PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig nehéz helyzetben vagyunk, ha környezetvédelmi kérdésről kell beszélni, én azt gondolom, az elmúlt két és fél év tapasztalata alapján nem bízhatunk túl nagy szimpátiában, túl nagy támogatottságban, eddig legalábbis a Ház nem tisztelte meg ezzel sem a környezetvédelmet pártoló képviselőket, sem a környezetvédelmi bizottságot.
Ennek ellenére azt gondolom, módosító javaslataimat mégis több okból indokolni kell. Tudom, hogy nagyon nehéz a helyzet, és én egyetértek azzal, hogy az a hiány, ami már most tervezhető a költségvetésnél, nagy és tovább nem növelhető, tudom azt is, hogy ebben a nehéz helyzetben nagyon nehéz forrást találni. És van egy harmadik szempont, ez pedig az, hogy ilyen szoros költségvetésnél én nem tartom erkölcsösnek, ha más, olyan területről veszünk el pénzt, amit esetleg nem ismerünk, és nem tudjuk, hogy oda is szükséges ez a pénz.
Azt, hogy mégis ezekre a növelt kiadásokra szükség lenne, azért szintén indokolni kell, és tudom is indokolni. Ha a KTM valóban fontos feladatot lát el – és én meg vagyok győződve róla, hogy igenis, azt lát el –, akkor ehhez a forrást is meg kell teremteni, ez jelen esetben nincs így.
Én azt hiszem, nem tartható az a bérlemaradás, ami most már évek óta jellemző erre a tárcára. Azonkívül a feladat ellátása, vagyis a környezetvédelmi és természetvédelmi munka látja ennek a kárát, nagy személyleépülés és egy úgynevezett kontraszelekció játszódik le ezen a területen.
Szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogyha esetleg a módosításokat elfogadná a tisztelt Ház, a bérszínvonal ebben az esetben is csak a '92. évinek felelne meg, tehát a lemaradás a többi tárcához képest változatlan maradna, míg ha önök elutasítják a módosító javaslatokat, akkor ez a különbség tovább nő. Ez akkor is igaz, ha az Érdekegyeztető Tanáccsal történt megegyezés után a Kormány volt olyan szíves, és nem csökkentette a Környezetvédelmi Minisztérium keretét.
Én azt gondolom, hogy nem is tehetett mást, mert akkor nyugodtan be lehetett volna zárni a kaput, hogy pénz hiányában a működés szünetel, én azt gondolom. Tehát ez egy lovagias dolog volt, de próbáltak volna szerintem mást csinálni, akkor meg lehetett volna szüntetni a működését.
Én hosszú távon nem tudom elfogadni ezt a diszkriminációt, mert az már tényleg megkérdőjelezi, hogy komolyan gondoljuk-e a környezetvédelmet, és komolyan gondolja-e a Kormány a környezetvédelmet. Természetesen az is elképzelhető, hogy megváltozott a Kormány környezetvédelmi elképzelése. Amennyiben ez történt volna, akkor ezt fel kell vállalni, nyíltan ki kell állni, és nem pedig ilyen indirekt módon kell a tárcát és a területet sújtani.
Nagyon sok különböző variáció van Nyugaton és más fejlett országban, a környezetvédelem beintegrálásával, a környezetvédelem megjelenítésével, de én azt gondolom, amíg konkrét feladatok vannak – márpedig vannak –, és ezek a területek szorosan érintik az életkörülményeinket, szorosan érintik, hogy milyen a hangulatunk, én azt gondolom – és ez elsősorban az egészségügyi állapotra vonatkozik és az egészségügyi állapotból következő hangulatunkra –, addig ezt a területet nem lehet ilyen indirekt módon visszafejleszteni.
Kettő, illetve három módosító indítványról részletesebben is kívánok szólni. Az előző módosító indítványok zömében a Környezetvédelmi Minisztérium különböző területein a bérszínvonalat kívánnák emelni, ahogy említettem az előbb, '93-ban érjük el azt a szintet, ami '92-ben volt.
Az egyik ilyen részletesebb indoklásra szoruló indítványom a 7709-es számú, ami a Duna monitoringra juttatott 20,4 milliárd forintos előirányzatát hivatott 100 millió forinttal növelni. Én azt hiszem, ha ebben az esetben azt mondanám, hogy van a Duna, és van a Dunának egy nagy sebe, amit úgy hívnak, hogy elterelés, akkor azt gondolom, ezt nem kellene különösképpen indokolni. Sajnos, mégis kell, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy a tisztelt képviselőtársaim meg fogják szavazni ezt a módosító indítványt.
