KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek részint azért, mert az előttem szólók nagyon alaposan és kimerítően elemezték azokat a problémákat, amelyeket én is feszegetni szerettem volna ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán. Másrészt a Ház még kitartó képviselőinek egyébként is rongált idegrendszerét nem akarom tovább fárasztani. Harmadszor pedig az egész tárgyalás menetével kapcsolatban fenntartásaim vannak. Nevezetesen egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyben tartalmilag és egyéb vonatkozásokban is teljesen különböző területeken működő állami pénzalapokról tárgyalunk együtt. Ez olyan vitát eredményez, amikor a különböző érvek elmennek egymás mellett, éppen ezért a konkrétumok helyett azokat az általános problémákat érdemes a vita ilyen menetében felvetni, amelyek az elkülönített állami pénzalapokkal kapcsolatosak általában.
Pál László részletesebben beszélt, Soós Károly Attila pedig még részletesebben, szakmai szempontok alapján elemezte azt a problémát, aminek a lényege röviden úgy fogalmazható meg, hogy az egyes elkülönített állami alapok kötelezettség- és feladatvállalása mögött nagyon sokszor tisztázatlan jogi és szervezeti problémák húzódnak. Csak példaképpen utalok – és csak azért, mert ez az előttünk fekvő törvényjavaslat konkrétan megemlíti – a központi környezetvédelmi alap problémájára, ugyanis a központi környezetvédelmi alap egy olyan területen működik és olyan kötelezettségvállalásokat, illetőleg kiadásokat teljesít, amely területet nem szabályoz átfogó joganyag. A minisztérium két éve képtelen beterjeszteni egy átfogó környezetvédelmi törvényjavaslatot, ami az alapproblémákat tárgyalja a környezetvédelem kapcsán, így aztán ez az alap és ennek az alapnak az ilyetén való létrehozása meglehetősen esetlegesnek tűnik.
Vannak azonban olyan alapok, amelyek rendes jogi háttérrel rendelkeznek, és a működésük is viszonylag kialakult, régóta működnek, amelyeknek feladatvállalása sokkal egyértelműbb. Ilyen például a piaci intervenciós alap vagy a befektetésösztönzési alap. A konkrét részletes vitában érdemes lesz ezen alapok konkrét problémáira utalni majd, azt hiszem, ezeket a tételes megjegyzéseket abban a vitában fogom elmondani.
Néhány alap – és ez szintén az alapok általános problémájához tartozik – egyáltalán nem került az Országgyűlés elé, illetőleg utalás is történik arra, hogy az Áht-nak a vonatkozó határidejét módosítani kellene, gondolom azért, mert még az is bizonytalan, hogy hány darab alap lesz, amit a Parlament tárgyal, nemhogy a konkrét alapok konkrét szövegét a Parlament meg tudná kapni a megadott határidőre. Ez részben akceptálható indítvány, azt gondolom, abból a szempontból, hogy nagyon nagy mennyiségű joganyagot kellene elkészíteni abban az év végi hajrában, ami most már szokásos a Parlament munkarendjében. Egyébként pedig ez egy átmeneti időszak az alapok életében és az alapokról szóló szabályozás életében, tehát azt gondolom, hogy ez a módosítás akceptálható.
Ami nehezebben, az az, hogy az egyes elkülönített állami pénzalapok nagyon sokszor azonos tevékenységet folytatnak, nagyon sokszor ugyanazokra a fejlesztésekre irányulnak különböző megközelítések szerint, és óriási pénz felett rendelkeznek a költségvetés főösszegéhez képest is. Éppen ezért fennáll annak a veszélye, hogy ez valóban egy ilyen miniköltségvetés lenne vagy keletkezne az ágazati minisztériumok kezén, amivel csak akkor lehetne egyetérteni, és ezt ismét alá szeretném húzni, hogyha lenne egy átgondolt rendszere ezen alapok létrehozásának, működtetésének, és az ezen alapok és az állami kötelezettségvállalás viszonya egy átfogó elképzelés mentén alakulna ki. Hogy ez most nem így történik, ez baj, azonban én ebben a kérdésben optimista vagyok. Biztos vagyok abban, hogy azért nem így tárgyalja most a Parlament ezeket az alapokat, mert az idő rövidsége és az átmeneti volta miatt egy későbbi fázisában a pénzügyi kormányzat mégis a Parlament elé terjeszti az alapok átfogó koncepcióját és azokat a feladatokat, amelyeket a költségvetés és az egyéb államháztartási alrendszerek viszonyában az alapok számára utal, és akkor lehet érdemben igazából azokat a problémákat kezelni, azt hiszem, amelyekről Pál László beszélt.
(21.20)
Én nem hiszek abban, hogy ezeket a problémákat most tudnánk orvosolni még a hátralévő rövid időben. Ennek technikai okai éppúgy vannak, mint tartalmi okai. Átfogó, az államháztartás feladatait átgondoló program nélkül, gondolom, hogy ezt a munkát nem lehet elvégezni, de még egyszer hangsúlyozom, ebben a tekintetben optimista vagyok.
A részletes vitában pedig akkor néhány olyan apróságra szeretnék majd kitérni, amely a konkrét alapok konkrét jogszabályozásával kapcsolatos. Köszönöm a szót, Elnök Úr. (Taps.)
