KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A két konkrét kérdésre adandó válasz előtt érdemes feleleveníteni a közelmúlt történetét.
A Békéscsabai Konzervgyár öncsődöt jelentett, amelyet a Békés Megyei Bíróság 1992. február 6-án közzétett. Május 5-én csődegyezségi megállapodás született, melynek a fő kritériumai: a vállalat államigazgatási felügyelet alá vonása és átalakítása, a bankok és hitelezők egy része létrehoz egy részvénytársaságot, vagyonkezelésbe véve a társaságot, mármint a vállalatot.
(14.20)
Az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa 1992. május 20-i határozatával a vállalatot államigazgatási felügyelet alá vonta és június 10-i hatállyal vállalati biztost nevezett ki, hozzájárult a soron kívüli átalakításhoz és a vagyonkezelői pályázat kiírásához. A Békéscsabai Konzervgyár az 1991. évet 700 millió forint veszteséggel zárta. A vagyonkezelői pályázat kiírásáig ez évben további 800 millió forint veszteség halmozódott fel, ezért a hitelező bankok a tartozások rendezését, illetve a vagyonkezelést már csak 1,1 milliárd forintnyi ÁVÜ-garancia mellett vállalták el.
Az elvégzett vagyonértékelés alapján a vállalati vagyonvesztés olyan mértékű volt, hogy az átértékelt saját vagyon is negatív, ugyanakkor a hosszú- és rövidlejáratú hiteltartozás meghaladta a 3,6 milliárd forintot.
A kialakult helyzetre tekintettel az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa 1992. szeptember 16-án ismét megtárgyalta és a vállalat további eredményes működésének kilátástalansága miatt határozott a vállalat felszámolásának kezdeményezéséről. A vállalati biztost utasította, hogy az 1991. évi IL. törvény 22. szakasz (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróságnál kérje a felszámolási eljárás lefolytatását. A Békés Megyei Bíróság a felszámolást elrendelte és felszámolóként a Pénzintézeti Központot jelölte ki.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Békéscsabai Konzervgyár mintegy 3,6 milliárd tartozáskiegyenlítésére a felszámoló által a felszámolás körébe tartozó vagyonból a vonatkozó törvény – a felszámolási eljárásról szóló törvény – 56. szakasza szerinti sorrendben kerül sor. E tekintetben a termelőket a felszámolás költsége, a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések, továbbá életjáradék, kártérítési járadék, szavatossági, jótállási, kártérítési követelések, valamint a társadalombiztosítási tartozások, az adók és a közüzemi díjak megelőzik.
Tisztelt Képviselő Úr! Kérdéseire a válasz az elmondottakból már adódik. A törvény 62. szakasza szerint az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel. Felelősséggel csupán néhány járadékjellegű követelésért és olyan vagyontárgyakért – például a rendkívüli időszakra rögzített hadiipari kapacitásokért – tartozik, amelyek nem vonhatók be a felszámolásba.
A felszámolási eljárás időszakában állami beavatkozás legfeljebb csak a fennálló állami tartozásokról – adók stb. – való lemondás útján lenne lehetséges. Erről azonban az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. szakasza (2) bekezdésének előírásai szerint csak törvényben lehetne rendelkezni.
A második dolog: a 3,6 milliárd forintos adósságállomány és a vagyon arányát, továbbá a törvény által előírt kielégítési sorrendet figyelembe véve a kistermelők kifizetése várhatóan csak akkor biztosítható, ha a felszámolási eljárás során a nagyhitelezők megállapodnak abban, hogy az alapanyagtermelők felé fennálló tartozást soron kívül rendezzük, erre a törvény 43. szakasza szerint lehetőség van. Tehát állami kezességet nem tudunk vállalni, de el lehet érni a nagyhitelezőknél azt, hogy soron kívül fizessék ki a kistermelőket.
Kérem, hogy a kérdésre adott válaszomat elfogadni szíveskedjék, mert interpellációra se tudok többet válaszolni. Köszönöm szépen. (Taps.)
