SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Komárom-Esztergom megyei napilap nemrég rövid tudósításban számolt be arról a figyelemre méltó eseményről, hogy az egyik tatabányai nagyvállalat saját rendészeti kommandót hozott létre, így kívánván megnehezíteni a megyében tevékenykedő színesfémgyűjtő maffiák dolgát. A farkaskutyákkal, terepjárókkal, URH adó-vevőkkel felszerelt szálfa termetű vállalati kommandósok megjelenése kétségtelenül új fejezetet nyit az eddig tökéletesen eredménytelen próbálkozások sorában. De vajon békeidőben, Európa közepén, egy jogállamban tényleg nem lenne-e más megoldás?
Egy, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 1985-ben hozott rendelkezése lehetővé tette az alumínium- és színesfémhulladék felvásárlását és értékesítését melléktermék- és hulladékgyűjtő magánkereskedők részére. Ez úgy tűnik, egy mára már minden kontroll lehetősége alól kiszabadult lavinát indított el. Megállíthatatlanul nő a szorgos gyűjtők száma. Gombamódra szaporodnak azok a gyűjtőkereskedők, akik mára már csak az alumínium- és színesfémhulladék gyűjtésére korlátozzák tevékenységüket. A jelentős adózatlan jövedelmet biztosító üzletláncolat végén állnak a hulladékhasznosító vállalatok s az ő exportorientáltságuk, amely vélhetően a remekül működő rendszer fő mozgatóerejét jelenti.
Potenciálisan színesfémhulladék forrásként jön számításba a gyűjtők részére minden kábeldob, színesfém alkatrész, színesfém öntvény, a MÁV, a bányaüzemek, a posta, a távfűtőművek vonalas létesítményei, a távhővezetékeket és vízvezetékeket borító alumíniumlemezek, a távkábelek, a biztonsági berendezések kábelei, a fényjelzők működtető vezetékei, hírközlési vezetékek, színesfémet tartalmazó berendezések, közlekedési útjelző oszlopok és táblák, transzformátorházak.
A valaha alkalminak indult tevékenység rendszeres üzletággá vált. Az egyéni elkövetőket szervezett csapatok váltották fel, s az ártatlanabb lopástól közérdekű üzemek működésének megzavarásáig jutottunk el. Az eltulajdonított anyag útja a végátvevő hulladékhasznosító vállalatok olvasztókemencéjéig gyors és szervezett. A legtöbbször még az elkövetés színhelyének közelében vagy éppen a gyűjtőkereskedőnél égetéssel, darabolással, olvasztással sor kerül az anyagok beazonosíthatóságának megszüntetésére, s a most már valóban hulladékanyag pár órán belül megérkezik a fővárosi olvasztóműbe. Az üzletág rizikófaktora alacsony, haszonkulcsa óriási, így gyors terjedésének a jelen körülmények között valószínűsíthetően nincs akadálya.
A helyzetet súlyosbítja, hogy egyes vállalatok alkalmazottai, egyes MÉH-telephelyek átvevői és egyes gyűjtőkereskedők között a korrupció édes szimbiózisa alakult ki az idők folyamán, és ez a helyzet mindannyiuk legnagyobb megelégedésére megzavarhatatlannak tűnik.
Az egész üzletág végső poénját mára már az alumínium és színesfém hulladékok illegális exportja jelenti, mely legtöbbször a szállítási okmányok különféle módon való meghamisításával történik. Az országból évente több ezer tonna számra tűnik el az alumínium és színesfém. Így megeshet, hogy a kiszerelt és hulladékká tett, hulladékáron exportált alkatrész helyébe vadonatúj import alkatrészt kell vásárolnia országunknak.
Éppen ezért kérdezem a miniszter urat, hogy a kialakult abnormális helyzet megváltoztatására lát-e, akár jogszabályi változtatás árán is, lehetőséget. Ha igen, mit várhatunk, mit fog tenni? Köszönöm szépen. (Taps.)
