, kérték a nyilatkozatomat, történetesen az adósság kérdésében. S hogy mi volt ez az egy mondat? Képzeljék el, hogy egy minisztert korrigáltam! Nem bíráltam a minisztert, nem a miniszter ellen szóltam, csupán kiigazítottam egy tévedését. Pontosan, amikor én a Parlamentben Lech Walesa nevét említettem, a miniszter asszony, Botos Katalin ezt Fidel Castronak hallotta, ezt igazítottam helyre. (zaj, derültség) ., és emiatt teljes szilenciumra ítélt a Népszabadság. (Zaj. – Haraszti Miklós: Ez igen, kormánypárti cenzúra a Népszabadságnál!) Hangsúlyozom. (Elnöki közbeszólás: Csendet kérek.) ., hogy a nyilatkozatot ők kérték tőlem. Ez igen csúnya ügy, mert sok kellemetlenséget okoz, és olyan következtetésekre kínál lehetőséget, amit most nem részleteznék, de felkérném a miniszter asszonyt, hogy nézzen utána, és ne engedje, hogy a sajtóban így visszaéljenek a nevével.
Fölmerül a kérdés: valóban kormányellenes a sajtó akkor, amikor egy magát ellenzékinek valló párt szocialista lapja szilenciumra ítél egy képviselőt egy miniszter ellenében? (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Vagy arra is gondolhatnak, hogy itt a régi rend és az új hatalom bizonyos körei olyan elvtelen kiegyezésre törekszenek, ami példátlan a történelmünkben. (Zaj.) Az eset kapcsán más következtetés levonását képviselőtársaimra bízom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
