DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Azt gondolom, hogyha valami teljességgel összeegyeztethetetlen bármiféle demokratikus felfogással, ha valami rendkívül súlyos veszélyt jelenthet 1992 Magyarországán, akkor éppen ez a jelenség.
Nehezen tudom elhinni – különböző, mértékadónak tekinthető kormánypárti tisztségviselők nyilatkozatai ellenére is –, hogy éppen a köztársasági elnök úr által alá nem írt felmentési indítvány és alá nem írt kinevezési javaslat után fél órával érkezik el az az időpont, amikor a korábban, véleményünk szerint jogszerűtlenül megindult fegyelmi eljárás keretében fel kell függeszteni a független magyar közszolgálati média, a Magyar Televízió elnökét.
Én nem hiszem, bár méltányoljuk a miniszterelnök úrnak azt a törekvését, amivel mindenféleképpen véletlen egybeesésnek kívánja csak beállítani azt a kérdést, vagy akár csak a hasonlóság látszatát is szeretné mindenképpen megszüntetni a között a tény között, hogy Csurka István úr a nyár elején vagy nyár végén megír egy forgatókönyvet, majd pedig november–december hónapban azok az események, amelyeket a miniszterelnök úr vezet, teljes mértékben egybeesnek ezzel a forgatókönyvvel. Én nem hiszem, hogy ebben az esetben igaz lenne az az állítás, amit nagyon sok film címe után a főcímben lehet olvasni, hogy a filmben történt események és a valóság között csak a véletlennek köszönhetőek a megfelelések. Itt, ebben az esetben nem hiszem, hogy a véletlennek köszönhetőek ezek a megfelelések.
Ami pedig a közalkalmazotti törvényt illeti, azt hiszem, érdemes csak egy fél pillanat erejéig megállni ennél a kérdésnél, bár nagyon sokan, úgy gondolom, ezt jogászkodásnak fogják venni. Teljességgel elképesztőnek tartjuk azt, hogy a Kormány véleménye szerint a Magyar Televízió elnöke közalkalmazottnak tekinthető és a Magyar Televízió elnökével szemben, mint közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárást lehessen indítani.
Azt gondolom, hogy bármelyik független, autonóm, magyar közintézmény vezetője ugyanúgy járt volna el ebben az esetben, amikor ilyen durva kormányzati túlkapás következtében indítanak ellene jogilag teljesen megalapozatlan fegyelmi eljárást, mint ahogy ezt Hankiss Elemér tette. Én azt hiszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől kezdve nagyon sok független intézmény vezetője mélységesen fel lett volna háborodva és jogosan nem ismerte volna el azokat a lépéseket, amelyeket ellene elkövetnek. Egyébként például a Munka Törvénykönyve, amelyik hivatkozott jogszabálya a közalkalmazotti törvénynek, azt mondja, hogy az a munkavállaló, akivel szemben illetéktelen személy gyakorolna munkáltatói jogokat, joggal lép föl ez ellen az intézkedés ellen.
Befejezésül én egyetlenegy dolgot szeretnék mondani. A miniszterelnök úr nem egy parlamenti felszólalásban is említette: ő nagyon reméli, hogy az 1990-ben megszületett magyar demokráciában a Parlament patkójában akár különböző helyen ülő, de egyaránt demokratikus erők nem követik el még egyszer azt a hibát, nem esnek a politikai vakság áldozatául úgy, mint ahogy 1945 után történt, amikor különböző, demokratikus politikai erők egymással való marakodással voltak elfoglalva, és később, immár csak a börtöncellában jöhettek arra rá, hogy sokkal nagyobb veszély fenyegette a demokráciát mintsem az, hogy egymással vitatkozzanak. Ez valóban igaz és helyes hasonlat, azonban mindez csak egyetlenegy esetben értelmezhető. Természetesen akkor, ha a különböző demokratikus erők fölöslegesen marakodnak egymással, de más feltétel is kell ehhez, méghozzá az, hogy valaki elkezdje börtönbe csukni a politikai riválisait. (Szűcs M. Sándor: Köztörvényes. – Dr. Gáspár Miklós: Szabadságot a bűnözőknek.) Azt gondolom, hogy ezt is jó eszünkbe venni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
