VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Először is szeretnék arról tanúbizonyságot tenni, hogy egyáltalán nem ismeretlen előttünk az a nehéz helyzet, ami az igazságszolgáltatásban kialakult. Határozott meggyőződésem, hogy ezt a helyzetet nem lehet béremelésekkel megoldani. Abban a részben osztom az előttem szóló képviselőtársam hozzászólásának tartalmát, hogy a munkakörülmények és a munkateher egyenetlensége mellett régóta szükség lett volna azokra a kormányzat által ígért reformokra, amelyek az igazságszolgáltatás egészére vonatkoznak, és amelyek változatlanul elemeiben sem valósultak meg.
Arról is szót kell ejteni, hogy kiéleződött és feszült a viszony az igazságügyi kormányzat és a bírói kar között, és ehhez hozzájárult mindaz, ami ez év tavaszán a bírói vezetői posztok betöltése során kialakult. Tehát egyáltalán nem rózsás a helyzet, és saját magunkat csapnánk be akkor, ha ezt egyszerűen béremelés kérdésre redukálnánk. Ez a béremelés nem egyszerűen bérmelés, hanem ez esetben összekapcsolja a javaslat – egyébként rendkívül helyesen – az igazságszolgáltatási bérezési rendszert a köztisztviselőkre megszabott illetményrendszerrel.
A vitánk elsősorban abban van – és ennek a megítélésnek az alátámasztásában nem adott segítséget az előterjesztés, semmiféle melléklete semmiféle viszonyítási alapot nem tartalmaz –, hogy vajon az önök által optimálisnak tekintett négyszeres arány megfelelő vagy nem megfelelő. Erre semmiféle alátámasztást nem kaptunk.
Természetesen elismerjük, és soha nem vontuk kétségbe, hogy a bírói függetlenség megteremtéséhez elengedhetetlenül szükség van egy egzisztenciális függetlenségre. De természetesen – gondolom, ebben egyetért velem, miniszter úr – ez a béremelés abban a versenyszférában, amely a jogásztársadalom más rétegeivel kell, hogy kialakuljon, ebben ez semmiféle megoldást nem jelent, és semmiféle mérséklést nem jelent, és ez nem fogja biztosítani, nem fogja megoldani az igazságügy gondjait.
Mi abból indultunk ki – miután nem láttuk ezt ilyen arányban megalapozottnak –, hogy tulajdonképpen lehetőséget kell biztosítani a törvényjavaslatban egy későbbi harmonizációra, és ezért javasoltuk azt, hogy 1993. január 1-jétől a bírák az 1993. évi közigazgatási, köztisztviselői illetményalap háromszorosát kapják. És ha figyelmesen elolvasták volna a módosító indítványaikat, akkor kiderült volna, hogy számszerűen mi ugyanannyit javasolunk 1993-ra, mint önök, miniszter úr. Tehát nem arról tanúskodik, hogy mi nem akarnánk a bírósági és az ügyészi dolgozókat kellőképpen javadalmazni. Viszont ez a javaslat azt a lehetőséget megteremtette volna, hogy 1994-ben egy közeledés következhetett volna be. És ezt semmiképpen nem tartjuk károsnak, hiszen az Országgyűlésnek kötelessége nemcsak az államszervezet egy ágának egyébként jogos érdekeiből kiindulni, hanem kötelessége szem előtt tartani az államszervezet egészét, ugyanúgy a közigazgatást, ugyanúgy a végrehajtó hatalmat, mint az igazságszolgáltatás szervezetét. És úgy érzem, hogy ebben sem lehet vita közöttünk, tisztelt képviselőtársaim.
(17.00)
A másik módosító indítvány, amit beterjesztettünk: egy régebbi javaslatunk újbóli beterjesztése. Nehezen tudom elfogadni azt – munkajogi megközelítésből –, hogy egy korábbi, jogi jellegű munkaviszonyban eltöltött idő beszámítását a szolgálati időbe a kiváló munkavégzés függvényében fogadják vagy nem fogadják el. Vagy el lehet fogadni, vagy nem lehet elfogadni, de a kiváló munkavégzés elismerésére más megoldást kell találni – mint ahogy talál is egyébként az ügyészek és bírák javadalmazásáról szóló törvény.
Azt pedig nehezen tudom elképzelni – hiszen ez végül is nagyon kis számú esetre vonatkozik –, hogy ha egy egyetemi oktató, történetesen akár büntetőjogász vagy polgári jogász úgy gondolja, miután megvan a kandidátusi fokozata, hogy elmenne bírónak, akkor három évet kell eltöltenie addig, míg a kollégium megítéli, hogy vajon be lehet-e számítani az előző tizenöt oktatói évét a bírói szolgálati viszonyba vagy sem. Vagy hogy más példát mondjak, uraim: ha a közigazgatási bíróság kiteljesedik és elindul, akkor vajon közigazgatási szakemberek számára – hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a közigazgatási bíráskodás nem biztos, hogy a jelenlegi bírói kar személyi köréből kell, hogy kikerüljön, hiszen annyi specialitást tartalmaz a közigazgatási bíráskodás – hogyan és miképpen lehet a bírói pályát vonzóvá tenni.
Nagyon kérem tehát önöket, hogy ne magyarázzák félre a mi módosító indítványunkat. Mi ugyanannyival szeretnénk '93-ban emelni a bírák, ügyészek és ügyészségi, bírósági dolgozók fizetését, mint a javaslat, csak a későbbiekben szeretnénk egy korrekciós lehetőséget biztosítani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
