KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Rögtön elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a képzésben részt vevő munkanélkülieket sem büntetni, sem hátrányos helyzetbe hozni nem kívánjuk, és megítélésem szerint a jelenleg hatályos foglalkoztatási törvényből ez nem is következik.
Azt hiszem, hogy a kérdés felvetésében valahol összemosódik két jogintézmény, illetőleg az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények, illetőleg az azokkal szemben megfogalmazható elvárások kérdése. Először is, a munkanélküli-járadék folyósításának megszüntetése általában azokhoz az okokhoz kapcsolódik, amelyeket a törvény taxatíve és pontosan fogalmaz. Ezen okok pedig két nagy csoportba sorolhatók: az egyik, amikor megszűnik a munkanélküli állapot. Ilyen nyilvánvalóan a nyugdíjkorhatár elérése vagy a kereső tevékenység folytatása. A másik nagy okcsoport, amelyhez kapcsolódhat a munkanélküli-járadék folyósításának megszüntetése pedig az a kör, ahol feltételezhető, hogy a munkanélküli állapot várhatóan megszűnik.
Ebbe az utóbbi körbe sorolható be az ön által konkrétan említett képzési támogatás esete. Ugyanis a képzési támogatás egy olyan foglalkoztatáspolitikai eszköz, amely megítélésünk szerint a munkanélkülinek a munkaerőpiacon való érvényesülését hivatott elősegíteni.
Abban az esetben, ha ez a képzési támogatás rendszeres jellegű, eléri vagy meghaladja a minimális bér összegét, akkor a foglalkoztatási törvény valóban kizárja ezzel együtt, emellett – ha úgy tetszik – párhuzamosan a munkanélküli-járadék folyósítását. Ennek oka és indoka az a törvény szabályozásában, hogy megítélésünk szerint kétféle jogcímen ez a munkanélküli semmiképpen sem részesülhet képzésben, mert holnapután olyan jellegű kérdést fog feltenni, amit Soós Károly Attila feszegetett itt előttem nem sokkal.
Azt gondoljuk tehát, hogy ebben a vonatkozásban a foglalkoztatási törvény eléggé koncepciózus megalkotásának első pillanatától egészen a mostani végrehajtásáig így – azt gondolom –, a törvény semmiképpen sem szorul, és nem is szorulhat módosításra.
Ezzel szemben és ehhez képest más a munkanélküli-járadék folyósításának szüneteltetése című kérdés, ahol arról van szó, hogy nyilvánvalóan egy ok közbejöttével a folyósításra nyitva álló idő megszakad – ön erre konkrét példákat említett, nem kívánom újra fölsorolni –, azonban ezen ok megszűnése után új határozat hozatala nélkül tovább folytatódik – ha úgy tetszik –, a munkanélküli-járadék folyósítására való jogosultság.
Az a képviselői állítás, miszerint a munkanélküli-járadék megszüntetéséhez vezető okok fennállásának időtartama – amelyre ugyan burkoltan utalt, de végül is ott volt a kérdésében – beszámítana a folyósítási időbe, megítélésem szerint alapvetően téves, és nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, ugyanis nem számít be ebbe az időtartamba ez a bizonyos ok, amelyre ön utalt.
Az előzőekben foglaltakra figyelemmel tehát én úgy gondolom, hogy a foglalkoztatási törvénynek ezen rendelkezése szervesen illeszkedik, és nincs ellentétben a Kormány foglalkoztatáspolitikai koncepciójával. Mindezekre figyelemmel tehát én a magam részéről szükségtelennek tartom a képviselő úr által felvetettekre tekintettel a törvény ilyen irányú módosítását.
Minderre tekintettel kérem a válasz elfogadását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(14.50)
