NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Nemzetközi gyakorlat az, hogy az ifjúság és a lakosság preventív célú testedzése a biztosító intézetek szakfeladataihoz szervesen illeszkedik. Gyakorlat továbbá az is, hogy évenként forrást nyújtanak a feladat végrehajtásához.
Meggyőződésem, hogy a társadalombiztosítás image-át feltétlenül vonzóbbá, teljesebbé tenné az, ha a betegségmegelőzést érintő elképzeléseket és feladatokat az érintett törvények megfelelő hangsúllyal kezelnék
Miért kell olyan sokszor említeni a megelőzés és egészségmegőrzés fontosságát?
Azért, mert tapasztalatom szerint a lakosság nincs kellően informálva egészsége helyzetéről. Jóllehet a tárca, a NEVI és több tudományos és közéleti fórum jelentős erőfeszítéseket tesz a lakosság felvilágosításáért, mégis a legtöbb bajt a feltételezések szerint a tájékozatlanság okozza.
Amikor a kutatók megállapítják, hogy Magyarországon a lakosságnak több mint a fele súlytöbblettel rendelkezik, és igen nagy a magas vérnyomásban szenvedők aránya, ugyanakkor arra is utalnak, hogy ez a jelenség főként a táplálkozási szokásokra és a mozgásszegény életmódra vezethető vissza.
A mozgásszegény életmód oki tényezőként közismerten számos betegségcsoportnál szerepel. Miközben ezt a megállapítást az orvosok teszik – és joggal teszik –, ugyanakkor kevés hangsúlyt kap ez a felfogás a terápiában. Az orvosi gyakorlatban az evidencia szintjén mozgó gyógyító testedzés, terrénkúra, úszás, kirándulás, kerékpározás, valamint a rendszeres sportolás gyógyító tényezőként történő felhasználása nem elterjedt gyakorlat. Mellékesen jegyzem meg; amikor II. János Pál pápa elfoglalta a trónt, orvosai tanácsára a Vatikán átépítési programjába egy uszodát is beiktattak.
Az elmúlt néhány évben 6–18 éves tanulók erőnlétét vizsgálták. Számos paradoxonnal találkoztak a vizsgálat elemzésekor. Azt állapították meg, hogy a fizikai erőkifejtés iránt a növekvő életkorral csökken a fiatalok lelkesedése, sőt nő a fizikai aktivitások iránti ellenérzésük.
Azt találták továbbá a kutatók, hogy a mozgásszegény életmód és a civilizációs ártalmak terén főként a lányok, különösen a szakmunkástanulók a veszélyeztetettek.
Néhány példa a megállapítás alátámasztására.
A többszöri lerészegedés miatt veszélyeztetett tanulók aránya 1990-ben magasabb volt, mint 1986-ban. Míg a 15–16 éves alkoholfogyasztó gimnazisták aránya 5% volt, addig a szakmunkástanulóké 12%.
A gyakori dohányzás miatt jelenleg a 11–16 éves tanulók 11%-a veszélyeztetett. A szakmunkástanuló fiúk és lányok – 15–16 évesek – között kétszer nagyobb a gyakran dohányzók aránya a többi középiskoláshoz képest: 36%, illetve 18%.
A fiúk 57%-a, a lányok mindössze 43%-a tartja magát jó kondícióban lévőnek.
A felnőttek kondicionális állapotának romló tendenciájáról most nem beszélek, erről olvashatnak a képviselőtársaim eleget a különböző tanulmányokban. Azonban mentálhigiénés problémákról feltétlenül említést kell tennünk. Mert ezek talán a legriasztóbb jelek.
A prevenciónak ezen a területén kellene az érdekelteknek hatékony intézkedéseket tenniök.
(13.00)
Egy, a szakmunkástanulók körében végzett szegedi vizsgálat szerint – körülbelül ezer főre terjedt ez a vizsgálat – a tanulók jelentős része ideges, szorongó. A családi élet zavarai a serdülőt a normaszegő kiscsoportokhoz, a deviáns magatartáshoz sodorják, illetve sodorhatják, állapítják meg a kutatók.
