KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Érthető és a várakozásunknak megfelelő volt az a heves, szenvedélyes, az indolens kitételeket sem mellőző vita, amelyik a gépjárműadóról szólt, hiszen ez egy nagyon sok embert érintő és nagyon nagy érdeklődést kiváltó kérdés.
Közel 80 módosító javaslat, aminek most egy jelentős részét – köszönöm, hogy visszavonták – remélem, ezt fogják végig követni 31-ig –, négy csomópontban körvonalazható.
Az első az adó rendszerét érintő kérdés, amiről Wekler Ferenc és Gaál Gyula urak beszéltek a visszavont módosító indítványukban. Javaslatuk szerint a belföldi gépjárművek adóztatása épüljön a helyi adó rendszerébe, azaz az önkormányzatok döntésétől függően működjön az adó.
Ugyanakkor ettől elkülönítve központi adóként funkcionáljon a külföldi gépjárművek adóztatása. Javaslatukat eleve – több racionális eleme ellenére – sem támogathatom, minthogy a gépjárműadó a közutak használatához kapcsolódó céladónak tekinthető, a helyi adók legfőbb sajátossága viszont az, hogy a képviselőtestület döntésétől függően kerülhet bevezetésre és kizárólag az önkormányzati élet illetékességi területén.
Emellett komoly érvként merült fel az is, hogy az önkormányzatok döntő többsége ez évben még a helyi adótörvényben felkínált adóztatási lehetőséggel sem élt. Úgy gondolom, hogy a saját bevételi források gyarapítása elsődlegesen nem az újabb és újabb helyi adók, adónemek megállapításával lehetséges, hanem a felkínált eszközrendszer, ami ma is megvan, jelenleginél lényegesen szélesebb körű működtetésével.
A második dolog, amit szeretnék elmondani, hogy volt szerencsém részt venni az Érdekegyeztető Tanács konzultációján erről a kérdésről, a munkavállalói oldal és a munkaadói oldal nem támogatja ezt az adót, de ha mégis elfogadjuk és bevezetjük, akkor azt a változatot támogatják, amelyik 100 kilónként 200 forintban állapítja meg az adót, és nem differenciál semmilyen más egyéb szempont szerint.
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ezzel a felfogással egyetértek, mert egy gépjárműadónak nem árszabályozási funkciót kell betöltenie, az árszabályozás a fogyasztási adó és az áfa kérdése, és bár most az adó előnyt fog biztosítani a dízelüzemű gépjárműveknek, hiszen ott csökken az adó, az áfa megfelelő korrigálásával, amit majd a Parlament elé fogunk terjeszteni a jövő évben, kétkulcsos áfa-rendszerrel ez az előny mérsékelhető ármegoldásokkal és nem adózási megoldásokkal, ami a fuvarozóknak és a többieknek is, akik üzemszerűen használják a gépkocsijukat, előnyös lesz, hiszen visszakaphatják.
Világos, hogy központi kérdés volt az adó mértéke és ezen belül a különböző mentességek és kedvezmények szélesítésének vagy tágításának igénye. Varga Mihály, Borz Miklós és többen mások javasolták, hogy a költségvetési szervek, ezen belül az önkormányzatok, valamint az egyházak adómentességének a részbeni vagy teljes megszüntetését fogadjuk el. Minthogy a költségvetési szervek és az egyházak közös jellemzője a közcélú, illetve közérdekű feladatok ellátása részben vagy egészben közpénzből, ezért tartja indokoltnak a Kormány adómentességük megőrzését. Elég furcsa helyzet adódna abból, hogyha például a több tízezer darabra tehető gépjárműparkkal rendelkező honvédséget, rendőrséget vagy éppen a mentőket ezzel terhelnénk.
Széles körben merült fel a mentességek, kedvezmények kibővítésének elég nehezen védhető igénye. Ez esetben nem csupán arról van szó, hogy a Kormány által javasolt általános adózási kötelezettség beszűkülne, hanem emiatt a javasolt, szerény összegű adómérték is megkérdőjelezhető lenne.
Az adó céljellegével nehezen lenne összeegyeztethető dr. Páris András, Kertész Zoltán, Nagy András, Palotás János és mások által indítványozott, a környezetvédelmi célokat követő adómentesség. A környezetkímélő gépjárművekre a vámban és a fogyasztási adóban megfelelő kedvezményt adunk, és az üzemanyagban is a legelőnyösebb a környezetkímélő gépjárművek adója.
Érdekesnek találtam azokat a biztosítékokat kereső indítványokat, amelyek az adótörvényben kívánják rögzíteni azt, hogy milyen célra és milyen mértékben kerüljön felhasználásra a beszedett gépjárműadó. Szeretném azonban azt elmondani, hogy egyetlen adótörvénynek sem feladata az, hogy a költségvetési kapcsolatokat rendezze. Ez a költségvetési törvény feladata, és ezért ezeket a javaslatokat nem tudtuk elfogadni, illetve az 1992. évi költségvetési vita fogja rendezni, hogy mennyit kap a központi költségvetés, mennyit a helyi önkormányzatok és mennyit az útalap, mert ez a képviselők bölcsességén is múlik.
Végezetül szeretném jelezni, hogy a Kormány támogatja Varga Mihálynak és Ráday Mihálynak a külföldi gépjárművek adótételének felemelésére vonatkozó javaslatát az eddigi 30 filléres tonnakilométerrel szemben 3 forintra. Ehhez azonban egy megjegyzést engedjenek meg nekem. A külföldiek adóterhének növekedése elkerülhetetlenül maga után vonja a hazai fuvarozók külföldön fizetett adójának a növelését. A hazai vállalkozókat sújtó és külföldön fizetett adótöbblet kizárólag azzal a technikai megoldással lett volna kivédhető, ha a Kormány felhatalmazást kapott volna arra, hogy a viszonosság elvének megfelelően adókedvezményt vagy -mentességet állapítson meg. Minthogy a tisztelt Ház az ennek érdekében benyújtott törvénymódosítást magas elvekre hivatkozva méltóztatott elutasítani, ezt majd tessék elmagyarázni a magyar vállalkozóknak és fuvarozóknak, hogy külföldön miért fogják megemelni az adótételeiket.
Összegezve: szeretném megkérni a tisztelt Házat, hogy a gépjármű-adóról szóló törvényjavaslatot szíveskedjék az elfogadott módosításokkal együtt elfogadni, és egyben nagy elnézést kérek, hogy ilyen röviden beszéltem. Köszönöm. (Szórványos taps.)
