CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy valamennyi szabályozási terület között a társadalombiztosítás a legproblematikusabb, alapjában a szociális és a gazdasági összefüggések miatt.
A társadalombiztosítás valahogy középen áll a szociális szféra és a gazdasági szféra között, hisz' mind a kettőre nagyon jelentős befolyással van, és mind a két terület igen érzékeny.
Én úgy látom, hogy itt a múlt örökségeként a behajthatatlan követelések és az esetleg behajtható követelések gyűrűjében vergődik a társadalombiztosítás, ugyanakkor biztosítani kell a folyamatos ellátást – és ezt kell kiemelnem –, amelyik állandó permanens feladat, amiből soha nem lehet engedni. S ilyen körülmények között egy kicsit fantomszerűnek, majdnem hogy légvárszerűnek tűnik az az ideális elképzelés, hogy egyszer majd a társadalombiztosítás önjáró lesz, teljesen biztosítási alapokra fog helyeződni, hisz' hát ez a törekvésünk. De ebben a jelenlegi helyzetben még ettől nagyon messze vagyunk, sőt olyan helyzet alakult ki, hogy ha nem tudunk a szociális kérdéseknek megfelelni, a nemzet lelkiismeretének nem tudunk megfelelni, ha pedig erről az oldalról veszélyeztetjük a gazdaság működését, akkor pedig nemcsak a szociális kérdések megoldását veszélyeztetjük, hanem az egész társadalomnak a működőképességét.
Én mindezeket itt az általános vitában bevezetőképpen azért mondom el, mert át kell, hogy érezzük ennek a területnek az óriási, létfontosságú helyzetét. Én úgy vélem, hogy ennek alapján nekünk nyitottnak kell lenni mindenféle módosítás iránt, amely ennek a szellemében segíteni akar, és javítani próbál ezen a kialakult helyzeten.
Én mélyen átérzem a társadalombiztosítás financiális problémáit, a nyújtott szolgáltatások pénzügyi fedezete megteremtésének és biztosításának a szükségességét, hiszen ezen áll vagy bukik minden, de már most, az általános vitában fel kell hogy hívjam a figyelmet e törvénymódosítás és a gazdaság egy-két alapvető és konkrét összefüggésére.
Az alapvető összefüggés nyilvánvalóan az, hogy a gazdaság főszereplőinek: a vállalkozóknak nyilvánvalóan komolyan ki kell venniük részüket ebből a teherviselésből, azonban végül is csak egy potenciális, megfelelően fejlődő gazdaság fogja tudni ezt a terhet viselni, s ha társadalombiztosítási oldalról ezt veszélyeztető lépés történik, az ellen fel kell emelnünk a szavunkat.
A konkrét összefüggés ebben a vonatkozásban a társadalombiztosítási járulék mértéke. Ezzel kapcsolatban a társadalombiztosítás profiltisztítása a valóban biztosítási alapra helyezése folytán – amely elindult, egy folyamat – már korábban is felmerült nem az emelésnek, hanem a csökkentésnek a lehetősége és szükségessége.
A tisztelt Ház a társadalombiztosítás koncepcionális szabályozásában ugyanakkor már elfogadta, hogy ez csak hosszabb távon valósulhat meg, de alapvetően nem adtuk fel ennek a lehetőségét, hisz ha megvalósulnak a társadalombiztosítási elképzelések, amelyek most még messzinek tűnnek, nem jellemzőek arra, hogy most ebben már itt konkrétan erről gondolkodhassunk, de végül is mégiscsak ki kell mondani, hogy a társadalombiztosítási járulék csökkentésének a lehetőségét nem szabad feladni. Nyilvánvaló, hogy ez azért van, mert a jelenlegi – és várhatóan még jó ideig eltartó – ismert gondok nem tudnak máról holnapra megszűnni.
A tetemes kintlevőség, az ellátások biztosításának a szükségessége miatt ebben az összefüggésben csak mint nagyon kényszerű lépés értékelhető az 1 százalékpontos emelése a társadalombiztosítási járuléknak. Van azonban egy vállalkozói réteg, melyet a törvényjavaslat különösen – tevékenységüket veszélyeztetően – érint, és ez az egyéni vállalkozók rétege.
Az egyéni vállalkozók – mint ismeretes – a személyijövedelemadó-törvény alapján adóznak. Ez a törvényjavaslat a társadalombiztosítási járulék alapjánál részükre felső határt nem állapít meg. Ez már egy olyan lépés lenne, amely ennek a vállalkozói rétegnek a talponmaradását, fejlődését igen komolyan veszélyezteti. Nagyon röviden: azért, mert az egyéni vállalkozó nyeresége teljes mértékben személyi jövedelemadó. A társas vállalkozó az nyereséget, jövedelmet feloszt, kioszt, és a maradékát fejlesztésre használhatja. Az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó rendszerében ezt nem teheti meg, tehát őneki a teljes jövedelme után tb-járulékot kell fizetni és adózni kell. S ebből az következik, ha komolyan vesszük a fejlődést, a kitörést, aminek pedig nyilván részesei kell hogy legyenek az egyéni vállalkozók is, akkor itt egy teljes ellehetetlenülésről van szó, mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen mértékű, most már 44%-os társadalombiztosítási járulék, ami lényegében az árakban átháríthatatlan, egy adójellegű fizetéssé válik, és teljesen lehetetlenné teszi részükre a beruházást és a fejlesztést.
Elvileg is támadható a szabályozásnak ez a pontja, mert úgy vélem, minden járulék fizetésének elvi alapja csak az lehet, hogy ezért valamiféle szolgáltatást nyújt a társadalombiztosítás. Nos, ha nincs felső határ, és ha komolyan gondoljuk, hogy a vállalkozók kitörjenek, munkahelyeket teremtsenek, akkor fognak képződni – remélhetőleg – nagyobb nyereségek, és a felső határ kijelölése nélkül ezeknek a nyereségeknek majdnem teljes része az államkasszába kell, hogy befolyjon. Ez nyilván ellentétes a meghirdetett vállalkozásbarát elvekkel.
Nagyon röviden: ezen az elvi alapon támadnám én a társadalombiztosítási törvényjavaslatnak ezt a pontját, és ezzel kapcsolatban egy módosító indítványt már be is terjesztettem.
Befejezésül szeretném megismételni a bevezetésben elmondottakat, nagyon röviden és összefoglalva: úgy érzem, hogy ez a legérzékenyebb terület a szociális és a gazdasági összefüggés miatt. A szociális dolgokat nem hagyhatjuk el, nem jöhet létre olyan helyzet, hogy a társadalombiztosítás ne tudja az ellátásokat folyamatosan biztosítani. Ezt, mondhatnám, hogy még akár a gazdasági előmenetel terhére, a költségvetésnek bármilyen módon való megnyirbálásával is biztosítani kell – ez az alapállásunk. De végső soron, hogyha ezt az országot valami ki fogja húzni ebből a helyzetből, az a gazdaság lesz – és én a magam részéről ebben hiszek, hogy ez meg fog történni –, akkor pedig ezen az alapon semmiképpen nem fordulhat elő az, hogy bármilyen oldalról – akár a társadalombiztosítás oldaláról is – a gazdálkodókat, a vállalkozókat, vagy akár csak egy részüket lehetetlenné tegyék. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
