BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, nem vette el a kormánypárti képviselők kedvét a Kormány javaslatának támogatásától Hack Péter képviselő úr 20 perces hozzászólása. Én ebben biztos vagyok, hogy erre nem kerül sor. Az az igazság, hogy nemigen szokás megköszönni egy olyan támogatást – de most azért mégis megteszem –, amely húsz percen keresztül azt taglalja, hogy mennyi mindent nem tett meg ez a kormányzat és ez a Parlament a bírák érdekében. Én még egyszer mondom: nagyon sokat tett, és – nem feltartva más ügyek elől az önök munkakedvét és az időt – néhány megállapítással részben vitatkozva, részben kiegészítve, szeretnék néhány dolgot az önök tudomására hozni.
A számok az ügyekkel kapcsolatban természetesen nyilván hitelt érdemlőek, azonban a számok mögött a következőket kell látni:
Magyarországon ma pontosan annyi bíró működik, mint Spanyolországban. Kérem, tessenek szíves lenni összehasonlítani a térképre nézve az ország lakosságát, nagyságát és jogállami fejlettségét. Azt hiszem, hogy a bírók létszámának és infrastruktúrájának a korlátlan bővítése mindenféle államrezonnal szemben állna. Kétségtelen tény, hogy 186 büntetőügy, a PKKB-n előfordul, az is kétségtelen, hogy Monoron 250 ügyet kell egy-egy bírónak elbírálni. Sajnos, előfordul. A bírák összességének üggyel való ellátottsága azonban nem olyan – még egyszer mondom –, hogy a helyzet drámai lenne; nem olyan, hogy akár a kormányzat, akár a tisztelt Parlament, bárki itt önök közül lelkiismeret-furdalást kellene hogy érezzen amiatt, hogy összeomlik, az összeomlás szélén áll, vagy valami másodlagos, "földalatti" igazságszolgáltatás alakul ki. Mostanában rendkívül divatos ez a téma: ma már harmadszor vagy negyedszer térünk erre vissza. Nincs itt az ideje ennek a vészharangnak, úgyhogy szeretném a számok mögött a tényleges tartalmat érzékeltetni.
Való igaz, hogy a nők aránya a képviselő úr által említett létszámban a bírói karban jellemző – mint ahogy ez más országokban is így van, mint ahogy az orvosok és a pedagógusok között is így van hazánkban és mindenütt, szerte Európában, és, mondjuk, a taxisofőrök között az arány lényegesen rosszabb a nők szempontjából. Azt hiszem, hogy az a 28-30 éves orvosnő, aki operál a műtőben, pontosan ugyanolyan fontos és megbecsült és szakszerű munkát kell, hogy végezzen, mint a hasonló korú hölgybíró vagy -ügyész, aki vádat emel vagy ítéletet mond. Kérem, lehet, hogy a gyerekszobából mennek munkába a bírónők, de hozzá kell tennem, hogy magas szintű fogalmazói képzést követően, pályázati rendszer alapján kerülnek a fogalmazói karba jelenleg – hála istennek –, pályázati úton kerülnek utána bírói titkári munkakörbe, majd ismét pályázati úton, szakmai indokok alapján elsősorban és nem nemhez való tartozás és életkori sajátosság alapján a bírói székbe.
Örvendetes dolognak tartom azt, hogy egy megújult és fiatal bírói kar intézi a Magyar Köztársaság állampolgárainak ügyes-bajos, bíróság elé tartozó ügyeit. Az angolszász rendszertől eltérően, nálunk soha nem volt a jogtörténetben szokás az, hogy hosszas egyéb praxis után, azt felhagyva – bármilyen okból, a szakmai elismerés vagy éppen az anyagi elismerés okán – a bírósággal cseréljen fel egy jól menő ügyvédi praxist bárki, akár férfi, akár nő. Ez egy másik jogrendszer, amiről Hack Péter képviselő úr beszélt, és a világon mindenütt – szeretném elmondani önöknek: mindenütt – sokkal magasabb a szabad pályán működő jogászok – egyébként bizonytalan és rengeteg tényezőtől függő – fizetése vagy jövedelme, vagy honoráriuma, vagy nem is tudom: bevétele, mint egy közszolgálatban, állami szolgálatban álló bírói vagy ügyészi, vagy tisztviselői fizetés. Úgyhogy a hatszoros-nyolcszoros szorzószám úgy nagyjából megfelel a működő piacgazdaságokban az azonos korú, képzettségű, kvalitású jogászok fizetése, illetve jövedelme között, attól függően, hogy valaki egy bankmenedzser vagy ügyvédi iroda tulajdonosa, ne adj'isten, vagy bírói kezdő, vagy nem sok gyakorlatot felmutató bíró.
Még egyszer: nagyon örülök önmagában a támogatásnak, de az ilyen módon becsomagolt kormányzatijavaslat-támogatásnak őszintén szólva, úgy összességében, azt hiszem, nem kell örülnünk.
Vastagh Pál képviselő úr megpróbálta a lehetetlent – ítéljék meg önök, hogy ez sikerült-e –, megpróbálta megindokolni, hogy annak ellenére, hogy kevesebbet kér megállapítani a bírák fizetéseként, ő mégis támogatja a bírákat. Kérem, ítéljék meg az ilyenfajta módosító indítványok tartalmi igazságát és a mögötte álló szándékokat.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: tisztelt támogatásukat a Kormány nevében kérem, és bízom abban, hogy minden csúsztatás, minden nem létező és megalapozatlan kijelentés – például olyanok, mint a Vastagh Pál képviselő úr által említett, hogy feszült a viszony az igazságügy-miniszter és a bírói kar között, aminek nyoma sincsen. Tisztelt Parlament! Én erről – ha szíveskednek erre majd egyszer időt engedni – be fogok számolni. Vastagh Pál, úgy látszik, másképp látja – az ő joga. Én szeretném önöket megnyugtatni, hogy erről szó sincs, és köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
Határozathozatal