Én azt hiszem, hogy ma joggal mondhatjuk, hogy a Duna teljesen kiszámíthatatlan. Nem azért, mert a folyó tulajdonságaiból adódik, hogy a Duna kiszámíthatatlan, hanem azért, mert a partnerünk a határ túlsó felén teljesen kiszámíthatatlan, és teljesen kiszámíthatatlan lépéseket tesz.
Én azt hiszem, hogy ilyen esetben, amikor ilyen lépésekre szánja el magát valaki, és ilyen durván beavatkozik ebbe a folyóba, amely egy nagy térségnek az életét alapvetően meghatározza, nem elégedhetünk meg azzal, hogy erre a célra akkora összeget biztosít a kormányzat, amely a fenntartásokhoz sem elégséges, nemhogy arra, hogy nyomon kövessük, hogy mit tesz ez a folyó, hogyan lehet modellezni, hogyan lehet kivédeni a különböző hatásokat.
Én azt hiszem, hogy minimálisan előre kell gondolkodnunk ebben az esetben is, úgyis jelentkezni fog az igény, tehát valahonnan úgyis keretet kell rá szorítani, ez érvényes lesz egyébként a másik két, részletesebb indoklásra szoruló indítványomra is. Igényelni fogja ez a terület, ez a tevékenység a több pénzt, nem fogjuk tudni kikerülni. Az, hogy nem lesz benne a '93. évi költségvetésben, ez egy dolog, ettől függetlenül az igény jelentkezni fog, és ki is fogjuk elégíteni, mert olyan feladatok fognak jelentkezni.
Ezzel az indítvánnyal szorosan összefügg a 7707-es számú, ahol is a környezetvédelmi kárelhárításra tizenegynéhány milliót szánt a Kormány.
Én azt gondolom, hogy – nem szeretnék én most itt nagyon durva kifejezést használni – ez majdhogynem a vicc szintjén van. Ma, amikor tudjuk, hogy a szovjet csapatok kivonulása több milliárd forintos kárt okozott, ma, amikor tudjuk, hogy azok a környezeti károk, amelyeket ismerünk, több száz milliós nagyságrendre tehetők, akkor igazából nem is lehet érteni, hogy ez a 13,5 millió forint mire szolgál.
Én ezt a keretet 100 millió forinttal kívántam megnövelni, mint említettem, ez töredéke az ismert károknak. Ezenkívül – tehát amely károkat ismerjük – jelentkezhetnek olyan károk is, és sajnos elsősorban a Duna elterelése miatt jelentkezni is fognak, amelyekre szintén célszerű már most keretet meghatározni a törvényben, és nem utólag kapkodni, máshonnan elvenni.
Mint képviselőtársaim látták, az eddigi módosító indítványaim gyakorlatilag nem nagy összeget jelentettek, tehát ha a költségvetési törvényt és végül is a végösszegeket nézzük, akkor ezek milliós nagyságrendűek, néhány tízmilliós nagyságrendűek. Tehát ha most én itt az űrkutatáshoz hasonlítom például, akkor az egész körülbelül akkora összeget tesz ki, mint az űrkutatás. Természetesen nincs jogom megállapítani, hogy az űrkutatásra mennyi kell, de nyilván Varga Mihály képviselőtársam tudja, és megalapozottan mondta, hogy arra nincs szükség.
Tehát ez a módosítás eddig milliós nagyságrendű és nem lényeges különbségekről beszél. Van egy módosító javaslatom azonban, a 7798-as számú, amely jelentős összeget kíván fejezeti tartalékba helyezni a szigetközi helyzet kezelésére.
(17.30)
Önök is jól tudják, és mindannyian tudjuk, hogy a Szigetköz problémája évek óta, évtizedek óta jól ismert. Ennek ellenére orvoslására évtizedek óta nem került sor. Mégpedig azért, mert a vízlépcső kapcsolt feladatának tekintették többek között az infrastruktúra fejlesztését is. Ma már tudjuk, erre ott sem biztosítottak keretet, és ma már nagyon érzékelhető ez a lemaradás. A gondok, mint más esetben is, kezelhetőek voltak, hiszen az ország különböző területein vannak ilyen környezeti, infrastrukturális problémák, ezek kezelhetők, legalábbis elodázható a döntés bizonyos mértékben.
