CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási II-es törvényhez 4537-es számon benyújtott pontosított jelentéshez tenném meg az általános vita szabályainak megfelelően a legfontosabb kérdésekhez kapcsolódva az észrevételeimet. Észrevételeim természetesen a szocialista frakció álláspontját fogalmazzák meg. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy főként kifogásokról fogok beszélni. Kifogásaink azonban nem politikai természetű kifogások, hanem elsősorban szakmai természetűek.
Röviden összefoglalnám. Nem ajánljuk – kifogásaink ellenére sem –, hogy vonják vissza az előterjesztést a Kormány részéről. Megmagyarázom majd bővebben, hogy miért nem.
Másodszor. Sajnáljuk, hogy a törvény-előterjesztők – a Kormány – elmulasztottak egy kivételes lehetőséget egy jó társadalombiztosítási jogszabály megalkotására.
Harmadszor. Kifogásoljuk – az előttem szóló bizottsági előadóval ellentétben –, hogy számos ponton ellentétes az országgyűlési határozattal a beterjesztett társadalombiztosítási törvénymódosítás.
Negyedszer. Határozottan ellenezzük, hogy járulékemelés mellett – hiszen társadalombiztosítási járulékemelések meglehetősen körmönfont módszereiről szól ez a törvénytervezet – az ellátások csökkenjenek, az ellátások színvonala alacsonyabb legyen, a szolgáltatások és a támogatások köre és mértéke szűküljön.
Ötödször. Sérelmezzük, hogy bizonyos kérdésekben nem tesz viszont javaslatot ez a törvény a rendelkezések módosítására. Így például a táppénzszámítás módjának a változtatására nem tesznek javaslatot. Nem kívánják megváltoztatni a degresszív nyugdíjalap-számítási skálát. Nem foglalkozik a törvényjavaslat az özvegyi nyugdíjak változtatásával. Nem tesz javaslatot a házastársi pótlék rendszerének a módosítására. Nem foglalkozik az egy nyugdíjból egyedül élő rendkívül idős emberek megélhetési gondjaival, és nem tesz javaslatot arra – amire korábban ígéretet tett a Kormány –, hogy be fogja számítani azoknak az idős nőknek a szolgálati idejébe a világra hozott gyerekek számát, akiknek a nyugdíját korábban már megállapították.
Hatodszor. Hiányoljuk a valódi tartalmi reformokat. Hiányoljuk, hogy ez a törvény nem fogalmazza meg az évenkénti rendszeres nyugdíjemelés szabályát, hanem erre később kíván visszatérni. Hiányoljuk az egészségügyi ellátások garanciáit, a szerződéskötés szabályait, egyáltalán a társadalombiztosítási anyagi szabályok törvényi megfogalmazását.
Hetedszer. Elfogdhatatlannak tartjuk az évi rendszeres nyugdíjemelésre előirányzott összeget, a 48 milliárdot, és azt a módszert, azt a törvénymódosítást, amit a nyugdíjalap számítására megfogalmazott ez a törvénytervezet. Csodálkozva látjuk, hogy a Kormány egyszerre kívánja betölteni a nem létező önkormányzat, a szakmai érdekképviselet, valamint az államigazgatás feladatát. Ez egy igen bonyolult és a mi meggyőződésünkkel ellentétes feladat- és magatartásszerep volna.
Kilencedszer. Éppen emiatt tiltakozunk a kormányfelhatalmazások igen széles köre és mértéke ellen, hiszen – mint arról már hallottunk – a felügyelő bizottságok az önkormányzat megkérdezése és véleményének megismerése nélkül kívánnak gyakorolni bizonyos jogosítványokat.
Tizedszer. Csodálkozunk azon az elszánt és magabiztos magatartáson, amivel a Kormány a módosított és pontosított törvénytervezetet – annak hibáival együtt – újra előterjesztette. Miről van szó részleteiben?
