HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért, hogy ezen a késői órán ne menjünk el az indulatok irányába – s megjegyzem, hogy Balás képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság hosszas ülésein közel sem mutatott ilyen vehemenciát, mint most –, csak hogy ne menjünk el az indulatok irányába, szeretném felhívni egy-két tényre képviselőtársaim figyelmét, amely tényekre felhívtam a figyelmüket akkor is, amikor beterjesztettük ezt a törvényjavaslatot.
Azt elmondtam, hogy szükség van egy határidőmódosításra, elmondtam, hogy az általunk beterjesztett törvényjavaslat egy szakmai határidő-módosítást jelent, mégpedig azért, mert a Munkaügyi Minisztérium vezetője, a miniszter úr szerint is ebben az évben már nem lehet megtartani a szakszervezeteket érintő választásokat, főleg akkor nem lehet megtartani, hogyha tárgyalási alapnak fogadjuk el – mint ahogy a munkaügyi tárca el is fogadta tárgyalási alapnak – a szeptember 10-én a 6 országos szakszervezeti konföderáció által aláírt megállapodást. Ha ebből indulunk ki, akkor meg kell tenni egy határidő-módosítást, és ezt legkönnyebben – mint ahogy akkor is mondtam – két önálló képviselői indítvány formájában tudjuk megtenni, mert a Kormány a reá rótt egyeztetési kötelezettség miatt csak későbben tudná behozni ezt a javaslatot a Ház elé.
Akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük, a tárca felelős vezetője üdvözölte a törvényjavaslat beterjesztését, és olyan aggályokat nem említett, amelyek e törvényjavaslat tárgyalását és elfogadását lehetetlenné tennék. És hadd mondjam el azt, hogy igaz, hogy ez az Országgyűlés követett már el kodifikációs hibákat, az is igaz ugyanakkor, hogy határidő megjelölése nem most van először törvényjavaslatban.
Határidők már számtalan törvényjavaslatban megjelentek, olyan törvényjavaslatokban is, amelyeknek a vitájánál esetleg Balás képviselő úr ezt felszólalásaiban nem kifogásolta. Itt nem számítanak a szigorú szakmai követelmények, a szigorú szakmai követelmények nem számítottak a Munka Törvénykönyvénél, nem számítottak a közalkalmazotti törvénynél, hát akkor miért kérjük számon a szigorú szakmai követelményeket egy határidő-módosításon, egy szakmai határidő-módosítást megcélzó törvényjavaslaton? A két jelentős törvényben elkövetett mulasztásokat miért itt akarjuk behozni?
A szankció nélküli címzés, meg az egymásra mutogatás. Az egymásra mutogatás akkor kezdődik, hogyha ez a törvényjavaslat nem kerül elfogadásra, ha nem biztosítjuk az üzemi tanácsi, a közalkalmazotti tanácsi és TB.-önkormányzati képviselő-választásoknak az egyidejűségét, akkor kezdődik az egymásra mutogatás, hogyha felborul a szakszervezetek megállapodása, ha nem lesz miről tovább tárgyalni, hogyha az egész ügy kezelhetetlenné válik. Az egymásra mutogatás ekkor kezdődik. A jogalkalmazók egyébként megmosolyogják az előbb említett két törvényt is: mind a Munka Törvénykönyvét, mind a közalkalmazotti törvényt.
És erre is szeretném felhívni a figyelmet, hogy törvényjavaslatunkat támogatják mind a megállapodást kötő szakszervezetek, mind az illetékes kormányzati tárcák, és arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha szakmai köpenyben jelentkezik is egy politikai szándék, azért vegyük észre azt, hogy politikai szándékról van szó. S vegyük észre azt, amit már elmondtam előző felszólalásomban is, hogy ha valaki itt a szakmaiság köpenyében is, de arra tör, hogy szétverje ma a szakszervezeteket, szétverje az érdekegyeztetés fórumait, akkor az mindenféle megegyezés alapját ássa alá, és az akár a demokratikus berendezkedés stabilitását is veszélyezteti. Kérem szépen, hogy így, ennek tudatában nyomják meg a gombot! (Taps a bal oldalról.)