A mentálhigiénével foglalkozó szakemberek Európa-szerte hangsúlyozzák, hogy különösen nagy segítséget ad a lelkibetegségek, a magatartászavarok megelőzésében a sportolás, a sportközösségek, csapatok személyiségalakító szerepe.
A sportközösség megteremtése fontos azért is, mert a rossz anyagi körülmények között élő fiatalok többsége szabadidejében céltalanul bolyong vagy ritkán mozdul ki hazulról. A veszély figyelemre méltó, mert becslések szerint megyénként átlagosan két és félezer 14-16 éves fiatal nem jár iskolába és nem dolgozik.
Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás 1993. évi költségvetéséből az 1992-vel ellentétben az ifjúsági és felnőtt lakosság prevenciós testedzését szolgáló fedezet hiányzik. Szerepel viszont a gyógyító, megelőző ellátás kiadásainak részletezése című táblázatban a reformintézkedések végrehajtása 9,8 milliárd forint összeg erejéig. E költségek láthatóan a rendkívül fontos informatikai és költségelszámolási változtatások fedezetéül szolgálnak. A gyógyító, megelőző ellátás reformját erre leszűkíteni azonban katasztrofális következményekkel járna. Vajon új-e ez a következtetés, illetve megállapítás?
"Megelőző embervédelem a társadalombiztosításban" címmel cikket írt dr. Fiszterer Lajos a Munkaügyi Szemle Kiadványai 1932. IX. számában. Ebből idézek.
"A tartalékok lehetnek pénztartalékok és lehetnek erőtartalékok. Utóbbin a tagoknak a biztosítási események bekövetkezésével szemben kifejthető ellenálló képességét, a testi és szellemi erő gyarapodását kell értenünk. Ennek a tartalékolásnak útja és módja a megelőzés. A megelőzés jelentőségét a társadalombiztosításban tehát úgy is jellemezhetjük, hogy az nem más, mint erőtartalék gyűjtése, mely a tagoknak egyénenként, továbbá az azok összességét jelentő biztosítóintézetnek, valamint a nemzetnek is legnagyobb értéke."
Ezeket az elveket akkor megpróbálták működésük javítása érdekében a biztosítóintézetek alkalmazni. Vajon van-e külföldi példa?
A kanadai kormány 1974-ben az egészségügyi miniszter javaslatára az ún. négymezős koncepcióban, egyenérték szerint, rendszerbe sorolta a környezet, az életmód, a humánbiológia és az egészségügy, a gyógyító orvostudomány hagyományos tényezőinek jelentőségét az élettel szembeni elvárásokat illetően. Ezzel az orvostudomány is – gyógyító szakmaként – egy, a mai megváltozott képnek megfelelő összefüggésbe lett beállítva, első ízben az orvosi gyakorlat hatékonyságának elemzésével a világon.
Ebben az összefüggésben mit jelent a környezet? Környezet: mindazok a globális külső tényezők, amelyekre az egyének csak a politikán és a választásokon keresztül képesek befolyást gyakorolni, és amelyeknek környezetbarát irányú megváltoztatását a kormányok programjuk alapján vállalni tudják, részben az ökológiai viszonyok nyomására is.
Az életmód: mindazok a tényezők, amelyek az egyénre közvetlen befolyást gyakorolhatnak és ezzel az egyén egészségét kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják. Hogy mennyire fontos az életmód, mindenekelőtt az élettel szembeni elvárásokat illetően, arra a vizsgálat vezetői akkor mutatnak rá amikor megállapítják, hogy az egészség szignifikánsan függ a következő hét alapvető életmódbeli szokástól. És ha valaki trivialitást asszociálna a hét követelményhez, szeretném figyelmeztetni, hogy ez ma az amerikai életvitel kánonja.
Ez a hét követelmény a következő.
1. Napi háromszori étkezés rendezett, szabályos időben.
2. Naponta rendes reggeli.
3. Testgyakorlatok hetenként kétszer-háromszor.
4. Éjszakánként 7-8 órai alvás.
5. Nemdohányzás.
6. A testsúly gondos megfigyelése.
7. Alkohol semmi vagy csak nagyon korlátozott mértékben.
A harmadik mező, a humán- vagy génbiológiai tényezők szerepéről annyit, hogy egészségünket nagyrészt örököltük. Ide értjük tehát mindazokat a pszichikai és fizikai tényezőket, amelyek szervezetünkből adódnak és amelyek előre programozottak, amelyek kedvező érvényesüléséhez feltételeket kell teremtenünk.
