VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Köszönöm a türelmüket, és a helyzethez illő tömörséggel fogom elmondani álláspontomat a beterjesztett törvényjavaslatról.
Egy általános kérdéssel szeretnék elöljáróban foglalkozni, hiszen miután minden mindennel összefügg, ez a mostani törvényjavaslat szorosan egybekapcsolódik azokkal az elképzelésekkel, törekvésekkel, amelyek a magyar igazságszolgáltatás átalakításához, korszerűsítéséhez, jogállami követelményekhez igazodásához, igazításához kapcsolódik.
Tulajdonképpen a javaslat egy reflektálás az Alkotmánybíróság döntésére, a korábbi törvényességi óvás és perújítás szabályanyagából összegyúrt új jogintézményt ad az Országgyűlés asztalára, de nem ad választ azokra a kérdésekre, hogy milyen módon kerüljön sor a kétfokú fellebbezési rendszer kidolgozására: a hatáskörök átrendezésével, vagy a bírósági szervezet átalakításával? Ezt azért kell szóvá tennem, mert a nemzeti megújhodás programjának 13. fejezetében erről részletesen esik szó, két egymással egyenrangú megoldást ajánlanak a program szerkesztői. Hasonlóképpen ugyanezen fejezet büntető igazságszolgáltatásáról szóló részében is hasonló megállapításokkal találkozunk. Ehhez képest a miniszter úr azt nyilatkozta a tegnapi nap folyamán, hogy tulajdonképpen a dolog eldőlt, semmiféle alkotmányos érdek nem fűződik ahhoz, hogy Magyarországon négyfokozatú igazságszolgáltatási szervezet alakuljon ki.
Tehát én azt szeretném megkérdezni ezúttal, hogy ha két esztendővel ezelőtt ez egy reális alternatíva volt, hogy vagy hatáskör-átalakítással kerüljön sor kétfokú fellebbezési rendszer kialakítására, vagy négy részből álló bírósági szervezeti egység kialakításával, akkor vajon időközben milyen alkotmányos érdek vagy igazságszolgáltatási érdek merült fel, amely most egyértelmű álláspont kialakítására készteti az igazságügyi tárca vezetését?
És ehhez tartozóan kívánom elmondani azt is, hogy egy igazságszolgáltatási szervezet kialakítása nyilvánvalóan nem egy kormányzati ciklus feladata. Ehhez szava kell, hogy legyen a törvényhozásnak, a törvényhozásnak meg kell ismernie azt a koncepciót, ami az igazságszolgáltatás szervezetére, korszerűsítésére, modernizálására vonatkozik. Nem először teszszük szóvá, hivatkozhatom más ellenzéki képviselőkre is, hogy ilyen koncepciókról a törvényhozás átfogó ismeretekkel nem rendelkezik, nyilvánvalóan elsősorban a tárca jóvoltából és a tárca hibájából.
Most már szorosan véve a törvényjavaslathoz fűződő észrevételeinket, lényegében a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatos észrevételekre szorítkozva: a javaslat lelke a 284. új szakasz, amely a büntetőjogi, úgynevezett fő kérdésekben engedi meg a felülvizsgálat kezdeményezését. Ennek kapcsán három problémát szeretnék felvetni, államtitkár úr. Az egyik az, hogy milyen határozatokra, kik által hozott határozatokra terjedhet ki, mire vonatkozhat a felülvizsgálati kérelem? Itt tulajdonképpen az alapprobléma az, hogy csak – mint ahogy ezt a törvényjavaslat teszi – a másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozatokra, illetve a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozatára, vagy része ellen, vagy pedig kiterjedjen-e az első fokú bíróság jogerős határozataira is?
És ezt a kérdést azért teszik fel a szakemberek is, mert a törvényességi óvás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy tulajdonképpen az első fokon jogerősen lezárt ügyek kapcsán a törvényességi követelmények nem minden esetben érvényesültek. Ezért tehát a felülvizsgálati eljárásnak a törvényesség helyreállításában betöltött szerepére tekintettel javasoljuk az első fokon jogerőre megemelkedett határozatok esetében is a felülvizsgálat lehetőségét. Azzal együtt, hogy ennek a komplexitását és nehézségét magunk is jól ismerjük.
Másodsorban: milyen okok esetében megalapozott a felülvizsgálat? Itt azt a fogalmat szeretnénk bevezetni, ami nem szerepel a törvényjavaslat szövegében, ami a tényállás megalapozatlanságának esetére vonatkozik.
És végezetül harmadszor: a törvényjavaslat a felülvizsgálati kérelem esetében az alaphelyzethez viszonyítottan tartalmaz egy szűkítést. Mégpedig a 281. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt okok tovább szűkülnek a (2) bekezdésben. Magyarul arról van szó, hogy megvannak a felülvizsgálati eljárás feltételei, törvénysértő ítéletet hozott a bíróság, de abban az esetben – és ezt mondja ki ez az ominózus (2) bekezdés –, ha a kiszabott büntetés nem lépte túl a Büntető Törvénykönyvben meghatározott kereteket, akkor tulajdonképpen nincs felülvizsgálati ok. Nincs ok a felülvizsgálati kérelem beterjesztésére.
(13.10)
Most ez tulajdonképpen azért jelenthet problémát, mert a Büntető Törvénykönyvben elég tág arányok között, elég széles arányok között szerepelnek az egyes büntetési tételek: 2-től 8 évig. A büntetőbírói gyakorlat kialakít, létrehoz egy általános gyakorlatot, amely bizonyos esetekben ennek a büntetési tételnek a felét vagy egyharmadát alkalmazza meghatározott esetekben, és ez nyilván összefügg a minősítés kérdésével is.
Tehát a javaslatunk: ha a büntetés lényegesen eltérhet a bírói gyakorlat által törvényesnek tekintett büntetési mértéktől, ez mindenképpen legyen felülvizsgálati ok, hogyha a minősítésben elkövetett törvénysértésnek a büntetés kiszabására is lényeges hatása volt, hiszen ennek következményei a továbbiakban is érvényesek.
Ezekkel a korrekciókkal – megértve a helyzetet – képviselőcsoportunk támogatni fogja a javaslatot, de szeretnénk hozzátenni, hogy mindez nem odázhatja el azokat az általános probémákat, amelyeket hozzászólásom első mondataiban elmondtam. – Köszönöm. (Taps.)