Azért nem javasoljuk, hogy vonja vissza a Kormány ezt a törvénytervezetet, mert azt látjuk, hogy a pontosított törvénytervezet rosszabb és előnytelenebb az érintettek számára, mint a korábbi volt. Ha ennyi idő alatt nem sikerült egy pontosított és használható változatot csinálni, akkor nem reménykedhetünk abban, hogy a harmadik változat ennél jobb lesz. A szocialista frakció tehát – bár nem látja esélyét annak, hogy egy jó társadalombiztosítási törvényt fogunk tudni csinálni, mégis – tárgyalásra javasolja ezt a törvénytervezetet, mert az ellátottaknak valóban szüksége van ezekre a rendelkezésekre.
Mint említettem, sajnáljuk, hogy a jogalkotók és a Kormány egy kivételes lehetőséget mulasztottak el. A társadalombiztosítási II-es törvény ugyanis tizenhét évvel ezelőtt született. Elsősorban akkor a munkaviszonyban állók és a szövetkezetekben dolgozók társadalombiztosítási kötelezettségeit és jogosítványait fogalmazta meg, és kivételesnek tekintette azokat az eseteket, amikor vállalkozóról, kiskereskedőről vagy más egyéb biztosítottról volt szó. Új társadalombiztosítási törvényt kellett volna csinálni, amelyik nem másodlagos jogviszonynak tekinti a biztosítást, amelyik nem munkaviszonyhoz kötődőnek tekinti a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, hanem a járulékfizetéshez kötődőnek. Ha azt mondaná ki a törvény, amit mi javasolunk, hogy biztosítás annak jár – akár nyugdíjbiztosítás, akár egészségbiztosítás –, aki társadalombiztosítási járulékot fizet, vagy aki után társadalombiztosítási járulékot fizetnek, akkor mindazok az aggodalmak és ellentmondások, amelyek az egészségbiztosítással kapcsolatban eddig már felmerületek és ezután is fel fognak merülni, kiküszöbölhetők lettek volna. Ehhez azonban nem toldozgatni-foltozgatni kellett volna ezt a törvényt, hanem meg kellett volna írni tisztességesen, újra, rendesen, elejétől végig. Ugyanis ezekkel a kiegészítésekkel nemcsak a jogszabály alkalmazója, nemcsak az állampolgár nem érti, hogy miről is szól ez a törvény, hanem meggyőződésem, hogy sok esetben az előterjesztő, a Kormány sincs tisztában azzal, hogy mire tesz számunkra javaslatot.
Mint említettem, határozottan kifogásoljuk, hogy számos rendelkezése ellentétes a korábban elfogadott országgyűlési határozattal. Ellentétes például az országgyűlési határozatnak azzal a passzusával, hogy a költségvetésnek és a nyugdíjalapnak együttesen kell fedezni a nyugdíjasok társadalombiztosítási járulékát.
Ez a törvény már csak arról szól, hogy a nyugdíjalap fizesse a nyugdíjasok után az egészségbiztosítási járulékokat. Összesen 2,6 milliárd forintot kíván adni a költségvetés a társadalombiztosításnak akkor, amikor az egészségbiztosítás 200 milliárdba kerül összesen.
Tulajdonképpen tisztázatlan a biztosítási jogviszony tartalma, tisztázatlan az – mint arról már szó esett –, hogy kik a biztosítottak. Mi magunk sem látunk garanciát arra, hogy mindazok, akik eddig állampolgári jogon egészségügyi ellátást kaptak, azoknak a számára biztosított jogviszony alapján is változatlan egészségügyi ellátás fog járni. Nemcsak az érintettek köre bizonytalan, hanem az ellátások színvonala és az ellátások mértéke is. Olyan felhatalmazásokat kap a Kormány bizonytalan tartalmú bruttó és biankó felhatalmazás révén, aminek az alapján bármikor bármilyen típusú egészségügyi szolgáltatás kizárható az ingyenes egészségügyi szolgáltatások köréből.