Az egészségügyi tényezők azok a tényezők, amelyek a hagyományos egészségügyi ellátásból adódnak, amelyeket ma gyakorlatilag a gyógyító orvoslás, illetve a hagyományos egészségpolitika intézkedéseivel azonosítanak. E felfogásban az Egyesült Államok Georgia szövetségi államában végzett vizsgálatok szerint a halálokok 13 csoportjából a kutatók megállapították a négy mező arányát, illetve befolyását.
Ebből környezeti okok részesültek 19%-ban, életmódtól függő okok 43%-ban, génbiológiai 27% és 11% az egészségügyi ellátásból fakadó okok aránya. (A százalékos értékek megjelennek a jelzőtáblán.)
A vizsgálat egyidejűleg megállapította azt, hogy az Egyesült Államok kormánya ugyanebben az időszakban a költségvetési pénzeszközeit a négy mező között a következőkben osztotta fel: környezeti feltételek javára 1,2%, az életmód befolyásolására 1,5%, a humánbiológiai tényezők befolyásolására 6,9%, ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer 90,6%-ban részesül. (Az adatok ugyancsak megjelennek a táblán.)
Ebből a példából világosan következik – mondják a vizsgálat vezetői –, hogy az Egyesült Államok egészségpolitikája a megváltozott körülmények ellenére még nem változott meg. Az elvárható mértékben kell ezt a változtatást megtenni.
A lakosság mortalitásának elemzése 1976-ban azt mutatta, hogy a korai halálozás több mint 50%-át személyes magatartásra vagy életmódra lehetett viszszavezetni. 20%-át környezeti tényezőkre, és csak 10%-át az egészségügyi ellátás hiányosságaira.
Az 1970-es évek közepétől a vizsgálatok eredményeinek hatására elindult az Államokban és a fejlett világban az életmódra is ható olyan egészségügyi reform, amelynek az eredményei közismertek. Eközben több támogatást kapott az életmód, illetve a környezetbarát politika.
Mivel hazánkban nem szerepel az orvosi gondolkodásban markáns súllyal, gyógyító tényezőként a testedzés és a sport, ezért a tb. költségvetésébe épített, általam javasolt előirányzat modellértékű, és ösztönző hatású lehet az orvosi gyakorlat számára is.
Tisztelt Országgyűlés! "Az ENSZ-csúcs a gyermekekért" konferencia megnyitóján, 1990. szeptember 30-án New Yorkban, a találkozó egyik kezdeményezője, Bryan Mulroney kanadai kormányfő a következőket mondta:
"Nemcsak pénzre, politikai szándékra is szükség van a gyermekek megvédéséhez." Mivel alig felmérhető jelentőségünk egészségünk romló tendenciájának megállítása, ezért képviselőtársaim politikai szándékára is építek majd javaslatom elfogadásakor.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül, az emberi élet védelmére, a legértékesebb nemzeti vagyon megóvására mozgósítanunk kell anyagi és szellemi energiánkat. Ebben a védelemben fontos szerepe van a megelőzésnek, a helyes életmód kialakításának, a testedzés és a szabadidősport életmódszervező hatásának. Teremtsünk olyan feltételeket, hogy képes legyen az ifjúság és a felnőtt népesség az egészséges életmód mellett dönteni!
(13.10)
Az áttörést – a probléma kutatóinak egyöntetű véleménye szerint – a káros szenvedélyek mérséklése, és a mozgásszegény életmód megváltoztatása terén érhetjük el. (A táblán a szemléltető adatok helyett ismét a felszólaló neve jelenik meg.) Gróf Széchenyi István szociális politikájának alapja az volt, hogy nem hátrahatóan, hanem előrehatóan kell gondolkodni. Szerinte nem az az igazi szociális lelkületű ember, aki alamizsnálkodásra hívja fel az embereket, hanem az, aki a jobb lét intézményes feltételeit teremti meg. A bajokat meg kell előzni – vallotta a legnagyobb magyar. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
