VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény most szándékolt módosítása be kívánja vezetni a megyében azokat a tanácsokat, amelyek a képzés és a foglalkoztatás érdekegyeztetésével foglalkoznának.
Szó esett egy módosító javaslatról, aminek az a lényege, hogy ez elhagyni javasolja ezeket a tanácsokat. Nem kívánja bevezetni.
Ez a módosító javaslat nem talált a bizottságokban támogatásra. Én röviden amellett érvelnék, hogy talán mégiscsak ez lenne a legjobb megoldás. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy belássuk, hogy megyei szinten is a munka világának a legkülönbözőbb vonatkozásai kapcsán merülhet fel még az érdekegyeztetés szükségessége. Tehát mindenféleképpen arra kellene törekedni, hogy az érdekegyeztetés intézményrendszerét és mechanizmusát egységesen szabályozzuk, egy törvényben szabályozzuk, és több fokozatban, úgy, ahogy arra valóságos igény van, teremtsük meg.
Most a Munka Törvénykönyve nagyon kis mértékben érinti, éppen hogy csak említi az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, nem foglalkozik annak részletes működésével, viszonyaival, de kísérletet sem tesz arra, hogy ezt megyei szinten megoldja. Ezért nekem az a véleményem, hogy az ilyen kiragadott szabályozások, amikor ez az igény megmutatkozik ebben a módosításban is, valóban létezik megyei szinten is, és ezt megpróbálja ez a törvénymódosítás itt kiragadva szabályozni, külön a valóságos igényektől, ez nem jó. Véleményem szerint ez nem megfelelő, nem elfogadható megoldás.
Ezért látom én is úgy, hogy el kellene hagyni a törvénymódosító javaslatnak ezt a rendelkezését, és törekednie kellene a Kormánynak arra, hogy az érdekegyeztetést egy törvényben, egységesen szabályozza.
A másik dolog, amit megemlítenék én is: nem tartom feleslegesnek, hogy minél többen és minél többször hangot adjuk ennek, az a végkielégítés és a munkanélküli segélyezés viszonya. A Munka Törvénykönyve a munkavállalók számára lehetőséget biztosított, adott valamit, megteremtette a végkielégítés intézményét, ugyanakkor a Kormány mostani törvénymódosításában ezt egyszerűen semmissé teszi. Nem lehet a két dolgot összemosni, hiszen amellett, amit itt már elmondtak ezzel kapcsolatban, az is lényeges szempont, hogy teljesen más forrásokból táplálkozik a két dolog: a végkielégítést a munkaadók adják, a munkanélküli járulékot pedig a Szolidarítási Alapból, nagyrészt a munkavállalók befizetéseiből hozzuk létre, és így válik egy kényszerű megoldássá a munka nélkül maradt munkavállaló számára.
Ezért, mint ahogy azt kérem, hogy mégiscsak hagyjuk ki a törvényből a megyei foglalkoztatási érdekegyeztető tanácsot és ezt próbáljuk meg elfogadhatóbban szabályozni, ezt az igényt, azt is kérem befejezésül, hogy a törvényből ugyanígy maradjon ki ez a cikkely is. Legyen valóságos lehetőség a munkavállalók számára a végkielégítés is és a munkanélküli segélyezés is, ha már egyszer erre szükség van. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