Mint említettem, sérelmezzük azt, hogy számtalan változás nem került be a törvénymódosításba. Alapvető gondot látunk amiatt, hogy más lesz a 10 napra járó, a vállalat, a munkáltató által kifizetett táppénz számítási alapja, és más a társadalombiztosítás által fizetendő táppénzmérték. Az egyiket három hónapi kereset alapján állapítják meg, a másikat újra kell majd számolni, és miután a 10 nap már a megelőző keresetek közé fog számítani, ez a beteg ember számára mindenféleképpen hátrányos lesz. Az emberek nem fogják érteni, hogy miért lesz kevesebb egyik napról a másikra az az összeg, amit a társadalombiztosítás fizet ki a számukra, kevesebb annál, mint amit a vállalatuktól kaptak meg, holott nem új betegségük keletkezett, hanem folyamatosan kell, hogy kapják a keresetpótló ellátásaikat.
Mint említettem, nem tesz a Kormány javaslatot a degresszív nyugdíjalap-számítási skála módosítására. Ezzel nemcsak az a gondunk, hogy az a skála, amit az elmúlt évben módosított a Parlament, 40%-ot értéktelenedett legalább egy esztendő alatt, hanem az is gondunk, hogy ezek után az összegek után az emberek nem degresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. Ha tehát a Kormány úgy gondolja, hogy 75 ezer forint felett kell korlátozni a járulékfizetést, akkor meg kell szüntetni a degresszív nyugdíjskálát. Ha úgy gondolja, hogy fenn kell tartania a degresszív skálát, akkor a keresetrészek után is degresszív járulékot kell fizetni, vagy legalábbis ezeket a keresetrészeket degresszív módon kell számításba venni.
Mint említettem, ígérete ellenére nem változtat semmit az özvegyi nyugdíjakon, nem foglalkozik a házastársi pótlék rendszerével, és nem foglalkozik az idős nők szolgálati idejével sem. Hiányoljuk – említettem –, hogy nem tartalmazza a törvény a nyugdíjemelés, az évenkénti rendszeres nyugdíjemelés szabályát, pontosabban csak arról szól, hogy évente készer kell emelni a nyugdíjakat.
Mi úgy gondoljuk, hogy évente természetesen lehet kétszer emelni a nyugdíjakat, de a legfontosabb rendszeres emelést évente egyszer, januárban kell a társadalombiztosításnak kifizetnie. A második nyugdíjelemelésre akkor kerül majd sor – mint ahogy ez eddig is történt –, amikor a társadalombiztosítás bevételei erre lehetőséget adnak, és ez eddig is mindig szociális szempontú nyugdíjemelés volt, nem a munkaviszonyhoz, nem a szolgálati időhöz, nem a társadalombiztosítási és nyugdíjjogviszonyhoz kötődött.
Hiányoljuk, mint említettem, az egészségügyi biztosítás keretében azokat a garanciákat, amelyeket ki kellene, hogy mondjon a törvény, hogy mire van joga a járulékfizetés következtében az állampolgárnak. Erről sehol nincs szó. Sehol nem lehet majd az egészségügyi intézményt beperelni, hogy bizonyos ellátást nem kapott meg, nincsenek standardok, amit a járulékfizetés keretében a biztosítónak nyújtania kell.
Ha én tudom, hogy nekem 4% egészségbiztosítási járulékot kell fizetnem, akkor tudnom kell, hogy az egészségügynek és az egészségbiztosítónak ennek fejében mit kell szolgáltatnia.
Tulajdonképpen ezeket a szerződéseket az önkormányzatnak és az orvoskamarának kellene egymással megtárgyalnia, és nem lenne szabad, hogy lehetőség legyen arra, hogy mindezeket az említett szervezetek helyett a Kormány saját maga határozza el.
