KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár a kereszténydemokrata frakció tagjaként kívánok önökhöz szólni… (Taps.)
Az elmúlt héten megcsúfítottak egy iskolát, egy templom ajtaját pedig feltörték. E két esemény a helyi híradásoknál nagyobb nyilvánosságot nem érdemelt volna, ha nem a gyulai román gimnáziumról és a csanádpalotai görögkeleti román ortodox templomról lenne szó. Nem kívánom felnagyítani e két ügy jelentőségét, mindössze egy jelenségre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét – ez pedig a politikai képzettársítás eszköze. Az asszociációs üzenetátvitel egyébként bevett gyakorlat a reklámpszichológia alkalmazásában, és mint ilyen a politikai propaganda nélkülözhetetlen eleme. Így társítja például a kampánymenedzser egy párt vagy politikus nevéhez a sikert, a nyugalmat, a biztonságot szavakban és összeválogatott eseményekben. Ezzel az eszközzel azonban visszaélni is könnyen lehet.
Így éltek vissza a két cselekmény elkövetői, esetleg azok megbízói a politikai képzettársítás eszközével, illetve egészen különböző eseményeknek az időbeni egybeesésével mint képzettársító körülménnyel:
Kolozsvárott megháborítják a magyar kisebbség szimbólumát, a Mátyás-szobrot, néhány nap múlva a magyarországi románság templomát és iskoláját is sérelem éri – s talán nem tévedek, ha az aradi pártszékház elleni állítólagos magyar támadást is e sorba állítom. A következtetést e gondolatmenet szerint már meg sem kell fogalmazni. Ördögi asszociáció ez, aminek nagyon is emberi kárvallottjai vannak: a magyarországi román lakosság, valamint a határon inneni és túli magyarság.
A Kolozsvárott, Gyulán, Magyarcsanádon és Aradon megtörtént események nem azonos súlyúak – mint ahogy a kisebbségi számarányok is eltérőek. Az eseményekben munkáló diabolikus erő azonban azonos: ez társítja Mátyás királyhoz Jorgas sorait, a záptojást és a feszítővasat, és ez társítja az elnyomott kisebbségi magyarság tiszta önvédelméhez a tisztátalan gyanút. És e nemtelen szándék végrehajtóinak még a magyarországi románok nyugalma sem drága!
Mit tehetnek ebben a helyzetben a felelős magyar politikusok? Első renden: haladéktalanul elítélik az iskolagyalázókat, a templomrongálókat, igyekezvén megnyugtatni azok használóit – mint ahogy ezt meg is tették közjogi méltóságaink, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Másodsorban: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló provokációk és hamis képzettársítások ne mérgezhessék tovább a két nép viszonyát. Persze, megelőzni a tojásdobálókat, az ajtófeszítőket aligha lehet, viszont sokat tehet ez a Ház is azért, hogy a kolozsvári szoborbecstelenítésre egészen másfajta magyar válasz érkezzék: például a kisebbségi oktatási programokra előirányzott 260 millió forint biztosítása révén, vagy hogy Gyula város és a Magyar Köztársaság válaszlépéseként váljék valóra a hazai románság kulturális centrumának terve, amit volt szerencsém javasolni, és amit a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége már a támogatásáról biztosított.
(15.30)
Tisztelt Ház! Mátyás király szobrához más képzetet is lehet társítani, mint amilyet Gyulán és Magyarcsanádon szeretett volna hozzákapcsolni a két nép néhány primitív ellensége. A Matthias Rex névhez sokkal inkább a korával haladó, európai, humanista Magyarország képzete kapcsolódik. Jómagam mint magyar város, német város és román város, azaz együttesen Gyula képviselőjeként ebben a képzettársításban hiszek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
