KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint bizonyára mindenki emlékszik rá, még 1990-ben a magyar Országgyűlés egy állásfoglalást hozott, amelyben felkérte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát, hogy ítélje el az 1956-os magyarországi beavatkozást.
Mihail Gorbacsov a későbbiekben két ízben is kifejezte szándékát a szovjet álláspont felülvizsgálatára vonatkozóan. Először a Párizsi Charta aláírásakor folytatott kétoldalú tárgyalások során, másodszor pedig 1991. december 6-án, a szovjet–magyar tárgyalásokon Moszkvában. A Szovjetunió megszűnéséig azonban erre nem került sor.
Borisz Jelcin, az Orosz Köztársaság elnöke előbb, mint az Orosz Föderáció elnöke, '91. december 6-án az orosz–magyar tárgyalásokon elítélte a szovjet beavatkozást, majd pedig 1992. november 11-én magyarországi látogatása során olyan állásfoglalást tett, amely túlmegy a beavatkozás egyszerű elítélésén.
(15.20)
Amikor lerótta kegyeletét a 301-es parcellánál, ezzel fejet hajtott a beavatkozás áldozatai előtt. Majd a magyar Országgyűlés előtt mondott beszédében lényegében az Országgyűlésen keresztül az Orosz Köztársaság elnöke megkövette a magyar népet. A koalíciós képviselőcsoportok úgy vélik, hogy e történelmi jelentőségű eseményt indokolt egy országgyűlési nyilatkozattal nyomatékosítani, ugyanakkor az orosz elnök gesztusát is indokolt ezzel mintegy viszonozni.
Úgy véljük, hogy ezzel az állásfoglalással az oroszországi nemzetek és a magyar nemzet kapcsolatában történelmi fordulóponthoz érkeztünk el. Ennek a megörökítését szolgálja nyilatkozati javaslatunk, amelyet a három koalíciós képviselőcsoport ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatásáról biztosított. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Határozathozatal