Mint említettem, elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy mindössze 48 milliárd forintot tartalmaz a társadalombiztosítás évi költségvetése évi nyugdíjemelésre. Ezt elmondtuk a költségvetési vitában is, és természetesen módosító javaslatot teszünk a társadalombiztosítási II. törvényhez is.
Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy ez a törvénymódosítás messze túlmegy azon a megrendelésen, amit az országgyűlési határozat a Kormány számára adott. Ott ugyanis arról volt szó, hogy 1992-ben egy évvel meg kell hosszabbítani azoknak az éveknek a számát, amelyeket a nyugdíjalapnál számításba veszünk. Arról is szólt az országgyűlési határozat, hogy valorizálni kell az ily módon beszámító többletesztendőt. Vegyék elő önök mint a két törvénytervezetet, amelyikből kiderül, hogy a Kormány ezt a szabályt már nem 1992-re tartja érvényesnek, hanem a következő évekre is esetleg fenn kívánja tartani, ami azt jelenti, hogy csak a †88-as évet fogjuk valorizálni, és akik később mennek nyugdíjba, azoknak a †89-es, a †90-es, a †91-es évek valorizálatlanul kerülnek majd be a nyugdíjalapba, tehát hátrányt szenvednek.
Érdemes a két szöveget azért is összehasonlítani, mert már csak az éves keresetet kívánja figyelembe venni, a második változat kihagyja ebből az év végi nyereségrészesedést és számos olyan bérjellegű juttatást, ami után az illető 1988-ban nyugdíjjárulékot is fizetett.
Szeretném elmondani, hogy természetesen helyes az, hogy minisztertanácsi rendeletet, kormányhatározatot törvénybe emel át ez a törvényjavaslat, de ezek a módosítások hátrányosak a nyugdíjba menőkkel szemben.
Eddig ugyanis az volt a szabály, hogyha valaki a nyugdíj előtt öt évvel szüneteltette a munkaviszonyát, vagy az öt évvel megelőző keresete kedvezőbb volt – a szakmunkásoknál ez rendkívül gyakran előfordult, fizikai munkások esetében is –, akkor kérhette, hogy a megelőző öt év átlagkeresete alapján mehessen nyugdíjba. Ez a törvényjavaslat mit javasol?
Azt, hogy elmehet nyugdíjba az illető, ha nem dolgozik az utolsó öt esztendőben, de a nyugdíjszámítás alapja a nyugdíjbamenetel évének a minimálbére lesz. Nem azok az évek tehát, nem az a 20–30–40 év, aminek alapján járulékot fizetett, és nem azok a bérek, amelyek után járulékot fizetett, hanem a nyugdíjbamenetel évének a minimálkeresete. Ez oly mértékben ellentétes a társadalombiztosítás minden eddigi szabályával, hogy ez elfogadhatatlan, hogy ez törvényben maradjon, és javaslom, hogy nézzék át gondosan képviselőtársaim.
Mint említettem, az önkormányzat hiánya okozhatja azt, hogy ezek a biztosítottak számára rendkívül hátrányos szabályok benne maradhattak. Éppen ezért tiltakozunk, hogy akár a felügyelő bizottság, akár az önkormányzat megkérdezése nélkül kapjon a Kormány széles körű felhatalmazást.
A módosító javaslatainkat megtettük, be fogjuk nyújtani, nagyon sokban egyezik a módosító javaslataink szellemisége a szociális bizottság vitájában megfogalmazott indítványokkal és aggodalmakkal. Mint hangsúlyoztam korábban, ezek az aggodalmak nem politikai természetűek, a fenntartásaink elsősorban szakmaiak. Szakmailag tartjuk rossznak, előkészítetlennek, elnagyoltnak és károsnak ezt a törvénytervezetet. Kérem ezért, hogy gondosan nézzék át mindkét változtatot, és ismerjék meg a módosító indítványainkat, valamint támogassák azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