Itt azonban teljesen más helyzet alakult ki, mert a Duna elterelése és ez az intézkedés a folyamatot felgyorsította, és gyors beavatkozásokat tesz szükségessé. Szeretném, tisztelt képviselőtársaim, ha nem utólag lennénk okosak. Ez sajnos a bős–nagymarosi kérdésben így van, ma már mindenkinek érdekes a téma, mindenki ért Bős–Nagymaroshoz, mindenki tudni akarja, legjobban akarja tudni, csak ő tudja, hogy Bős–Nagymarosnál és Szigetközben mi történik.
Sajnos, két évvel ezelőtt nem hittek azoknak a képviselőknek, akik gyors és határozott megoldást sürgettek. Tudjuk, hogy ez a kérdés ma már megoldódott volna, sokkal szerencsésebben, valószínű, a "ha"-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelme. De legalább még egyszer ne kövessük el ezt a problémát, nem lenne jó, ha ez megismétlődne. Ezért mondom én azt, hogy már most szükséges lenne erre keretet biztosítani és komolyan kezelni ezt a kérdést.
Azt hiszem, nagyon sok helyről elhangzott, hogy lobbyérdekek vezérelnek bennünket, amikor ebbe a térségbe szeretnénk pénzt juttatni. Elsősorban a helyi képviselőkre vonatkozik ez a megjegyzés. Én azt hiszem, hogy ez nem igaz, mert ebben a térségben a lakók, az ott élők már most jelentkeztek, hogy bizony azok a problémák, amelyek jelentkeztek, jelentkeztek volna egyébként akkor is, ha a '77-es szerződés szerint történik meg a vízlépcső megépítése; itt az ivóvízről, a szennyvízről és a mezőgazdaság kérdéséről van szó.
Azt hiszem, nem mehetünk el szó nélkül olyan kérdések mellett, amikor települések, településrészek egyéni vízkivételi helyei, a kutak kiszáradtak. Ezek előtt az emberek előtt – zömében idős emberek egyébként – nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz, ők valamikor nem kötöttek rá a vezetékes vízhálózatra, mert nagyon jó vizet adott nekik a házi kútjuk. Ezek a kutak kiszáradtak, nagyon jól tudjuk mindannyian. Ezek az emberek nem tudnak vizet venni, valamilyen megoldást kell találni.
A másik probléma, ami viszont már nem egyéni – mert ezt lehet venni egyéni, emberi problémának –, az a szennyvízkérdés. Ugye, az egyik oldalon nincs víz, mert kiszáradtak a kutak, ezzel egyenes arányban viszont bekövetkezett az is, hogy a szennyvíz eltűnt a szennyvízszikkasztókból és a szennyvíztározókból. Ennek viszont már örülnek az ott lakók, mert nem kell szippantani, nem jelent problémát a szennyvíz. Problémát jelent viszont globálisan, mert ennek a víznek a mozgása megfordult. Most nem a meder felől megy a mentett része, illetve a talajvíz felé, hanem visszafelé. Tehát úgy nevezik a vízügyesek, hogy a nagy Duna medre szívja vissza a vizet, ez a szennyvíz hamarosan eljuthat a vízbázishoz. Az a kérdés merül föl, vajon mi az olcsóbb. Ha ezeket a vízbázisokat most hagyjuk elszennyeződni, ahol – mint már sokan elmondták – több millió ember ivóvízéről van szó, és később juttatunk majd valamilyen formában vizet ezekre a területekre, vagy most – ugyan nagyobb beruházásokkal és egy nagyon feszített költségvetés esetén valahogy juttatunk pénzt, és megóvjuk ezeket a vízbázisokat? Én már most megválaszolom ezt a kérdést, sokkal olcsóbb, ha megvédjük ezeket a vízbázisokat, mert bizony, ha ezek egyszer tönkremennek, akkor ezek visszafordíthatatlan károk.
Mint említettem, a másik kérdés, ami óhatatlanul föl fog merülni, és biztos, hogy kéréssel és igénnyel fognak jelentkezni a Parlament felé: ez pedig az a kérdés, hogy vajon a mezőgazdasági termelés fenntartását hogy gondoljuk egy olyan térségben, ahol a víz és elsősorban a talajvíz szerepe mindig is meghatározó volt. Köszönöm figyelmüket, és arra kérem önöket, támogassák módosító javaslatomat. (Taps.)
